Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
SZIGETI ÉVA: Az idő a barátunk - a Göcseji Falumúzeum elmúlt néhány és következő pár évének története
3. kép. Életkép a Göcseji Falumúzeumban (HORVÁTH Éva Lilla felvétele) gatói igényeket - de lehet olyan alternatíva, amely vállalható kompromisszummal egyesíti a különböző érdek- csoportok elvárásait. Ha biztosítjuk a lehetőségét annak, hogy a látogató önállóan fedezze fel a gyűjteményt (ehhez megadva a megfelelő segítséget számára térkép, vezető, bluetooth, feliratok, QR-kód stb. formájában) - és emellett kínálunk olyan időtöltési módokat, amely megfelel korhű elvárásainknak (Id.: szórakoztat, ismeretet terjeszt, élményt nyújt), akkor már közelebb vagyunk a célhoz, mintha egymást követnék az ún. nagyrendezvények a Falumúzeum területén. A fejlesztési koncepció elemei megfelelnek a fenti kritériumoknak, és ha a stratégia egésze megvalósul, akkor a hétköznapok is meglehetősen ingergazdagok lesznek a Skanzenben. Az út A Göcseji Falumúzeum ún. látogatóközpontú stratégiája tehát a meglévő adottságokat kiindulásnak tekintve lépésről lépésre, elemről elemre tervezte el, és építi egymásra az újabb fejlesztéseket, változtatásokat, legyenek ezek bármilyen aprók. A hozzánk érkező még nem látja, de mi már tudjuk, hol lesz a csárda, a néprajzi kalandpark, hol fog ökoház épülni, és milyen játékokkal gyarapodik majd a játszótér. Mindezt azzal a céllal tesszük, hogy a látogatók minél szélesebb köre használja, vegye birtokba a skanzent, és elevenítse fel, vagy sajátítsa el azt a tudást, amelyet az egykori göcsejiek tudtak és alkalmaztak. Úgy gondoljuk, sőt, már-már megszállottan hiszünk abban, hogy a hajdani szellemi, tárgyi értékeknek a megismerése, és a mai igényeknek megfelelő adaptálása a mindennapokba nem csak a falvak közösségi tudását (nóta bene: öntudatát) definiálhatja újra, de egy-egy szakma vagy tevékenység elsajátításával falvak életét újíthatja meg. A (bio)gazdálkodással, az egyedi (étel, vagy kézműves) termékekkel, de akár a kihalófélben lévő építőmesterségekkel időt nyerhetnek a pusztulás küszöbén álló néhány- százlelkes zalai falvak. S aki időt nyer, tudjuk, életet is. A pályázatokkal ezért természetesen többszörös célunk volt: egyrészt őrizni, amit lehet, szellemi és tárgyi szinten; másrészt továbbadni, amit lehet, harmadrészt megvalósítani annak a kereteit, hogy az első két feltétel működjön, negyedrészt, hogy legyen egy olyan hely a városban, amely a megszokottakhoz képest más kikapcsolódási lehetőségeket nyújt. Körülbelül ilyeneket gondoltunk 2012-ben, amikor meg kellett fogalmazni a TÁMOP-3.2.8.B-I2/I és a TÁMOP 3.2.3-A-1 I -1 pályázatok terveit. A megadott keretek közé szabtuk lelkes képzeteinket, így született meg a „Göcseji hagyományok, értünk” és a „Dolgozva tanulni, tanulva dolgozni projekt” kézzelfogható vázlata. Előbbi során mintegy húszmillió forint állt rendelkezésre ahhoz, hogy az ún. Múzeumi napokon, tematikus-, valamint egész napos családi foglalkozásokon megmutassuk a különböző korosztályoknak, hogy mit gondolunk a fenntartható fejlődésről, a környezettudatosságról, a hagyományokról; de a résztvevőknek lehetősége volt megismerkedni egyebek mellett a Kárpát-medencei hangsze4. kép. Hencz-malom a Göcseji Falumúzeumban (HORVÁTH Éva Lilla felvétele) 297
