Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
ARANYOS SÁNDOR - FAÁR TAMARA - KOVÁCS ZSUZSA - SÁRI ZSOLT - SZIGETHY ZSÓFIA: Bárány éve a Skanzenben. „Több, mint gondolnád
Kresów Múzeum, Lubaczow; a spanyol Valenciai Egyetem, Turizmus- és Kultúra-gazdaságtani Kutatóközpont munkatársai dolgoztak együtt, hogy több oldalról közelítsék meg a témát, és minél több információval szolgáljanak a kutatással kapcsolatban. Miért éppen a bárány? A válasz egyszerű, hiszen a programban résztvevő intézmények jószerivel agrár jellegű gyűjteményekkel és kutatási irányultsággal rendelkeznek, így a gazdasághoz kapcsolódó témafelvetés adott volt. A juhtartással kapcsolatos információkkal és tárgyi anyaggal minden intézmény rendelkezett, így biztosíthattuk a téma gazdag bemutathatóságát; nem beszélve arról, hogy a juhtartás és a juhászat a 20. századig egész Európában meghatározó jelentőséggel bírt. Az évezredes múltra visszatekintő európai juhtenyésztés gazdasági jelentősége mellett rendkívül gazdag tárgyi és szellemi kulturális örökséget hordoz, amely nemcsak a zenében, a szokásvilágban, a viseletben, de a gazdálkodásban, az építészetben, a táplálkozáskultúrában vagy éppen a kézművesiparban is megnyilvánul. A juh, a bárány a Bibliában is nagyon fontos, sokféle jelentéssel rendelkező szimbólum. A nyáj Isten népét jelöli. A bárány áldozati állat, így jelenik meg Ábel áldozati állataként, majd mint a zsidó nép Egyiptomból való szabadulásának áldozati állata: az ajtófélfára kent bárányvér védi meg őket. Míg az egyiptomiak elveszítik az elsőszülötteket, addig az izraelitákat megkíméli az Isten. Ez a motívum jelenik meg a pászka hagyományában is, amit a kovásztalan kenyér mellett a bárány feláldozásával és elfogyasztásával ünnepeltek. Ez az ószövetségi hagyomány az alapja az Agnus Dei, az Isten báránya szimbólumnak, miszerint Jézus Krisztus áldozata menti meg az Újszövetség népét. Évezredek óta vonzza a képzőművészeket a bárány és a pásztor alakjának megjelenítése: vászonra, fára festve, kőbe vésve, agyagból, vasból, fából formázva vagy éppen könyvek lapjain és mozgóképen ábrázolva. A bárány- és pásztorábrázolások kétségkívül legjelentősebb területe a keresztény ikonográfia, mely előszeretettel alkalmazza mind a bárány, mind a pásztor alakját konkrét, realisztikus módon és allegorikus, szimbolikus formában is. Az állat (a bárány vagy a kos) megjelenhet mint az egyes ábrázolások központja, lehet egyes bibliai jelenetek fontos szimbóluma, résztvevője, de általánosan, mindenfajta szimbolika nélkül is ábrázoltak juhokat az egyes keresztény ikonográfiái alkotásokon. így jelenik meg Jézus mint Jó Pásztor, vagy éppen Isten báránya (Agnus Dei). A tájfestészet gyakori, visszatérő alakjai a bárányok és a juhnyáj. A tájhoz és a pásztorkodó néphez számos értékképzet és toposz tapad. Ezek a toposzok jórészt költői és festői képekből, képi közhelyekből tevődtek össze. A téma tehát adva volt, így a 2010-ben kezdődött program eltelt négy éve alatt számos tanulmány készült el, egy ismeretterjesztő játék, egy a pásztorzenét bemu2. kép. Tavaszi újszülött - tejelő cigája bárány (DEIM Péter felvétele) tató CD, az európai transzhumáló utak digitális térkép- gyűjteményét tartalmazó DVD, és hat országban tematikus kiállítások nyíltak. A program záró évében, 2014-ben a Skanzen vezetősége úgy döntött, hogy nemcsak egy záró és összegző kiállításban adja közre az eredményeket, hanem egy egész múzeumi évadot szentel a témának. A Múzeum éves programjainak egy bizonyos téma köré szervezése nem idegen az európai skanzenek gyakorlatában, sőt, a Skanzen is több alkalommal használta már ezt a technikát, többek között a játék és a közlekedés témakörét bemutatva. A módszer egyik legnagyobb haszna, hogy nagyon újszerűén és élvezetesen frissíthe- tők fel az állandó kiállítások, új mondanivalóval gazdagodnak a programok. Ezen túl az egy-egy résztéma köré szervezett időszaki kiállítások kapcsán a gyűjtemény azon részei kerülnek elő a raktárakból, amelyek egyéb alkalmakon ritkán vagy egyáltalán nem láthatók. A Bárány éve keretében a Múzeumban négy nagyobb kiállítás nyílt, négy alternatív berendezés készült el, öt új élő múzeumi helyszínt hoztunk létre, három meglévő helyszínt alakítottunk át a témának megfelelően, a Múzeum nagyobb fesztiváljaiba belecsempésztük a téma egyes elemeit, amelyeket négy tematikus hétvége során dolgoztunk fel részletesebben. Ebben az évben a Múzeum falain kívüli programok is a bárányról szóltak. A programok mellett két katalógust és egy receptes könyvet adott ki a múzeum. Ami pedig nem fért bele ebbe az évbe és ezekbe a programokba, azokat a témákat 2015-ben, a mondanivalót tovább szőve, a Pásztor éve keretében mutatjuk meg a látogatóinknak és a téma iránt érdeklődő szakmai közönségünknek. A tematikus év első attrakciója, mindjárt a tavaszi nyitáskor a nagyméretű, racka kost ábrázoló, vas és fa kombinációjából, SZŐKE Gábor Miklós szobrászművész által elkészített alkotás Múzeumba érkezése volt, amely munkát a művész kifejezetten a Múzeum kérésére készített el. A grandiózus szobor a Skanzen bejáratánál áll és a tematikus év szimbólumává vált. Az alkotás ihlette a tematikus év lógóját, amely minden nyomtatott felületen végigkísérte az arculatot. Megjelent a múzeumi térképen, amelyen jelöltük a tematikus év helyszíneit, majd a táblákon, molinókon, az adott helyszíneken, a kiállítások 336
