Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
ARANYOS SÁNDOR: A néprajzi gyűjteménytől az ökomúzeumig A Szennai Skanzen középtávú fejlesztési lehetőségei a 21. században
Aranyos Sándor A NÉPRAJZI GYŰJTEMÉNYTŐL AZ ÖKOMÚZEUMIG A Szennai Skanzen középtávú fejlesztési lehetőségei a 21. században1 Tanulmányommal szeretnék köszönetét mondani az idén tíz éve elhunyt L. Szabó Tündének, akinek kitartó építészi munkája nagyban hozzájárult a Szennai Skanzen létrejöttéhez. Bevezetés „Nem az az igazi feladat, hogy meglássuk, amit még senki nem látott, hanem az, hogy olyat gondoljunk, amit még senki nem gondolt arról, amit egyébként mindenki lát." Arthur SCHOPENHAUER1 2 német filozófus gondolatai úgy gondolom, összecsengnek a Szennai Skanzen középtávú fejlesztési irányaival, illetve a címben szereplő ökomúzeumi koncepcióval. Hiszen egy érdekes környezetben találhatunk egy érdekes múzeumot. Adottságokkal, veszélyekkel, lehetőségekkel és kihívásokkal maga előtt illetve mögött. A feladat egyszerűnek tűnhet: kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket. Ezt pedig csak akkor válthatjuk valóra, ha maghatározzuk céljainkat. Az 1960-1970-es években Somogy megye népi építészeti szempontból kiemelkedő építményeinek katasz- terezése, megmentése lebegett az építész és néprajzos kollégák szeme előtt. A munka az építmények múltjára, jelenére és jövőre fókuszált, de együtt járt az érintett települések rendezési terveinek elkészítésével is. Az 1980- 1990-es években CSEPINSZKY Mária és SÁSI János munkájának köszönhetően a Múzeum feladatának nemcsak Szenna és Zselic örökségének megőrzését tekintette, hanem a lakosság identitásának építését is. így egy egész generáció nőtt fel a Múzeumban, sőt számos narratíva emlékezik meg az intézmény előtt álló tömött buszok soráról, ami a programok sikeréről tanúskodik. Az ezzel folyamatosan haladó, valamint az ezt követő - az 1990-es évek végétől, a 2000-es évek második harmadáig zajló - szakszerű muzeológiai munka alapozta meg az áttelepített építmények korszerű megőrzését, a műtárgyak szakszerű regisztrációját, digitalizálását, illetve az alapkutatások feldolgozását, ami jelenleg is pótolhatatlan alapot nyújt a hasznosítási tervekhez, múzeumpedagógiai programokhoz. „Mivel a múzeum egy élő szövet, amely elválaszthatatlan az őt tápláló, és ezáltal folyamatos válaszadásra kényszerítő társadalmi közegtől, csak azzal szimbiózisban tud kiteljesedni és fejlődni"3. A múzeumi szociális háló valamint vele együtt a gazdasági szerkezet átalakult, így a Szennai Skanzen fő feladata, hogy tekintsen a jövő felé és táplálkozzon a múltból, a jelenünkért. BLOCH RAVN, Thomas a dániai Den Gamle By szabadtéri múzeum vezetője, a múzeumalapítók gondolatainak 21. századba történő átültetését látta a változás kulcsának. Az Aarhus városában épült/épülő intézményt egy olyan társadalmi közgyűjteménnyé kell formálni, mely a lakosság szerves hálójában működik. Ami emberi tevékenység által jött létre, az emberi tudást őrzi meg és az emberek érdekeit szolgálja. A jelenleg Nemzeti Múzeumként működő intézményt korábban az épített örökség megőrzésére predesztinálták. Ok gondoltak egy nagyot, és elkezdtek abból építkezni, amit már korábban többen is láttak. Sőt, az új várostörténeti kiállításukban, a jövő Aarhusát álmodják meg a helyi városvezetéssel együttműködésben. A szennai szabadtéri múzeum életében óriási fordulat következett be 2012 végén. A 1543/2012. (XII. 4.) Kormányhatározat értelmében, már nem megyei fenntartásban, a jelenlegi Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum tagintézményeként működik, hanem a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum fíliájaként. A „változás szele” minden oldalról megérintette a kis, 1,5 hektáros gyűjteményt. Mik azok a momentumok, amikre a megálmodók, valamint az építők már felhívták a szakma, a társadalom, a fenntartó figyelmét? Nos, vizsgáljuk meg az egyes oldalakat és vegyük számba, melyek azok a sajátosságok, amikre felépíthető a Szennai Skanzen korszerű fejlesztése, egy 21. századi múzeum kialakítása. A múzeum és környezete Az alapok A Szennai Skanzen története a hazai szabadtéri néprajzi múzeumokéhoz hasonlóan kezdődött. Az 1873. évi bécsi világkiállítás, valamint a magyarországi Millenniumi Kiállítás Néprajzi Faluja volt a „mediátor” ahhoz, hogy a hazai néprajzosok és építészek elindítsák a központi, majd a kisebb regionális szabadtéri múzeumok felépíté1 A Szennai Skanzen telepítéséhez kapcsolódó alapkutatások folytatását, az ökomúzeumi, permakulturás fejlesztési irányhoz szükséges helyzet- elemzéseket összekapcsoltam a jelenlegi társadalom szerkezetének és gazdaságának kutatásával. Munkám a Szabadtéri Néprajzi Múzeum OTKA K 82103. számú, Rurális építészet, lakáskultúra és életmód a 20. században című programja jóvoltából valósult meg. Jelen tanulmányom egy rövidített változata elhangzott Szennán, 2014. október 20-án, a Nemzeti Kulturális Alap által támogatott, Szabadtéri muzeológiai továbbképzés I. című szakmai tréningen. 2 KROGERUS, Mikael - TSCHÄPPELER, Roman 2012. 35. 3 VIGH Annamária 201 1. 10. 249
