Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
MUSKOVITS ANDREA ANNA: Présházak és pincék Buda-vidéken I. Elhelyezkedés, típusok, kialakulás
A présházak és pincék kialakulása, a datálásukkal kapcsolatos kutatási lehetőségek A szőlőfeldolgozó és bortároló építményeket bemutató tanulmányok az épületek leírása során elsősorban azok kialakításával, gazdasági funkciójával, valamint az alaprajzi formákkal foglalkoztak. Több esetben próbálkoztak koruk meghatározásával is, de többször csak becslések történtek, illetve azzal zárták a kérdés vizsgálatát, hogy adatok hiányában a pincék korát nem lehet megállapítani. Ezzel kapcsolatban BAKÓ Ferenc 1992-ben megjelent tanulmányában a következőket írta: „A sok ezer lyuk-pince korát, építési idejét nem tudjuk meghatározni, erre nézve még kísérletek sem történtek. Kétségtelenül azért, mert sem a birtokjogi, sem a gazdasági tárgyú oklevelek, feljegyzések nem tértek ki a pincére, nem lévén ez adó-köteles és értéke sem lehetett magas a múltban."46 BAKÓ Ferenc állításával teljes mértékben egyet kell érteni, a témával kapcsolatban rendkívül nehéz levéltári kutatásokat végezni, a pincékre vonatkozó írott történeti adatok megtalálása több esetben a véletlennek köszönhető. Mégis, akkor hogyan lehet ezeknek az épületeknek a korát legalább megbecsülni? A legfontosabb, hogy komplex vizsgálatokat végezzünk, a terepmunkát minden esetben levéltári kutatásokkal kell kiegészíteni. Mielőtt azonban ezek bemutatására rátérnék, egy dolgot fontos megemlíteni. Vizsgált területemen legnagyobb számban présházas lyukpincékkel találkozni, de ezek mellett látni lyukpincéket is. Előbbi típusról tudjuk, hogy ezek többször utólagos bővítés eredményeképpen jöttek létre, tehát a feldolgozó és a tároló tér kialakításának az ideje nem mindig azonos, így külön kormeghatározást igényelnek mind a présházak, mind pedig a pincék. A présházakkal és pincékkel foglalkozó tanulmányok sokszor a terepmunka során nyert adatok alapján próbáltak következtetéseket levonni, elsősorban a feltüntetett évszámokra hagyatkoztak. Ezeket viszont kellő kritikával kell kezelni, illetve BAKÓ Ferenc felhívta a figyelmet arra, hogy más építészeti jegyekből is bizonyos megállapításokra van lehetőség (alaprajz, boltív formája, falfelületen megmutatkozó csákányvágások ritkasága és sűrűsége, épületek topográfiai helyzete).47 BAKÓ Ferenc ezen építészeti jegyek vizsgálatát tartja meghatározónak a kormeghatározás szempontjából, de véleményem szerint még egy dolgot érdemes a kérdés szempontjából kutatni. Ez pedig a boltozás anyaga. BAKÓ Ferenc ezt nem említette, de ő vulkáni tufába vájt pincéket vizsgált. Ezeknél valóban nem lehet szempont, ugyanis nincs szükség külön boltozásra. Itt az általa is megfigyelt vágásnyomokat kell tekintetbe venni. A löszös, agyagos, homokos talajba épült pincéknél viszont szükség lehetett boltozásra, így ezeknél már meghatározó az ennek során felhasznált anyag. Mindez jól mutatja, hogy az építészeti jegyekből történő következtetések lehetőségét nagymértékben megszabják a talajadottságok, a helyi viszonyok.48 Buda-vidéken az említett építészeti jegyek nem mindegyike alkalmas a kutatásra. Az alaprajzi formából nem lehet következtetéseket levonni, ugyanis szinte kizárólagos az egyágú pincetípus. Az épületek elhelyezkedése sem utal azok korára. A csákányvágások ritkasága és sűrűsége nem vizsgálható, mivel löszös, agyagos talajba épült pincékről van szó. A boltív anyaga már lehetőséget ad a pincék korának becslésére, itt viszont egy újabb probléma nehezíti a munkát. Gyakran előfordult, hogy eredetileg kiégették a pincét és csak évekkel, évtizedekkel, esetleg évszázadokkal később boltozták ki. Ilyen esetben viszont az anyag vizsgálata téves eredményekhez vezethet. Egyértelműen az állapítható meg, hogy a kőboltozat korábbi, mint a tégla. Ez utóbbi csak a 20. századra vált jelentősebbé. Szintén kimutatható, hogy a legkorábbi pincéknél még maradékköveket használtak, nemcsak a lábazatnál, hanem a boltíves résznél is. Később ezt a kváderkövek, a méretre vágott kövek váltották fel a boltívnél. Az építészeti jegyek vizsgálata mellett a terepmunka során megfigyelt évszámok is segíthetnek a kormeghatározásban. Itt viszont szintén problémákba ütközhet a kutató. A pincék belsejében lévőket elfogadhatjuk építési időnek, az ilyen elhelyezés viszont ritka. Tökön sikerült egy olyan pincét megtekinteni, ahol a hordók alátámasztására szolgáló kőcsántérba vésték be feltehetőleg az építés dátumát. Elvétve figyelhető meg, hogy a pince végén a vakablak falába írták be az évszámot (9. kép). Ezenkívül egyedi megoldásokkal is találkozni. Tökön egy esetben a gádor oldalában találni egy hosszabb feliratot, amely az építés idejét közli napra pontosan, valamint a tulajdonos nevét (10. kép).49 Sokkal gyakrabban fordul elő a bejárat fölötti évszám- és monogram-megjelölés. Ebben az esetben viszont előfordulhat, hogy ha a bejárat előtt kisebb boltívet alakítottak ki vagy utólagosan építették meg a támfalat, akkor ennek építési idejét írták ki. A présházakon található építési dátumok már egyértelműbben tekinthetők biztos dátumnak, ezek viszont nem feltétlenül jelölik a pincék korát. A terepmunka során vizsgált építészeti jegyek mellett szükség van a levéltári források feltárására is. Ezek száma igen kevés, megtalálásuk viszont annál nehezebb. A pontosabb kormeghatározáshoz viszont nélkülözhetetlenek. Kutatásom során elsősorban két forráscsoportra támaszkodhattam. Egyrészt a térképanyagra, másrészt pedig az úrbéri perek gyűjteményére. Természetesen ezek sem segítik hozzá a kutatót pontos építési idő meghatározásá46 BAKÓ Ferenc 1992. 205. 47 BAKÓ Ferenc 1992. 219-220. 48 VIGA Gyula Erdőbénye pincéinek építése kapcsán jegyezte meg, hogy a kormeghatározásban az egyik tájékozódási pontot a dézsmapincék jelentik. A másik a templom építése, ugyanis a körülötte elhelyezkedő pincék egyidősek lehetnek magával az egyházi épülettel. Végül a harmadik igazodási lehetőséget a nemesi és paraszt-polgári építmények adják meg, amelyek kialakítása nagy valószínűséggel organikus kapcsolatban volt a pincék létrehozásával. Általános volt ugyanis, hogy a pincevájás során kiemelt tömböket használták a falak felhúzására. VIGA Gyula 2002. 97. 49 A boltozatlan lyukpincék esetében is kiboltozták a gádort, így ezt elfogadhatjuk a pince építési idejének.
