Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
SZABAD BOGLÁRKA: A lakótér és a lakberendezés szakrális vonatkozásai egy görögkatolikus közösségben
gyertya), valamint az ezek tárolására (Szűz Máriás szenteltvíztartó) használatos tárgyak, illetve a dekorációs célokat fölülmúló, szakrális ábrázolásmódú használati tárgyak, például foszforeszkáló Szent-családos óra, csíkso- molyói naptár, Szűz Máriás olvasótartó stb. HOFER Tamás a különböző tárgyi világok megismerésében és kutatásában az egyik legfontosabb szempontként a társadalmi rétegek és korszakok közötti eltéréseket, különbségeket jelöli meg. Nem csak az életszínvonal különbségeire céloz, hanem arra, hogy emberek más és más csoportjai különböző mértékben használnak fel tárgyakat, és tárgyállományuk különböző szektorait eltérő mértékben dolgozzák ki.20 Ezzel teljes mértékben egyetértek, az általam vizsgált közösség nagyszerű példa erre a különbözőségre, s arra is, hogy a lakberendezés szakrális vonatkozásai még egyazon közösségen belül is igen eltérőek lehetnek. Bár az „alapkészlet” ugyanaz, a tárgyak, amelyektől szentté, vagy egyszerűen csak a vallásos ember számára komfortossá válhat egy bizonyos tér, nagyon hasonlítanak egymáshoz. Fontos megjegyezni, hogy rengeteg különbség lehet ház és ház, nappali és nappali, fiatal és öreg, nő és férfi személyes terének használata között. Míg egy mai fiatal például szívesen tesz strasszköves keresztet a tolltartójába is, addig ez egy idősebb asszony számára nem bevett gyakorlat (és nem csak azért, mert nincs tolltartója). A lényeg tehát, a formai különbségeken és a mennyiségi tényezőkben van. Az intenzitásban (hány darab kereszt van egy lakásban) és a külső megjelenésben (milyen nagy az a kereszt, vagy hová kerül) vannak különbségek, de az eltérések ellenére az egész egyházközség azonos alapkészletből merít. Ilyen alapkészlet az ikonok fontossága, a liturgikus színek jelentősége, vagy a szent kereszt konstans jelenléte. A funkció (közvetett vagy közvetlen) annál inkább mérvadó vizsgálati szempont lehet. Érdemes elgondolkodni VARGHA Zsuzsa megállapításán, miszerint a paraszti használatú képek és szobrok kezdettől fogva funkcionális szerepet látnak el, és nem dekoratív vagy artisztikus értékűek, de annál inkább hagyományhűek.21 A dekoratív érték esztétikai minőségre utal, az pedig, mint tudjuk, mindig szubjektív. A vizsgált lakásokban járva nem egyszer kérdezték tőlem az idős nők egy szentkép előtt állva: Ugye milyen szép? Funkciónak minősülhet a tényleges, tehát a direkt használat, mint az olvasóval történő imádkozás, vagy a szenteltvíztartóba való szenteltvíz töltés és tárolás is. Egy rejtett, vagy inkább indirekt funkció lehet a vallásos „rend” megteremtése az otthonban, és talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy ilyen aspektusból már nem is olyan nagy a távolság az esztétika, a dekoratív érték, a hagyományhűség, illetve a tényleges funkció között. Az bizonyos, hogy az ópályi görögkatolikusok igyekeznek a vallásos ember esztétikai igénye szerint szakrális tárgyakkal berendezni lakóházaikat, ez által teremtve meg a mindennapi élethez szükséges vallásos „rendet”. Az adatközlők tulajdonában lévő tárgyak mások, ám mégis egyfajta rendszerbe illeszkednek (mind a használat, mind az elhelyezés, darabszám, stb. szempontjából), valamint jól és sokféleképpen csoportosíthatók. Fontos kiemelni a tárgyakhoz való ragaszkodást, valamint az egyes darabok történetének (adatközlők általi) számontartását, az eredettől kezdve a hozzájuk kapcsolódó emlékekig. A vizsgált tárgyak, az emberi kultúrákban előforduló tárgyakhoz hasonlóan a velük együtt létező és hozzájuk köthető emlékektől, történetektől válnak teljes egésszé. Gyakran nem is a tárgy külleme, sokkal inkább annak származási helye (búcsújáró központok), vagy például az ajándékozó személye teszi értékessé, kedvessé a használó és/vagy tulajdonos számára. 2010-ben az akkori lelkész a Szentföldön tett látogatásáról egy ajándékot, egy rózsafüzért hozott az egyik ópályi asszonynak. Az ajándékozó személye és a tárgy származási helye is hozzátartozik ahhoz a bizonyos olvasóhoz, így válik megkülönböztetett szerepűvé, és így kerül majd kiemelt helyre a lakóházon belül. Az egyes tárgytípusok migrációja, az emberek között való „terjedése" is jelentős, mondhatni egyfajta lokális divatot jelenthet. Az egyik asszony vett például egy szentképet, melyet egy környékbeli festő készített. Ez az asz- szony legközelebbi útjáról már több rózsafüzéresnek hozott az illető műveiből ajándékba. Az ópályiak közül sokan szervezett utak keretében vesznek részt a csíksom- lyói búcsún. Innen rendszeresen hoznak egymásnak vagy maguknak ajándékokat vagy emléket (a fent említett tárgyak közül leggyakrabban gyertyát és olvasót). A mária- pócsi nagybúcsún (Nagyboldogasszony) szinte mindenki rendszeresen részt vesz, így nem véletlen, hogy Mária- pócsról származó tárgyak nagy számmal vannak jelen az ópályi görögkatolikus lakásokban. A könnyező kegykép másolata akár nyomtatványban, akár szentképen, akár szenteltvíztartó hátoldalán stb. mondhatni majdnem minden vizsgált háztartásban meg található volt. A különböző vallási központok, búcsújáróhelyek hatásai tehát a vizsgált közösséget sem hagyták érintetlenül. 20 HOFER Tamás 1983. 55. 21 VARGA Zsuzsa 1980. 455. 175
