Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
MUSKOVITS ANDREA ANNA: Présházak és pincék Buda-vidéken I. Elhelyezkedés, típusok, kialakulás
kítására.17 A másik oldalon a porták kinyúltak a Fő utcával párhuzamosan futó országúthoz, s ott csaknem teljesen zárt sort alkottak a csűrök.18 Az út másik oldalán, akkor még a település szélén, a templomtól Telki felé eső részen a borospincék zárt sora alakult ki (3. térkép). A második típusba azok a települések tartoznak, ahol nagyobb csoportban történt az épületek kialakítása. Ez, hasonlóan a sorokhoz, elhelyezkedhet akár a település szélén, akár azon belül. Előbbinek legszebb, ma is látható példája Páty (4. térkép) és Tök. Ide tartozott Budaörs is, bár itt a „pincefalu” eredetileg kicsit távolabb volt a településtől, de az egykori pincesorok mára szinte teljesen elpusztultak, átalakultak, a több száz présházból csak egy- kettő maradt meg hírmondónak. A terület benépesült, a város szerves részévé vált, állandó lakóházak foglalták el a présházak és pincék helyét. A település-széli csoportos elrendeződésben az épületeket többféle módon alakították ki: történhetett utcaszerűen vagy kevésbé szabályosan. Budaörsön és Pátyon egymás felett, illetve mellett futó sorok alkották (2. kép), illetve alkotják a Pincehegyet. Ezzel szemben Tökön nem ennyire szabályos a forma. A csoportos elrendeződés másik formája, amikor az épületcsoport a településen belül található. Ez Etyeken és Zsámbékon figyelhető meg, mind a két településen az épületek egy részét ilyen elrendezésben alakították ki. A Körpince és a Józsefvárosi gödör (5. térkép) több szempontból is azonos jegyekkel rendelkezik. Egyrészt egyik esetben sem alakítottak ki felmenő falú présházzal rendelkező lyukpincéket, másrészt az épületek körben helyezkednek el. Kialakításuk mind a két esetben a természeti adottságokkal magyarázható, egy kör alakú mélyedés oldalsó, több méter magas falába fúrták be a pincéket és boltozták fel a présházakat. A harmadik fő típusba azok a települések tartoznak, ahol a présházak és pincék kialakítása a településtől távolabb történt meg. Ide tartozik az egykori Bia, ahol kizárólagos volt ez a forma. A településtől távol lévő szőlőhegyeken az egyes parcellák végében, illetve sorokat alkotva történt meg a szőlőfeldolgozó és bortároló építményeknek a felépítése. Tökön, Etyeken (6. térkép) és Zsámbékon szintén ismert ez a forma, mind a három településen előfordult, hogy a határban, a szőlők végén kapott helyet a présház és a pince. Ezen a három településen viszont nem kizárólagos elhelyezkedési mód volt. Etyeken és Zsámbékon az épületek kisebb részénél volt jellemző ez a típus, míg Tökön a belterület szélén és a határban történő kialakítás közel egyforma arányban volt megfigyelhető. Ezt az elhelyezkedési formát azért tartották célszerűnek, mert a feldolgozás helyben zajlott,19 ugyanakkor kevésbé volt biztonságos. Viszonylag kisebb számban történő előfordulása elsősorban a természeti adottságokkal magyarázható, a megfelelő domboldalak, mélyutak ugyanis többnyire a települések szélén, a szőlőktől távolabb voltak. Présházak és pincék a lakótelken Mind a most leírtak, mind a térképes és fényképes dokumentációk jól mutatják az épületek elhelyezkedésében megfigyelhető változatos formákat. Ezenkívül még egy speciális elhelyezésére kell kitérni, ez pedig az épületek lakótelken történő kialakítása, amelynek három formája figyelhető meg: lakótelken különálló présházas luk, lakóházzal egy fedél alatt található présház, lakóépület alatti présház és pince. Az ország egyes területeire jellemző volt, hogy a falvakban a telken zajlott a feldolgozás és a tárolás, vagy a kettő együtt történt. Az Alföldön a szőlőskertekben sokáig csak a rossz idő elleni menedékhelyül, valamint a szerszámok tárolására szolgáló kunyhó állt. Ilyenkor a szőlőt vagy hazavitték, vagy kint dolgozták fel, szabad ég alatt, a mustot pedig az otthoni kamrába tették. A lyukpincékkel rendelkező településeken szintén előfordult, hogy a feldolgozást otthon végezték el, majd a mustot kivitték a pincébe. Ezekben az esetekben viszont nem alakítottak ki a települések szélén vagy a határban álló présházaknak megfelelő helyiségeket a lakótelken. A feldolgozás vagy az udvaron, vagy a kamrában történt. Az általam vizsgált települések azért speciálisak, mert ezeknél a lakótelken présházat és pincét építettek, s ezek gyakran külön álltak a háztól, úgy, mint a présházas lyukpincék a faluszéli pincesorokban vagy a külső határban. Eredetükkel kapcsolatban csak feltételezésekbe bocsátkozhatom. Ha megnézzük a kutatott településeket, akkor Bián és Tökön nem találunk rá példát, Pátyon pedig csak elvétve fordult elő, de ezt a telkek végi megfelelő domborzati viszonyokkal magyarázták. ANDRÁSFALVY Bertalan is arról számolt be, hogy a Kossuth Lajos utca Pincehegy aljáig érő telkeinél valóban voltak pincék, kicsiny voltuk miatt azonban később ezek tulajdonosai is új pincéket építettek a hegyen.20 Ezzel szemben a többi településsel kapcsolatban az 1970-ben lezajlott népi építészeti kutatás több példát is közöl, és kutatásaim során is kaptam erre vonatkozó adatokat. Ez azt mutatja, hogy elsősorban a németek lakta településeken volt megfigyelhető, igaz, egyedül Torbágyon volt kizárólagos forma. Itt a lakóházakat viszonylag mélyebben fekvő patakvölgyben építették fel, így a telkek végében emelkedő meredekebb domboldalak alkalmas területként szolgáltak pincék kialakítására. A kérdés pontosabb megválaszolásához érdemes kitekinteni a vizsgált területen túlra. A környező 17 Ezzel részletesebben a lakótelken elhelyezkedő épületek kapcsán foglalkozom. 18 Ez a mai Kossuth Lajos utca, a Telki felé vezető országút, amelynek csűrjei helyére a 20. század második felétől kezdtek lakóházakat építeni. 19 Érdekességként említhető meg, hogy bár a 19. századi szőlészeti-borászati szakirodalom rendszeresen foglalkozik a pincék építésével, az épületek elhelyezkedésére nem tértek ki. Egyedül TERSÁNCZKY Józsefnél olvashatunk ezzel kapcsolatban. O azt hangsúlyozza, hogy legcélszerűbb ezeket a szőlőterületen, annak is közepén kialakítani: ....és hogy ahhoz szüretkor minden oldalról hamar lehessen jutni, hacsak n em lehetetlen, álljon a szőlőterület közepén.” TERSÁNCZKY József 1869. 31 1-312. 20 ANDRÁSFALVY Bertalan 1954. I 14-1 15. 105
