Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
FLÓRIÁN MÁRIA: Múltidéző
készültek, a tárgyak gyűjtése is esetleges volt. 1969-től 1974-ig a tájegység 38 objektumából 25 bontási, építési, rekonstrukciós, illetve berendezési tervét készítettem el, szükség szerint ezek bontási, építési ügyeletét is elvégeztem.2 Ez azonban csak töredéke volt a feladatoknak, és - természetesen - az 1973. október végi nyitásig, a rohammunkával készülő tájegység addigi munkái nem egyedül rám hárultak, abban a „szabadtéri osztály” muzeológusai valamennyien részt vettek. A „középületek”, a mándi, mándoki templom, a nemesborzovai harangtorony és a vámosoroszi szárazmalom áttelepítése BALASSA M. Iván, KECSKÉS Péter, BALÁZS György, ezek építészeti munkái - TEMLEITNER József főmérnöksége alatt - a múzeumi mérnökkollégák és műemlékvédelemmel foglalkozó szakemberek, így BÁLINT János, AMBRÓZY László, GILYÉN Nándor, MENDELE Ferenc,3 HORN Antal, KIRÁLY Péter, POMOZI István és VARGHA László nevéhez fűződnek. Egyes építmények berendezésében BALASSA M. Iván, ZENTAI Tünde, K. CSILLÉRY Klára, a tárgygyűjtésben még BALÁZS György, MOLNÁR Mária, KRESZ Mária, RASSY Tibor és TAKACS Béla is feladatot kapott. A restaurálási munkákat JANOVICH István vezette, a kertészeti terveket HOLLÓ László készítette. A Felső-Tiszavidék tájegység létrehozásának menete előhozta a Múzeum további munkálatainál később is felmerülő, megoldandó problémákat, és kidolgozta ezek megoldási lehetőségeit is, tulajdonképpen a Szabadtéri Néprajzi Múzeum működésének, működtetésének főpróbája zajlott. A napi gyakorlat alakította ki például a kiválasztott objektumok bontásának és áttelepítésének muzeológiai előkészítését4 és műszaki követelményeit. A sokéves épületek állaga már akkor kikezdte a hitelességre való törekvést, esetenként másolatok, sőt szakiroda- lom alapján rekonstruált részletek is helyet kaptak az épületekben. Nagyon szerettünk volna például egy, a tájegységre egykor jellemző kandallós házat is bemutatni. Miután a milotai lakóház bontása közben a falkutatás egyértelműen kimutatta egy valamikori kandalló kürtőjének és padkájának kontúrjait, a többi részletet már a szak- irodalom alapján egészítettük ki. Ámbár nem csak a szakirodalom révén, hanem külföldi útjaink alkalmával is megismerkedtünk a hasonló intézményekben előforduló látványos berendezési trükkökkel, nálunk magának a berendezésnek a szempontja is elsősorban a hitelesség volt. Cél volt lehetőleg az eredeti berendezés megszerzése: a botpaládi házat szinte 2. kép. Konzerválás. (1973) (JANOVICH István felvétele) 2 A tájegység első katalógusát - ami az azóta megjelent újabb katalógusok alapját képezi - még 1973-ban megírtam (bár magyarul csak 1978- ban, oroszul és angolul 1980-ban, németül 1987-ben jelent meg): Felső-Tiszavidék. Szabadtéri Néprajzi Múzeum tájegységei I. Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szentendre, 1978. p. 78. 60 fekete-fehér fotó, ábra. Újra kiadva: Felső-Tiszavidék. Szabadtéri Néprajzi Múzeum tájegységei I. Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szentendre, 1986. p. 78. 60 fekete-fehér fotó, ábra 3 GILYÉN Nándor-MENDELE Ferenc-TÓTH János: A Felső-Tiszavidék népi építészete. Műszaki Könyvkiadó. Budapest, 1975. című munkájukban a tájegység építése során összegyűlt ismeretek is feldolgozásra kerültek. 4 Reménykedtünk, hogy a koncentrált bontási-építési-berendezési rohammunka után módunkban áll majd tereptapasztalataink, néprajzi gyűjtéseink tanulmányokba rendezésére is, de csupán egy rövid előzetes készült el, mutatóban, az uszkai ház áttelepítésének folyamatáról. FLÓRIÁN Mária: Épületkiválasztástól a bemutatásig...TÉKA 1983. 2-3. p. 58. 6
