Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
SZIGETHY ZSÓFIA: Kockaházból tisztaház - Bükkzsérci esettanulmány
családfő lőtte szarvasok trófeái, a hársfából faragott cser- és tölgyfalevelekkel díszített faliképek,106 az asztalon a faragott dohánytartó, a vadászathoz szükséges lőfegyverek tartására szolgáló fából és az állatok lábából készített szekrények is mind-mind a családfő munkái. A család rendkívül büszke ezekre a saját készítésű tárgyakra, a családtagok szívesen mesélnek arról, hogy mennyi idelátogató embernek tetszik ez a sok szép dísz itt az előszobában, és milyen fáradságos munka egy-egy festés, nagyobb takarítás után éppen úgy visszahelyezni a tárgyakat, ahogy azokat eredetileg elhelyezték.107 Ma már ez a helyiség az emlékezés helyszíne, folyamatosan használatban van, Sz. A- né, mióta egyedül van, minden délután itt olvas, elsősorban Bibliát, „meg mindig adnak ilyen olvasnivalókat.”108 Összegzés „Nincs bennem semmi a múltból" - írta 1926-ban a Tisztaság könyvében KASSÁK Lajos. „Én úgy beleuntam a régiségbe, hogy látni nem kívánok egyet se. ”109 110 * * * * 115 116 117 *- mondta egy bükk- zsérci asszony 2010-ben. Az 1950-es évek végétől a kollektivizálással, az iparosodás túlhajtásával a korábbi középparaszti társadalom teljesen megváltozott."0 A hagyományos magyar falu a hagyományos magyar parasztsággal együtt eltűnt, kialakult egy újfajta falusi társadalom.1" Az átalakítások következtében homogenizálódott a társadalom, uniformizálódott az építkezés, és ezáltal a falukép is."2 Az új házakat már nem lehetett a korábbi bútorokkal berendezni. A társadalmi átalakulás következtében „o helyi közösségek valamivel nyitottabbá váltak, és növekedett a fogékonyság az újítások elfogadására és adaptálására,’’"3 ezért annak ellenére, hogy az általam vizsgált falu egy zsákfalu, mégsem annyira elszigetelt. Eger és Mezőkövesd felől hamar megjelentek és elterjedtek az újítások, kifejezésre juttatva mind az építkezésben, mind a lakáskultúrában a városias életmódhoz való hasonulás, igazodás, felemelkedés vágyát."4 ,,[A] múlt az, ami jelenemet és jövőmet nagy részben meghatározza” - írta KASSÁK tizenegy évvel később Anyám címere című művében. A vizsgált bükkzsérci kockaházak hiába épültek nagy munkával, fáradsággal és pénzbefektetéssel, komfortosan, sok helyiséggel, az előírásnak megfelelően fürdőszobával felszerelve, és lettek bebútorozva az akkori divat szerint, lehetőséget adva a „modern” életmódhoz, életvitelhez, mégsem „lakták be” soha ezeket a házakat. Ahogy már fentebb is írtam, a korábbi gondolkodás- mód nem tudott ilyen gyorsan átalakulni. Bár a falusi társadalom megváltozott, kontrolláló szerepe továbbra is megmaradt. Ennek következményeként fontos maradt az otthon reprezentációs jellege, így megmaradt a tisztaszoba kifejezve a család társadalmi helyzetváltoztatását „akkor is, ha ez esetenként erőn felüli áldozatokat, beruházásokat követelt meg.”"5 Ilyen beruházás lehetett például a televízió vásárlása. VALUCH Tibor és S. NAGY Katalin megfigyelései szerint a televíziót a tisztaszobában helyezik el, az egykori szent sarok helyére, és ahhoz hasonlóan is díszítik fel."6 Bükkzsércen a televízió a lakószobába kerül, csak kivételes esetben kerülhetett a tisztaszobába, például ha több készülék is volt a lakásban."7 Voltak olyan szobák, helyiségek, amelyeket csak átmenetileg vagy soha nem használtak, voltak olyan helyiségek, amelyek használatát a családciklus határozta meg. Ilyen a reprezentatív tisztaszobák használata is. Amikor a házban laktak, a gyermekek a szülőkkel aludtak egy helyiségben, általában már külön ágyon; előfordulhatott már az is, hogy külön helyiségben aludtak, de ez a helyiség még nem önálló gyerekszoba. A kockaházak építőinek gyermekei a '70-es évek végén, ’80-as évek elején maguk is új házat építettek a faluban (jellemzően a '80-as évek emeletes házait)"8 vagy városba költöztek. így tulajdonképpen vendégként jöttek haza. A városból hazajövő gyermek és családja ritkábban látott vendég, kevesebbet járnak haza, ők „valódi” vendégek, olyanok, akik a tisztaszo106 A faragásokat úgy készítették, hogy Sz. Á-né rajzolta, másolta a mintát „bolti papírra”, a férje pedig kifaragta. Az első képet körtefából faragta, „Cserépbe [Cserépfalu] látta meg" a mintát, onnan vette át, és készítette később más vadászoknak is. Cserépfalun több vadászcsalád készített hasonló faragásokat. A cserépfalui (Hór-völgyi) fafaragásról Id. pl. CSILLÉRY Klára 1979. 584., LAJOS Árpád 1963. 107 .Voltam én olyan bajba, mikor eztet mindet leszedni, meg visszarakni, oszt most hogy hogy rakjuk, hogy úgy legyék körülbelő, ahogy vót. Nézzed má, még rajzot csináltam róla. ’’Részlet az Sz. Á-nével való beszélgetésből. 108 Részlet az Sz. Á-nével való beszélgetésből. 109 Részlet az Sz. Á-nével való beszélgetésből. 110 VALUCH Tibor 2003. 313. I I I A gazdasági modernizációval átalakult a foglalkozásszerkezet, csökkent a mezőgazdaságból élők, ezzel egyidejűleg megnőtt az iparban dolgozók száma. Felgyorsult a tercier szektorban (szolgáltatásban) dolgozók számának növekedése, módosult a fizikai és szellemi munka aránya is. A foglalkozásszerkezeti átszervezéssel átalakult a településszerkezet is, jelentős volt a városiodás és a városiasodás is, ennek következményeképp kialakult az ingázás. 1960-ban a keresők 13 százaléka, 1970-ben már a keresők 20 százaléka, 1980-ban a 24 százaléka ingázott naponta a lakóhelye és a munkahelye között. Emellett jelentős volt a távolsági ingázók száma is. Az ingázók nagy számából következett, hogy 1960 és 1980 között megszűnt a községek nagy részének egyoldalú agrárjellege, egyre több ipari jellegű falu alakult ki, nőtt azon települések száma, ahol a lakosság foglalkozását tekintve heterogén volt, mind a három foglalkozási szektorban jelentős számú munkaerő dolgozott. ROMSICS Ignác 1999. 466-478. I 12 Vö.VALUCH Tibor 2006. 28. I 13 VALUCH Tibor 2003. 313. I 14 Vö. VALUCH Tibor 2004. 398. 115 VALUCH Tibor 2004. 402. 116 S. NAGY Katalin 1987. 99. VALUCH Tibor 2004. 402. 117 „A tévé is ott volt, az apja onnan nézte [közben rámutat a konyhában lévő heverőre], hogy mer egy tévé volt, oszt nekik [a gyerekeknek] volt beví- ve. ’’Részlet az L. S-nével való beszélgetésből I 18 Lásd például VALUCH Tibor 2006. 28. 95
