Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
ARANYOS SÁNDOR: A néprajzi gyűjteménytől az ökomúzeumig A Szennai Skanzen középtávú fejlesztési lehetőségei a 21. században
5. kép. A templom, az épületek és a tér viszonya. Madártávlatból a Szennai Skanzen (KELEMEN Dániel felvétele, 2014) a közművelődési és a pedagógiai programok megvalósításának feltételeit maximálisan kielégítő közösségi teret tervezett a templomdomb aljára.10 11 Az új telepítési javaslat alapján, a templomtól kiindulva egymás mellett, egy körív mentén elhelyezett szalagtelkeken építették fel a kiválasztott objektumokat, mindegyiket főhomlokzatával 6. kép. A Szennai Skanzen helyszínrajza A rajzot ROMÁN Árpád készítette a templom felé fordítva. Ennek értelmében az egyes épületek aránytalanul közel helyezkednek el egymáshoz, amely a további beépítést ellehetetleníti, a hitelesporta elrendezés és településszerkezet interpretációját meghiúsítja. Ugyanis a három településforma - utcás, szalagtelkes és halmaztelepülés - egymás mellettisége, vagy csak a hal- mazos típus bemutatása lenne a reprezentáció hiteles eszköze. A zselici és belső-somogyi települések rendezése eltérő ütemben zajlott. Az Eszterházy-uradalom falvaiban (Szenna, Zselickisfalud) a rendezések 1837-ben megtörténtek, míg a többségi kisnemesi községek (Nemes- pátró) mérnöki újraszabása 1955-ig sem zajlott le. A falurendezések általában együtt jártak a tagosításokkal, de számos, a belsőségek és a külsőségek rendezésére irányuló per csak az 1860-as évek végén zárult le. 1914. évi adatok alapján a megye szinte valamennyi falujában 15- 60 darabból álltak a földek." A rendeletek illetve a lakosság elvárásainak megfelelően a megyében, 1845 és 1870 között befejeződtek a falurendezések.12 Ha ehhez hozzávesszük az egyes lakóházak építési dátumát,13 akkor igazolódni látszik kezdeti felvetésem. A telkek eredeti hosszának csökkentésével pedig lehetetlen a táji csoportok társadalmi rétegződésének, építkezésbeli tükröződését hitelesen bemutatni. A gyűjteményben található 1815 db műtárgy elsősorban az épületek berendezését alkotja. Az első koncepcióhoz igazodva a bemutatni kívánt időmetszet a reformkor és 1945 közötti időszak, melynek főként féltelkes szegény paraszti, valamint egésztelkes nagygazda lakosságának életvitelét kívánták reprezentálni. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy több kisnemesi, középparaszti, és cselédsorban élő csoport is élt a megyében a célul kitűzött 10 Vö. KNÉZY Judit 2009. 219-246. A telepítési koncepciót több, a magyar szabadtéri néprajzi múzeumok létrehozásában jelentős szerepet játszó szerző véleményezte. Lásd. WINKLER Ferenc 1989. évi munkáját. SZNM MNÉA-A 3010. 11 Az 1850-es évek Somogy megyei faluképét HOFER Tamás a következőképpen jellemezte: „A térképen előttünk álló alaprajz halmaz-falut mutat: a telkek szabálytalan alakúak, sokszögletűek, az épületek egységes tájolás vagy utcához igazodás nélkül össze-vissza állnak bennük. Az utca voltaképpen szabálytalan hézag a telkek között, néha mélyedés, ami a lakóházakkal megrakott kisebb emelkedőket választja. [...] Az istállók, istál- lóspajták a lakóépület melletti kaszálókon egy-egy gazda, egy-két, esetleg négy-öt holdas kerített rétjében álltak.” HOFER Tamás 1955. 125-186. 12 Az 1972. évi tanulmánytervben KNÉZY Judit a megye néprajzi, népi építészeti jellegzetességeit részletezve emeli ki az időszakot. 13 Rinyakovácsi: 1861, Kisbajom: pontos évszám nincs, de az épület megőrizte az 1847. július 10-i tűzvészkor leégett építmények jellemvonásait, Csököly: 1843, Nagykorpád: kb. 1800, Somogyszob: a lakóházat Bódis János építette az 1800-as években, amit Horváth Sándor, Horváth József nagyapja vásárolt meg kb. 1900-ban. Vö. KNÉZY Judit: Építészeti adatok SMMI NA-1253., CSEPINSZKY Mária 2008. 313-326. 252
