Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
BERECZKI IBOLYA-ROMÁN ÁRPÁD: A karcagi porta a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban
A Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársaihoz köthető kutatások összefoglalója GRAFIK Imre volt, aki a Ház és Ember hasábjain mutatta be az Alföldi mezőváros portáira vonatkozó ismereteket.13 14 15 Jóval később, SABJÁN Tibor a tájegység felelős építészeként és néprajzosaként folytatta a megvalósításhoz szükséges kutatásokat 2009- ben bekövetkezett haláláig. A porta előzményei HOLLÓ László 1974 októberében fogalmazta meg az Alföld tájegység elhelyezésére vonatkozó elképzelést, amely a bejárattól egy utcasort alakít ki, és ebből indul a tájegység teresedő - később halmazos településképűként elképzelt - része.I"' A múzeum Tervtanácsa 1987. szeptember 30-i ülésének emlékeztetője szerint ekkor a kiválasztott épület a Karcag, Baross u. 14. sz. lakóház, ugyanakkor az elhelyezés tervezett sorrendje a következő volt: tímárház, tótkomlósi, berekböszörményi, karcagi, sükösdi, mezőberényi, hajdúbagosi porta és a jászárokszállási fogadó. A határozat szerint a sükösdi és a mezőberényi portákat úgy kell elhelyezni, hogy a sükösdi és a mezőberényi ház a későbbi mezővárosi tér téralkotó eleme legyen.13 Az eredetileg az alföldi utcasorba tervezett karcagi porta elhelyezése jóval később kérdésessé vált, amikor a bajai tímárműhely a jelenlegi helyén felépítésre került. Ezt követően került át a telek a halmazos városi tér hátsó traktusába, egyúttal az egykori nagygazda státus módosítására készült javaslat középparaszti bemutatási szintre.16 Az utcasor beépítése pedig úgy folytatódott, hogy a tímárműhely szomszédságába a nagykőrösi kékfestő műhely épült fel (1998), elé a hódmezővásárhelyi fazekas ház kerül a tervek szerint, mellé pedig a hajdúbagosi (1998) és a sükösdi lakóház (1995), az utca elején a felépítésre váró mezőberényi lakóház telke mellett a jászárokszállási fogadó (2000) épült fel. A tímárműhely túloldalán egy teleknyi üres hely után a pékség áll (1998), amelyet a vasútvonal (2009) elválaszt az utcasortól. A változtatásokkal az utcasor bejárattól balra eső oldaláról az épületegyüttes kiszorult. A halmazos részben ugyan megvolt a helye, de a tájegység kiteresedő részének és a teljes koncepciónak a véglegesítése többszöri kísérlet ellenére sem fejeződött be az elmúlt évtizedben. Eközben azonban a karcagi porta épületegyüttese mégis sikeresen összeállt annak ellenére, hogy a korábban Karcagról Szentendrére kiválasztott, klasszicista hatásokat őrző Jókai út 16. sz. épületegyüttes szerencsésen helyben maradt, és tájházként múzeumi funkciót kapott, így az 1990-es évek elejétől ismételten keresték a múzeum munkatársai a tájegységbe illő másik épületet, sokáig sikertelenül. Áttörést jelentett a tájegység történetében, amikor SABJÁN Tibor akkori tájegységfelelős muzeológus a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum munkatársai segítségével 2002-ben kiemelt figyelmet fordított a régóta - már GYÖRFFY István és VARGHA László által is említett, BELLON Tibor által felmért,17 a múzeum alföldi koncepciójában korábban is jelenlévő - Karcag, Baross utca 14. számú lakóházra. Korábban is tett már a tulajdonosoknak vételi ajánlatot a Múzeum, de csak 2002-ben kerülhetett sor a megvételre, a ház akkor vált ugyanis eladóvá, s tulajdonosai le kívánták bontani. Az épület megvásárlását követően 2003 áprilisában került sor a bontásra. Továbbra sem született végleges döntés a Közép- Tiszavidék (IV) tájegység sorsára, önálló, vagy az Alföldi mezőváros tájegységbe történő beillesztésére vonatkozóan. 3. térkép. Az 1978-ban született telepítési vázlat 13 GRÁFIK Imre 1987. 14 HOLLÓ László 1974. 15 Emlékeztető az 1987. szeptember 8-án megtartott tervtanácsról. SZNM MNÉA SABJÁN Tibor kéziratos hagyatéka. Leltározatlan anyag. 16 „A lakóegyüttes az alföldi utcasor végén helyezkedik el, a bajai tímárműhely előtti üres telken. Amikor a korábbi épület kiválasztása megtörtént, a tímárműhely nem a mostani helyére volt tervezve. így ekkor még a teljes utcasor egy gazdagabb paraszti életmódot, kisnemesi életformát tükrözött volna. A tímárműhely helyének megváltoztatásával azonban ez az eredeti koncepció nagymértékben átalakult.” SZNM MNÉA-E 316. 5. 62. Év és aláírás nélkül, valószínűleg KECSKÉS Péter és KURUCZ Enikő az előterjesztők. A javaslat szerint a múzeum Tudományos Tanácsa elé a nagygazda voltot reprezentáló, megvásárolható, bontható épületet nem találtak, így a középparaszti szintet reprezentáló, de több esetben nem a Nagykunságból, hanem az egykori tiszafüredi járásból származó - VARGHA László kutatásai nyomdokába lépő - javaslatokat tettek. Ezt a Tudományos Tanács nem fogadta el, de újabb kutatásokra is csak az 1990-es évek végén került sor. 17 BELLON Tibor 1973. (A Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívuma, a továbbiakban: EA) EA 12078. 127
