Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
KNÉZY JUDIT: Elet egy nagykorpádi talpas, zsúpos házban 1920-30. a Szennára áttelepített és berendezett lakóház tárgytörténeti vonatkozásai
találkozási alkalmakat. Még a Bodor-féle feljegyzés is megemlíti, hogy büszkék, hogy náluk az egyesületi élet sokkal élénkebb, mint a szomszédos falvakban. De egyre inkább önállósodtak a fiatalok, kibújtak az atyai szigor szorításából. Ennek okai a gazdasági változásokkal, a munkatempó felgyorsulásával, új értékesítési lehetőségekkel, a gépesítés hatásával is magyarázható. A Faluszövetség adatai szerint Hitel- és Fogyasztási Szövetkezet működött a községben magas taglétszámmal, volt a Faluszövetségnek is fiókja, kis létszámmal Olvasókör és Dalárda is. Telente gazdasági előadásokat tartottak a gazdáknak. Az ismétlő iskolásokat gazdasági ismeretekre oktatták gyakorlati foglalkozásokat is tartva. Ugyanakkor 70 gyerek be se volt iskolázva. A község gazdálkodásáról írták, hogy jellemző a gabonatermelés (rozs, árpa, zab, tengeri, búza), nagyobb arányú sertés- és marhatartás (tinónevelés) és értékesítés. Csak önellátásra szolgált a zöldség, gyümölcs termelése, a tej és tejtermék. (Nem említették, hogy Segesden 1918 óta már volt tejszövetkezet, a korpádiak oda hordták a tejet). A határhasználatból a nyomásgazdálkodás már eltűnt, helyette négyforgós rendszer uralkodott. Háromévente trágyáztak kizárólag istállótrágyával. Cséplő, vető- és aratógépeket használtak, de jó vetőmagok kiválasztására nem törekedtek. A gépkezelési, egészségügyi és jogi kérdések ismertetése fontos lett volna. 1926-ban már emlegették a jobb vetőmagok beszerzését, az állattartás, borkezelés igényesebbé válását és a méhészet elterjedését a gazdák körében is - bár kasos megoldással. A közlegelők gondozását megfelelőnek tekintette az ösz- szeíró, fásítottak és megfelelők a kutak. Szőlőt saját határukban 1913 óta csak 5 holdat telepítettek. Megjegyezték, hogy idegen határban 70 hold földje van a kor- pádiaknak, de azt elfelejtették megjegyezni, hogy a bö- hönyei, a visnyei hegyen is vannak szőlőik, de legtöbb az alsósegesdi hegyen (extraneus eredetű, vagy újabban örökölt).16 Ezek látogatása, művelése a gazdasági, szomszédsági, sőt rokonsági kapcsolataikat elősegítette a szőlőszomszédokkal, akik pl. somogyszobi, belegi, kónyi, sza- bási, kutasi stb lakosok. A szőlőbeli szomszédokat illett meghívni családi eseményekre vallásra, rangosságra való tekintet nélkül. A segesdi búcsúkra református fiatalok is eljártak, afféle leányvásárnak számított. A szövetkezetek, kereskedők segítsége mellett lehetővé vált, hogy kevesebbet kelljen menniük vásárra, piacra eladni vagy beszerezni dolgokat, de ha megszorultak nem restellték befogni a lovat, de még gyalog is elmentek a közelebbi vásárokra, piacokra. A Bodor-féle összeírás alapján a község el volt zárva a világtól. Vasúti közlekedése közvetlenül nem volt csak Kutasról, buszjárata a Nagyatád- kaposvári az egyetlen, köves útja nincs, bár a meglévő utakat karbantartották, orvos 7 km-re, gyógyszertár 9 kmre volt, egyedül szülésznő lakott helyben, villany bevezetéséről szó sincs, rádió egyetlen van a helységben. Mégsem lehet elzárt falunak tartani, mert munkavállalói, árusai, szőlőtulajdonosai elég nagy körzeteket jártak be, és a helybe jövő kereskedők, iparosok, házalók is összekötötték őket a világgal. Néprajzi jellegzetességekről is alig írt a kérdőív, de kiemeli a menyecskekonty és a viselet szépségét. 1980-as adataim alapján nagyon büszkék voltak arra, hogy szeretik a pompát, a szép öltözékeket, és megadják a módját, hogy méltó öltözékben jelenjenek meg minden alkalommal. Elmarasztalták a szabási nőket, akik ugyanabban a ruhában mentek haza a segesdi hegyről, amelyben egész nap kapáltak, a korpádi nők átöltöztek úti ruhába ilyen esetben. A kérdőív kiemelte, hogy ekkor még legalább 50 házban fontak, szőttek az asszonyok. (Mai adataink alapján tudjuk, hogy itt is, mint Kelet- Zselic és Dél-Belső-Somogy református parasztasszonyainál elterjedt a házivászon szövése. A 20. század elején már színes (piros, kék, fekete) hímes fólszödéses ünnepi darabokat is készítettek. A korpádi szőttesek néhány remek darabja látható a házban. A lakóház helye, készítési ideje, környezete, tulajdonosai Az egykori településről aránylag keveset tudunk. Egykor kétbeltelkes település volt, ezt bizonyítja a Pajtáskertek helynév fennmaradása is.17 A régi falumag a Régi falu és a Lóger nevű részekből állt. A Soós-féle ház a Fő u. (majd Petőfi) I I I .-ben a község Régi falu részén, a Ke- letső soron az egykori módosabb jobbágyok által lakott területen épült előtte kis virágoskerttel. A reformkori adatokat is tartalmazó tagosítási peres iratok szerint úgy tűnik, már földesúri engedéllyel lehetett csak épületfát szerezni a földesúri erdőkből, s utoljára 1844-ben kapott engedélyt egy Széchenyi Ferenc nevű zsellér épületéhez keményfa pallók kitermelésére.18 A Lóger nevű falurészen kaptak a Nyugatsó soron házhelyet a zsellérek. A 18. század végétől kezdve itt létesültek a / 8 napos házak. A Kiss-féle jobbágyház a helyiek szerint még a 18. század végén, 19. század elején épült. Mindenképpen reformkori, legalább 1844 előtti. Ezen telken 1920 körül még a gazdasági épületek is a faépítkezés szép példái voltak. A ház vonalában lejjebb volt egy többrészű, zsuppos tetejű épület: boronafalú kamra-kocsifészer-disznóól egybeépítve, mögötte boronából lábas pajta három fiókkal és istállóval egy fedél alatt. A hidashoz a kifutókat általában az 1920-as években szereltek. Virágtartó állt a pitarban és az udvaron egy tejes fazéktartó és galambdúc is. Ezeket már a ház bontásakor nem találtuk itt. A család gazdasági előrejutása inkább a gazdasági épületek modernizálásában tükröződött, a lakóházéban nem. Csak a 16 A kérdőív kitöltője FOGLYOS János tudhatott a távoli szőlőkről. KNÉZY Judit 1991. 533-537. 1790-ben egy korpádi jobbágy 10 kapás alsósegesdi szőlőjéről határoz a Széchenyi uradalom. MOL P 623. 22.sz. 235.cs. 17 VÁRKONYI Imre - KIRÁLY Lajos 1874. 690. 18 Somogy Megyei Levéltár (SML) tagosítási perek, Nagykorpád (1858- 1896). 279
