Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)

KNÉZY JUDIT: Elet egy nagykorpádi talpas, zsúpos házban 1920-30. a Szennára áttelepített és berendezett lakóház tárgytörténeti vonatkozásai

díszű textil került, rajta porcelán, keménycserép, és dí­szesebb cserépedények mutatják, hogy a reprezentáció helyének számít: tányérral, levesestállal, bögrékkel és pa- szitos cserép pohárral. E reprezentációs célzatot jelzik a falon fölötte a házi áldás és családi fotók díszes keret­ben.28 A különleges díszű, Nagykorpádon használt paszi- tos cserépfazék, leányfalusi mester munkája kikerült in­nen fotóztatás miatt. Kendőtartó dísztörölközővel általá­ban elmaradhatatlan volt minden szép szobában, de ez 6. kép. Sublót az első szoba bejárata mellett, házi áldással, családi fényképekkel, porcelánedényekkel, cserépfazékkal (GŐZSY Gáborné felvétele) jelenleg hiányzik.29 A kályha előtti falnál felül fafogas ló­gott, alá helyeztük a nyári konyhából előkerült üveges ómá- riumot, mely alul fiókos, felől üvegajtós alacsony szek­rényke. Ezt a nagymama id. Soós Jánosné használta. Fel­ső részében kontyokat, fej- és vállkendőket: fejkeszke- nyőket, vállkeszkenyőket tartott, a fiókban könyveket. A rendezéskor könyvek helyett ide Nagykorpádon paraszt­asszonyok által készített asszonyszűtte szőtteseket tet­tünk, amelyeket szövés-fonási bemutatókon rendszere­sen bemutatnak a muzeológusok. Az 1930-as években kezdték elhagyni az ún. szigetvári kontyot (specialista asz- szonyok által készített) kerek, csipkefodros, hátul színes szalagcsokros menyecskefejdíszt, melyet a kelet-zselici (Szenna és környéki) és Belső-Somogy délkeleti részén lévő lábodi, rinyaújlaki, szabási, Sziget vidéki darányi, kas- télyosdombói és környéki református asszonyok viseltek a 20. század első három évtizedében.30 A füstöskonyhák berendezésénél tájházakban és sza­badtéri gyűjteményekben általában gond, hogy kissé zsú­foltabb, mint az eredetileg valaha is lehetett. Az eredeti használat szerint a füst miatt csak a legszükségesebb edé­nyeket, eszközöket tartották itt, amelyek állandóan vagy sűrűn kellettek. Az egy munkafolyamathoz tartozó tár­gyakat egymás közelébe tették, vagy egymásba állították, hogy kéznél legyenek. A többi, ritkábban szükséges tárgy a szoba vagy kamra padlására került, hogy ne füstösöd- jön, porosodjon. Múzeumi bemutatásnál engedménye­ket tesznek a rendezők a szép cseréptálaknak, fonott edé­nyeknek, esetenként fatárgyaknak is, és jól látható hely­re állítják ki darabonként, hogy lássák a látogatók, mint a rinyakovácsi, kisbajomi konyhákban is tettük. A nagykor­páéi konyhában ezen kívül esetenként nem egy helyen vannak a korábban egymáshoz közel tett, összetartozó tárgyi együttesek. Ez a konyha sokban eltért a gyűjtemény többi konyhájától azért, mert két bejárata is volt, és a pad­lásfeljáró komoly területet foglalt el, ami miatt sötétebb 28 Vajda József szerint református családnál a sublóton Biblia, házi áldás, zsoltár is volt, de szép szoba esetén e könyvek helye az asztalon is lehe­tett. 29 A tervemben szerepelt a 10 I OS.It.számú kendőtartó és a 9717.-es It. számú dísztörölköző. 30 Fekecs István leírta és lefotózta ezt a kontyot, megvan az EA-ban. 282 7. kép. Paszitos pohár leányfalusi fazekas munkája (GŐZSY Gáborné felvétele) 8. kép. Ómárium, gyalogszék, fiókos kályha, felvetett ágy és csizmahúzó (GŐZSY Gáborné felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom