Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)

SIPOS JÓZSEF: Vallásos jellegű kenyérpecsételők

Sipos József VALLÁSOS JELLEGŰ KENYÉRPECSÉTELŐK A kenyér - mint alapvető élelmiszer - az emberiség egyik legrégibb, legelterjedtebb tápláléka, a jólét és bő­ség szimbóluma, ősidők óta kultikus történések tárgya. Valamennyi ókori nép vallásában szerepelt a kenyér mint áldozati tárgy. Különösen érvényes ez az egyiptomiakra, akiknél a kenyér a legkorábbi idők óta a halotti kultusz fontos tartozéka volt, és innen került az Ozirisz és Izisz kultuszba.1 A kereszténység a kenyeret - táplálkozási jelentősé­gén túlmenően - misztikus tartalommal ruházta fel, és a keresztény liturgia elengedhetetlenül fontos tartozékává tette. Az egyiptomi kenyerek, akárcsak a többi ókori ke­nyér, laposak és kerekek voltak, de kultikus célra rend­szerint különleges formát kaptak, és jellegzetes díszítmé­nyekkel, jelekkel látták el őket. Az áldozati kenyér süté­se általában vastag falú, csonka kúp alakú terrakotta edény­ben történt, amelynek alját rozetta vagy sugárformájú re­lief ékesítette. (I. kép) Előfordult, hogy a kenyértésztába különféle jeleket nyomtak (pecsételtek), ezáltal különleges hangsúlyt adva I. kép I DOLGER, Franz Joseph 1929. az áldozatnak. Már az ókorban is úgy képzelték, hogy egy vallásos jel egy bizonyos tárgyon jelzi a tárgy erőt kisu­gárzó titokzatos üzenetét, közvetítő erejét. Az ókor em­bere ily módon igyekezett kapcsolatot teremteni a ter­mészetfeletti lényekkel, és azok védelmébe helyezni ma­gát. A lepecsételt tárgyat a megkülönböztető jellel min­denképpen ki akarták emelni a profán használatból, és a vallásos kultusz szférájába kívánták azt helyezni. Több görög szerző számol be az áldozati kenyér pe­csételésének kultuszáról a római kori Egyiptomban. Nem­csak az ókori egyiptomiak és görögök jelölték meg vallá­sos szimbólumokkal az áldozati kenyeret. A korai évszá­zadok zsidósága különleges alkalmakkor saját ősi szim­bólumát, a menóra jelképét nyomta az ünnepi lágy ke­nyérre. A menóra - a hétágú mécstartó - az ószövetségi zsidóság szimbóluma volt, ami az idők folyamán mint val­lási és nemzeti jelkép szarkofágokon, sírköveken, pecsé­teken, üvegeken, mécseseken, épületeken jelent meg. A Jeruzsálemi Israel Múzeum Zsidó művészet pavilonjában kilenc kenyérpecsételő látható a korai századokból, kö­2. kép 159

Next

/
Oldalképek
Tartalom