Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
KINDA ISTVÁN: Adatok a kézdiszentléleki kőfaragáshoz
Földelés A kőbányászat első munkaszakasza a földelés vagy a kő kiszabadítása. Ez azt jelenti, hogy az alkalmasnak tűnő terméskövet megtisztítják a rajta lévő földtől, törmeléktől: csákánnyal óvatosan kopogtatva meghatározzák a széleit, majd lapáttal eltávolítják a törmeléket és a követ borító talajt. Ezt követően alapos vizsgálattal kiderítik, hogy van-e rajta repedés, megfelelő lesz-e a tervezett munkadarab elkészítéséhez. A kőfaragó kalapáccsal megkopogtatja a kőtömböt, amely, ha hasadás van rajta, tompán szól, ha ép, pengő hangot ad ki, visszarúgja a kalapácsot. Hasítás Ezt követően hosszú vonalzó és spicc vagy grafitrúd segítségével kijelölik a kőtömb alsó szélét, lábát, ahol leválasztásra kerül az anyakőzetről a darab. Az így meghúzott vonal mentén egymástól 10 cm távolságra spicc és kalapács segítségével 2-3 cm mély lyukakat mélyítenek a kőbe, melyekbe aztán sorra beverik az ék alakú hasítószegeket. Ráverő kalapáccsal rendre végigjárnak a szegek során, egy-egy ütéssel mindegyiket beljebb verik a kőzetbe. Anyagtól függően 5-8 végigkalapálás után a szegek mentén az anyakőzet elreped, ha nem, behelyezik egymással szembe a két lapos feszítőéket, közéjük 3. kép. A kőtömb mérése pedig bevernek egy hasítószeget. Az így megnövelt feszítő erő hatására elszakad a kőtömb, megemelkedik és el- mozdíthatóvá válik. Miután sikeresen kifordítják a helyéből a kitermelt darabot, a mester szigorú figyelemmel végigméri, megfigyeli a hibáit, megkopogtatja, hogy meghallgassa, keletkezett-e repedés benne. Ezt követően megvonalazza a kívánt méret szerint, majd ékekkel lehasítják a kisebb szeleteket. Robbantás Az iparszerűen működő Olt menti kőbányákban a 20. század elejétől a munkát robbantással kezdték, meglőtték a követ. Az így kitermelt kőzetet főleg zúzott kőként, út- és épületalapozáshoz használták, mivel a robbantás mikrorepedéseket indíthatott a rétegekben. Több ember kézi erővel, később géppel fúrt több méter mély lyukakat a kőzetbe, amelyekbe aztán a robbanóanyagot helyezték. A fúróként szolgáló vasrudat ráverő kalapáccsal ritmusra ütötte két bányász, a fúrót tartó társuk minden ütés után 90 fokot fordított a szerszámon, egyre beljebb haladva a kőzetbe. A mélyülő lyukba vizet öntöttek, mivel a nedves kő könnyebben megmunkálható, a keletkezett kőport pedig egy vékony, kanálszerű szerszámmal távolították el. Robbantást követően a felszínre omlott darabokat osztályozták. Ha őrlésre kerül4. kép. A spiccvasak beverése 5. kép. A hasítás fázisa 6. kép. A spiccvasak sora 212
