Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
KINDA ISTVÁN: Adatok a kézdiszentléleki kőfaragáshoz
Napjainkban a tulajdonképpeni kőfaragás a betűk és díszítőmotívumok végleges formájának a kialakítására szűkült, minden egyebet gépekkel végeznek. A kivésett, kitisztított mélyítéseket aztán vizes csiszolókövekkel addig súrolják, míg a kívánt simaságot elérik. Helyreállítás A munkafolyamat befejező szakasza az elkészült munka elhelyezése, felépítése rendeltetési helyén. Az elhivatott kőfaragó számára az elégtételt a helyére tökéletesen passzoló faragvány és az elégedett megrendelő dicsérete jelenti. Termékek Háromszéken a kőfaragás nagyobb méreteket öltő kibontakozása óta az elmúlt két évszázadban a térség infrastruktúráját illetően nagyon fontos volt a kőhidak, átereszek, kővel burkolt műutak és vasúti töltések kiépítése, határkövek elhelyezése az utak mentén. A templomok, kúriák, lakóházak díszítésére ablakkereteket, tornácoszlopokat és -könyöklőket, padokat, lépcsőket, járdalapokat, a gazdaságok számára kapu előtti kőhidakat, ke- rékvettetőket, kútkávákat, itatóvályúkat, pincegádorokat, a határban forrásfoglaló köveket faragtak kőből. A kő épületelemek közül a falvakban a legelterjedtebbek a kőkapuk, amelyekre gyakran felvésték a megrendelő nevé- n-ek kezdőbetűit, és különféle oszlopszerű faragványokI I. kép. Az ajtókeret díszítése kai, rozettákkal, gömbökkel díszítették azokat. Építőelemként történő hasznosítása mellett a terméskőből emlékjeleket, leginkább sírköveket és kőkereszteket, emlékműveket készítettek. A 20. században több háromszéki képzőművész figyelme fordult a természetes kő alapanyag felé, ennek köszönhetően művészi kivitelezésű figuratív alkotások, szobrok kerültek köztéri elhelyezésre. Jellemzően a népi anyagfelhasználásra, a kőiparnak sincs használhatatlan mellékterméke: a kőbányákban és a kőfaragó műhelyekben felgyűlt törmeléket házak alapjaiba építve hasznosítják. Összegzés A kőfaragás tevékenységei a mesterség háromszéki megjelenése óta keveset változtak. Bányászati jellege és nagy szilárdságú alapanyag-feldolgozása miatt az egyik legnehezebb foglalkozásként tartják számon. A kőfaragót többféle veszély fenyegeti: a bányában a hirtelen leomló rétegek, faragáskor a szétrobbanó kőszilánkok, a finomabb faragási és csiszolási munka során pedig a legalattomosabb ártalom, a tüdőben felhalmozódó kőpor (szi- lícium-dioxid) kiváltotta betegség, a szilikózis, mely enyhébb formájában is légzési elégtelenséghez vezet. A nyilvánvaló gépi segítség mellett a kő kitermelése napjainkban is jelentős fizikai erőkifejtést és alapos szakértelmet igényel. A hegy oldalából kézi szerszámokkal kivágott kőtömb átlagban néhány köbméter nagyságú, a hosszú távú bányászat során azonban a hegyomlások következtében a kőfaragók több 10 köbméternyi sziklák elmozdulását idézték elő (Kézdiszentlélek kőfaragói pl. néhány éve egy 70 köbméternyi sziklaomlást készítettek elő és vezettek le). A természetben előforduló nyersanyag mennyisége a mesterség jelenlegi családi, kisipari keretei között beláthatatlan időkig elegendő. A kőfaragók szerint a Kézdi- szentkeresztnek és Szentiéleknek bányaként szolgáló Perkő oldala annyi követ szolgáltat, hogy ezer év múlva sem fogy el, hiszen a hagyományos fejtéssel egy évtized alatt félméternyit haladnak a hegy oldalában. Az utóbbi időben a kőfaragványok iránti megnövekedett keresletet, valamint a kőfaragók családjában a mesterek utánpótlását látva minden esély megvan arra, hogy a kőfaragó mesterség még nagyon sokáig fogja időálló termékeivel ellátni a megrendelőket. 214
