Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)

BERECZKI IBOLYA-ROMÁN ÁRPÁD: A karcagi porta a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

telek hosszában áll majd a sütőház. A porta túloldalán, szemben lesz az istálló és szín, valamint a disznóól és az udvaron a kút. A telek szélessége elegendő kell, hogy le­gyen egy megrakott szekér behajtásához és bekanyaro- dásához. A telek hossza és szélessége meghatározandó a kiviteli tervezés megkezdéséig. Ez az elhelyezési mód egyúttal visszatérést is jelent az Alföldi mezőváros korábbi telepítési koncepciójához, amikor is szintén az utcasor részeként - bár a másik ol­dalon - képzelték megvalósítani a karcagi portát. Az ide helyezéssel oldjuk azt a feszültséget, amely a Duna-Tisza köze és a Tiszántúl tájegység összevonásával egymástól földrajzilag, kulturálisan és etnikai szempontból is igen tá­vol eső vidékeket reprezentáló épületeket rendelt egy­más mellé (például a sükösdi és a hajdúbagosi lakóházat). A felépítendő épületegyüttes fontos kapcsolódási pon­tot jelent az 1996-ban megépített, ugyancsak Karcagról, VARGHA László felmérései alapján rekonstruált közeli nagykunsági tanyánkhoz. Az ott tartott, a hagyományos paraszti gazdálkodást életszerűen megjelenítő világ rend­kívül fontos, a megismerést segítő lehetőség a múzeum­ba látogató gyermekes családok és iskolások számára egy­aránt. Ugyancsak nagykunsági kötődési pont az utcasor folytatásában már megépült, szinte szomszédos kisújszál­lási vasúti őrház épülete. A bemutatás A 2003-2007 között végzett néprajzi gyűjtések, a bontások és a tárgyvásárlások remek kiindulópontot je­lentenek a megjelenítéshez, a családtörténet fellelhető emlékein túl Karcag és a Nagykunság 20. százada első évtizedeinek bemutatásához. Fotógyűjteményünk jelen­tős számú karcagi felvételt őriz, közülük kiemelten fon­tosak VARGHA László fotói, elsősorban a karcagi tanya­világból, valamint a bontásokhoz kapcsolódó dokumen­tációk23 A SZNM Tárgygyűjteményében jelenleg mintegy 203 darab karcagi vonatkozású tárgy található (vásárlók: KECS­KÉS Péter, SABJÁN Tibor, BATÁRI Zsuzsanna, BERECZ- Kl Ibolya) ezek közül már a Nagykunsági tanya kiállítása­iban szerepel mintegy 50 darab. Közülük azonban a ta­nya specifikus működtetési körülményei miatt jó néhány darabot már ki kellett vonni, illetve több eredeti tárgy má­solati vagy demonstrációs tárggyal történő pótlását is rö­videsen megoldani szükséges. A meglévő tárgyi anyag kiegészítéssel jó alap a berendezéshez. Az enteriőrökön (varrónői szoba, tisztaszoba a fes­tett bútoraival, takaréktűzhelyes konyha) túl, elsősorban az istálló épületének hasznosításával hosszabb időtarta­mú, interaktív időszaki kiállításokkal középpontba kíván­juk állítani a néprajzkutatás szempontjából is kiemelt, a Múzeumban eddig még nem, vagy kevéssé hangsúlyozott, mai tanulságokat is hordozó témákat. Például: a klasszi­cizmus hatása a falusi és mezővárosi építészetre, GYORFFY István szerepe a néphagyomány megismertetésében és a nemzeti művelődésben, a szemtermelő gazdálkodás és az állattartás a Nagykunságban, az egykori Táj- és Nép­kutató központ tevékenysége és szerepe. Karcag 20. szá­zad elejének művelődése, polgárosodás, városi élet, szó­rakozási alkalmak. AZ ÉPÜLETEK LEÍRÁSA ÉS A TERVEZETT FELÉPÍTÉS JAVASOLT TECHNOLÓGIÁJA Telek Az épület és a telek kitűzése a múzeum Alföldi mező­város tájegységet érintő új telepítési terve alapján törté­nik. A karcagi telek az 1986-os telepítési jegyzék szerint, valamint a SABJÁN Tibor által 1992-ben készített tele­pítési vázlat alapján a mezővárosi tér nyugati oldalán áll. Elképzelésünk szerint az utcasorba illesztve, a kúria mel­letti telken kaphat reprezentatív helyet. Az elhelyezést az a koncepcionális elgondolás is erősíti, hogy az alföldi állattartó tanya közelsége a látogatók számára a vissza­csatolások lehetőségét is biztosítja, a jellegzetes nagy­kunsági tanyásodás múzeumpedagógiai bemutatását könnyíti. Az épületet kis előkerttel, az utcavonallal enyhe szöget bezáróan kell kitűzni, így a telek hátsó része tra- pézszerűen nyílik. Az épület eredeti állása mellett fontos szempont az, hogy a hátsó kertben a lakóházzal egy ten­gelyben, azonos állásban található a sütőház, amellyel szem­ben a tervezett istálló áll. A lakóház alaprajza A tervezett bemutatással azonos alaprajzot, azaz a 20. század eleji állapotot kívánjuk megjeleníteni. Az épü­let periodizációját SABJÁN Tibor készítette el, amit a bon­tási naplóban rögzített. Ebben az időben - 1866 után - az épület lopott tornácos állapota alakult ki. Az egykori gangos kialakítást, amely oszlopokkal alátámasztott tor­nácot jelentett, az első szoba toldásával, illetve a kamra toldásával alakították lopott tornácossá. Az alaprajz a la­kott első szobából, a kaminnal beépített konyhából áll. A konyhából nyílik a fűtetlen tisztaszoba, melyet a kamra követ. A kamrát a konyhából és az udvar felől is meg le­het közelíteni. A padlásfeljáró a kamrából falépcsővel kö­zelíthető meg. A kamrából a hátsó hosszú falon egy hom­bárt alakítottak ki. Az épület alapozása A helyi tapasztalatok alapján az épület alapozása a fa­lak szélességében kitermelt, majd az alapárokba vissza­döngölt helyi termett talaj volt. A döngölés során a tö- mörödött talajt helyi, azonos minőségű földdel pótolták. Az így kialakult szilárd alapozásra építették az épület falát. 23 SZNM MNÉA-F 75 500-75 536. BARABÁS Péter, SZNM MNÉA-F 74 684-74 772. BATÁRI Zsuzsanna, valamint SZNM MNÉA-F 77 938-78 054. leltári számok alatt, a SABJÁN Tibor hagyaték részeként. 131

Next

/
Oldalképek
Tartalom