Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
CSERI MIKLÓS - SÁRI ZSOLT: A 20. századi változások kutatásának eredményei a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban
Szabadtéri Néprajzi Múzeum 20. századi falu épület- együttesének 2003-ban megfogalmazott telepítési koncepciója szerint az időkezelés, időbeosztás átalakulását az épületegyüttes külterületén bemutatott nyaraló(k) szemlélteti(k) majd.26 A két nyaralóból az egyik egy, a városi értelmiség által létrehozott „paraszti típusú” nyaraló. Sukorón végeztünk kutatásokat, és egy felajánlás révén sikerült a múzeumba szállítani egy nyaraló teljes tárgyegyüttesét és az épület eredeti felmérését, 1975-ös átalakítási, felújítási alaprajzait, ami alapján az hiteles másolatban újraépíthető lesz majd. A tárgyakat a gyűjtő, Lelkes Klára lánya ajánlotta fel a Mú-zeumnak. A Velencei-tó melletti Sukorón egy 1975-ben vásárolt - egykor istállóként, tárolóként használt -, majd felújított és nyaralóként funkcionáló ház rejtett több száz, a szarvasi tanyavilágból összegyűjtött és számos, a 20. század ’70-es, '80-as éveiben használt, elsősorban a szabadidőhöz kapcsolódó tárgyat. Az épület első felmérésekor úgy gondoltuk, hogy a tárgyakból az Alföld tájegység még be nem rendezett házainak hiányzó elemeit pótoljuk. A további tárgyakat pedig demonstrációs tárgyként használtuk volna. A második felméréskor már egyértelművé vált, hogy a tervezett 20. századi falu tájegységben a berendezést együtt tartva kell bemutatni. A szarvasi tanyavilágot Lelkes Klára a tanyasi tanító édesapja révén tudta megismerni, és gyűjteni ott. A gyűjteni kívánt tárgyakért cserébe akkori használatban lévő hétköznapi tárgyakat adott: nejlonharisnyát, orkánkabátot. A lehetséges bemutatás személyesebbé tehető, hiszen a tárgyak változásain, különbözőségén követhető egy család élet- története, melyen keresztül tudunk reflektálni az identitáskeresésre, és az akkoriban megjelenő szabadidő eltöltésének formáira, alkalmaira. Általában egy nyaraló berendezési tárgyai a már nem használt bútorok, eszközök köréből kerülnek ki. Sukoróra a Lelkes család viszont a mások által már nem használt tárgyakat, vagyis egy korábbi időszak lenyomatát, egy általuk parasztinak, falusinak vélt, idealizáltan nosztalgikus tárgyegyüttest állított ösz- sze. Ezzel egy olyan állapotot konzerváltak, mely éppen abban az időszakban bomlott fel teljesen országszerte. A ház berendezése korábbi elrendezést tükröz: a szoba- konyha-szoba elosztású épületben kialakításra került egy tisztaszoba és egy konyha is, ahol a modernizáció hatására, valamint a nyaralók kényelmének biztosítására a ’70-’80-as évek lakberendezése érvényesül. A kemence helyén kialakításra került a fürdőszoba, a padlót mindenütt hidegburkolattal borították. A hátsó szoba lett a lakószoba, melyben a szarvasi tanyavilág tárgyainak egy része használati szerepet tölt be. így például a festett láda tetejére helyezték el a tévét. A tisztaszobát is használták, de csak ritkábban. Nemcsak az orosz, keletnémet piac tárgyait, hanem a nyugatnémet tárgyakat is megtalálhatjuk benne, ezek látogatók ajándékai, amiket otthagytak a nyaralóban. Ezt a ritka „zárványt” sikerült be-gyűj- teni, mely egyedülálló lehet az európai skanzenekben is.27 Iparosok és a kisipar a 20. század második felében A falusi iparosok tevékenységének kutatása régóta a néprajz egyik fontos területe, számos hagyományos mesterségről születtek már monografikus kötetek, amelyekben a Szabadtéri Néprajzi Múzeum is fontos szerepet játszott (többek között a kovács-, a tímármesterség kutatásával és bemutatásával). A 20. század második felében az életforma átalakulása miatt egyes mesterségek szinte teljesen eltűntek, mások megerősödtek, és ezzel párhuzamosan újak is megjelentek. A borbély/fodrász szakma eddig nem volt a néprajzi kutatás homlokterében, ezt jól jelzi, hogy a Néprajzi Lexikon sem szerepelteti címszavai között a mesterség leírását, és még csak tanulmányban sem jelent meg leírás vagy összefoglaló róla. A fodrász mesterség témáját a Veszprém megyei Ugod községben vizsgáltuk, melynek apropóját egy fodrászüzlet felmérése adta. A fodrászműhely alapjait az 1910-40-es években egy a faluban dolgozó fodrász mester alapozta meg. Nála volt tanuló, inas Farkas József, aki miután 1949-ben mesterlevelet szerzett, önálló üzletet nyitott, és ehhez vásárolta meg korábbi mesterének az 1920-as években készíttetett férfi fodrászüzlet berendezését. Farkas József, a szintén fodrász feleségével nyitott új üzletet, amiben a régi férfi üzlet bútoraihoz egy női üzlet fehér bútorzatát gyártatták le. A házaspár közösen vitte a fodrászüzletet, de emellett utazó mesterként a környező településeken, ahol nem volt helyi fodrász, háznál is dolgoztak. A hagyaték a női és a férfi fodrászüzlet berendezését, bútorait (tükrös szekrény, székek, pad, fogasok), a fodrászeszközöket (hajszárítók, ollók, borotvák, csavarok) és a fodrászcikkeket jelentik. Az anyag hihetetlen bőséges, ennek oka, hogy a gazdaságilag is jövedelmező üzlet bevételeinek egy részét készlethalmozásra használták fel, valamint az Eszak-Amerikában élő rokonok postán több amerikai gyártmányú, a kor modern eszközeit is ajándékba küldték el. így nemcsak a használt eszközök, de az eredeti csomagolásban lévő új eszközök is a hagyaték részét képezik. A több mint háromszáz tételes műhely anyagát kiegészíti az 1970-es évek elején vásárolt szobabútor együttes, amely a kádári Magyarország kisiparosi életformájának, nívójának tárgyi lenyomata A hagyaték különlegessége, hogy egyben megőrződött, mintegy 80 év 26 SÁRI Zsolt 2003. 15-30. 27 A kutatás során az Adattári anyag mellett, mintegy 650 darab műtárgy is a Múzeumba került, amelyekhez jelenleg is készülnek a tudományosan megalapozott műtárgyleírások (Gyarapodási jelzet: 2013/025). A gyűjtést SZIGETHY Zsófia vezetésével SÁRI Zsolt, ARANYOS Sándor, VASS Erika végezte. Az anyagról SZIGETHY Zsófia előadást is tartott: Terézvárostól Sukoróig. A népi kultúrához visszatérés mint az identitás-megőrzés eszköze egy értelmiségi család számára. 2014. február 21. Kishegyes, Kulturális értékeink a Kárpát-medencében I. Az identitás megnyilvánulási formái a 21. század kezdetén. Hasonló tárgyi anyag került be Dunabogdányból. Gyűjtő: BERECZKI Ibolya. Leltári jelzet: 2009.80.1 - 24 és 2010.35.1 -146. A feldolgozást VAJDA Sándor végezte. 73
