Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
BÁLI JÁNOS: A „Kentaur-ház” - A falusi lakóház atipikus változata Magyarországon, a 20. század második felében
Bali János A KENTAUR-HÁZ A falusi lakóház atipikus változata Magyarországon, a 20. század második felében Bevezetés A 2010 augusztusában, a zalaegerszegi Göcseji Múzeum által szervezett néprajzi kutatótábor1 legfontosabb feladata az volt, hogy dokumentálja és elemezze a heté- si falvak népi építészetének elmúlt évtizedekre kiterjedő változását a falusi életmód- és társadalom átalakulásának összefüggésrendszerébe ágyazva. A tapasztalatok, bár forrásukat tekintve konkrét, egyedi családokhoz, illetve faluközösséghez kapcsolódtak, mégiscsak egy táj, a magyar - szlovén határ mentén elterülő Hetéshez köthető- ek, így ebben a tanulmányban nem az egyes településen tapasztalt különbségekre, sokkal inkább a közös tradícióra fókuszáltunk. E tanulmány forrásként elsősorban az ELTE néprajz szakos diákjai és kísérő tanáraik1 2 gyűjtési anyagára épít, amely bekerült a Múzeum adattárába. A kutatás az adat- felvétel idősíkjára (2010) fókuszált, de minden téma esetében igyekezett a változás folyamatát is megragadni, dokumentálni. A kutatás szervesen kapcsolódik a 20. századi magyar népi építészeti kutatásokhoz, így érdemes röviden áttekinteni, milyen előzményekre tekinthet vissza vizsgálatunk. Tesszük ezt azért is, mert - reményeink szerint - elemzésünk megállapításai túlmutatnak a kistáj földrajzi keretein, és általában is árnyalják, illetve gazdagítják a magyar falusi építkezés 20. századi változásáról eddig meglévő ismereteinket. A korszakolás kérdése a magyar népi építészet kutatásában3 4 A népi építészet kutatói közül BARABÁS Jenő érdeme, hogy elsőként határozta meg a népi építészet, elsősorban a lakóház-építkezés történetének periódusait a kezdetektől egészen napjainkig. A Magyar Néprajzi Atlasz munkálataiban való részvétele óta foglalkoztatta a jelenségek térbeli és időbeli terjedésének kérdése. GILYEN Nándorral közösen írt összefoglaló kötetében a mozgatható és a szilárd épületek együttes előfordulásától (6-1 I. század) a 20. századig tekintette át a magyar népi építészet korszakait.'1 A kutatásunk szempontjából kiemelten fontos periódust, a 20. századot, BARABÁS Jenő az integrálódás korának nevezte. Éles időhatárt itt sem állapít meg, hisz lényeges újítások, amelyek ekkor terjednek el, már a 19. század végén megjelentek. Legfontosabbnak az alapozást, a szilárdabb és magasabb falat, az ácsolt tetőszerkezetet, és a tüzelőberendezés változását tekintette. A zsúp helyett terjed a cserép alkalmazása. A század közepétől általános a tégla, beton használata. Erősödő városi hatásként a házak alaprajza először csak L alaprajzúvá alakul, majd az 1950-es évektől a hagyományos népi építészettel való teljes szakítás jeleként megjelennek a sátortetős kockaházak, majd az emeletes, tetőtér beépítéses lakóházak. BARABÁS Jenő szerint a falvak 20. századi építészete mindeddig elhanyagolt kutatási területnek számít a néprajzosok körében. Ugyanakkor indokolatlan a kutatások mellőzése, a 19. századnál való lezárása. Hisz a többi periódushoz hasonlóan, itt is találhatóak vizsgálódásra érdemes építészeti elemek. BARABÁS Jenő 1994-ben bekövetkezett haláláig tovább finomította koncepcióját. Ennek eredményeként született meg a szorosabban vett építészeti szempontokat is érvényesítő, poszthumusz megjelenő szintézise, a Magyar Néprajz IV. Életmód kötetében A magyar népi építészet történetének korszakai címmel. A fejezet összeállításakor, amelyben a kezdetleges építmények változatosságával jellemezhető kortól (Kr. e. 1000-Kr u. 5. század) az összegzés írásának idejéig, az 1990-es évek elejéig tekinti át az építőkultúra alakulását. A 20. század meghatározó jegyeit, korábbi munkáihoz képest, több periódusra osztva mutatja be a szerző.5 Kiemeli, hogy míg a korábbi korszakokra a táji egyenlőtlenségek folyamatos növekedése volt a jellemző, addig a 20. században épp az ellenkezője játszódik le. A periódus kezdetének 1880- at választja, amely utal a korszakot meghatározó folyamatok 19. század végi kezdetére, a falusi építészet erőteljes integrálódására. 1 A kutatótábor a Szlovénia - Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 „Múltunk közös értékei - élő örökségünk” pályázat támogatásával valósult meg. 2 Szentgyörgyvölgy: Dávid Réka, Kiss Nóra, Nagy Ilona és Tömő György (diákok), Kovács Zsuzsa (kísérő tanár, a kutatótábor szervezője); Csesztreg: Fazekas Anna, Nádasdy Fanni, Nagy Viktória, Imreh Réka, Hajdú Ágnes (diákok); Nemesnép: Gábor Tamara, Kovács Kata, Módos Máté (diákok), Vincze Kata Zsófia (kísérő tanár); Dobronak: Hauptmann Borbála, Jánosi Zsuzsa, Paluska Zsuzsanna (diákok), Bárth Dániel (kísérő tanár); Résznek: Németh Mónika (diák), Báli János (kísérő tanár). 3 Összegezte BÍRÓ Hajnalka (BÍRÓ 2006.). 4 BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 159-176. 5 BARABÁS Jenő 1997. 306-308. 179
