Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)

MUSKOVITS ANDREA ANNA: Présházak és pincék Buda-vidéken I. Elhelyezkedés, típusok, kialakulás

s a térképek is egyértelműen bizonyítják, hogy a pincék egy jelentős része 1820 előtt kialakult. Budaörs úrbéri pere nemcsak arra bizonyíték, hogy már 1820 előtt a közlegelőn jelentős számú présház és pince állt, hanem a pinceterület bővítésére is. Egy 1879-es mérnöki utasítás ugyanis ház- és pincehelyek kiosztásáról rendelkezett. Ennek értelmében az utóbbiakat a település nyugati oldalán, a Biai út és a présházak között jelölték ki. A mára már elpusztult és átalakított présházsorok, valamint a 20. századi térképek hiánya miatt nem lehet megállapítani, hogy ezek közül hány épült fel, de az ekkor még igen jelentős szőlőművelésnek köszönhetően a kijelölt terület, ha nem is mindegyik, de jó pár helyére épülhetett pince és présház.

A 18. század végére, a 19. század elejére nyúlik vissza a pátyi pincék története is. Jelentőségüket egyértelműen mutatja egy 1820-as térkép, amely már több mint száz épületet jelöl (4. térkép). A pincék nagy számáról számolt be PESTY Frigyes is 1864-ben. Ahogy írta, „fekszik egész- szeri a völgyben és környoskörül pinczékkel”,54 A pincék 1820-ban megfigyelhető nagy száma miatt feltételezhető, hogy az első szőlőfeldolgozók és bortárolók már a 18. század végén megjelentek. Pontos adatokat viszont nem tudunk, mert az első katonai felmérésen nem állapítható meg egyértelműen, hogy a Pincehegy körüli jelölések esetében gazdasági épületekről van-e szó, s amennyiben igen, akkor azok a telkek végében vagy már a hegyen állnak.

18. századi adatokkal rendelkezem Zsámbékkal kapcsolatban is. VALYI András 1799-ben megjelent országleírásában megemlítette a gótikus templomot a mellette lévő épülettel és pincével együtt. Emellett viszont leírta, hogy „régi még most is fenn álló pintzék is vágynak itten, mellyek az Uraság által most is használtatnak”.55 Ez a leírás egyértelműen mutatja, hogy több pince is volt Zsámbé- kon, amelyeket a 18. század végén az uraság használt. Arra vonatkozó adataim viszont nincsenek, hogy ezek hol helyezkedtek el, illetve azt sem tudni, hogy a jobbágyok és zsellérek kezén ekkor voltak-e már pincék. Pontosabb adatokkal a második katonai felmérés szolgál, ez már jelöli a pincesorok egy részét, illetve a határban elszórtan is láthatók épületjelzések. Az úrbéri peranyag során 1879- ben készített, a közlegelőből kiszakított pincéket ábrázoló térkép pedig már az épületek nagy számáról tanúskodik (II. térkép). A térképhez tartozó névjegyzék 225 pincehelyet tüntet fel.56

Zsámbékhoz hasonlóan a többi településen is a 19. század első felétől épülnek fel jelentős számban a pincék és a présházak. Budajenővel kapcsolatban FÖLDES László azt jegyezte fel, hogy a volt Kossuth utcai pincesor 1829- 1866 között épült.57 58 Ezt alátámasztja az, hogy egy 1860-as térkép már az országút melletti pince- és csűrsort is ábrá54 PESTY Frigyes 1984. 272.

55 VÁLYI András 1799 /III./. 680.

56 MNL PML IV165a. 86. doboz - Zsámbék úrbéri pere

57 SIMON István-SZILÁGYI Károly 1998. 13.

58 MNL PML IV165a. 46. doboz - Perbál úrbéri pere

59 MNL PML IV165a. 10. doboz - Budakeszi úrbéri pere

zolja, valamint a Fő utca bal oldalán lévő telkek legtöbbjén látható a patakon túli domboldal elé épített présház (3. térkép). A másik oldalon szintén ábrázolták a különálló gazdasági épületeket, azt viszont nem tudni pontosan, hogy ezek közül melyikek a présházak.

A 19. század utolsó harmadára kialakultak a pincék Perbálon is. Az 1881 -es térkép (2. térkép) öt pincesort jelöl a falu szélén (Falu feletti pincék, Szomori úti pincék, Kirvai úti pincék, Jenei úti pincék, Toki úti pincék). Építésük idejére utal a település úrbéri pere, ugyanis itt is problémát okozott, hogy a közlegelőből kiszakított pincehelyek beszámíttassanak-e a legelőilletménybe. Az 1880. október 22-én az Óbudai-Visegrádi Királyi Uradalomnak Perbál község volt úrbéres lakosai ellen kelt végrehajtási jegyzőkönyvében azt olvashatjuk, hogy vannak régi és új pincék, amelyek közül ez utóbbiak nem tekinthetők elévült foglalásoknak, tehát azoknak legelőilletménybe történő beszámítására vagy megváltására szükség van. „Ezen uj pince helyekre nézve megjegyeztetik, hogy azoknak térfogata, miután a közös legelőből lettek elfoglalva, a volt úrbéresek, következéskép az egyes birtokosok legelő illetőségébe beszámittatik. Azon birtokosok pedig, a kik legelőbeli járandóságra jogosultsággal nem bírnak ezen uj pince helyeik területeit négyszög ölenkint 10. krjával kötelesek megváltani; ‘s ezen váltság összeg a közös költségek fedezésére fordittatik.’’ss Mivel ez a peranyag is többször említi az 1820-as időhatárt, így megállapítható, hogy az új pincék, tehát a foglalásnak tekintendők ezt követően épültek, viszont a régi pincék közé tartozók ezt megelőzően. A pontos építési időt nem tudjuk, az mindenesetre megállapítható, hogy az első pincék Perbálon is legkésőbb a 19. század elején épültek fel.

Budakeszi pincéiről kevés adattal rendelkezem a térképek hiánya miatt. Az úrbéri peranyagból viszont következtetések vonhatók le. 1862. október I -jén az előmunkálatok elvégzése utáni beszámolóban írták, hogy a lakosok pincehelyekre a közlegelőből nyolc holdat és hatszáz négyszögölt foglaltak el. Az iratból azt is megtudni, hogy mindez a régi és új térképek összehasonlításából derült ki, valamint abból, hogy ezek a pincehelyek az 1823-as telekkönyvben még nem szerepeltek. Mindebből következik, hogy a pincehelyek egy részének kialakulása legkorábban az 1820-as évek második felében kezdődött meg.59 Azt azonban nem zárhatjuk ki, hogy kisebb számban már korábban is voltak ilyen épületek.

A présházak és pincék korával kapcsolatban még Tökről és Etyekről vannak adatok. Ezen két településről maradtak fenn még olyan térképek, amelyek alapján következtetni lehet kialakulásukra. Előbbi településen az 1859-ben készült második katonai felmérés még viszonylag kis számban jelöl épületeket a határban, a Burgundiá-