Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)
KOVÁCS ZSUZSANNA: A típusbútorok használata Zala megyében a 20. században - Egy terepmunka tapasztalatai - ARANYOS SÁNDOR: „Ha kigyúlnak a színes fények". Modernizáció és lakáskultúra a Tiszazugban
12. kép. Hosszanti elrendezésű ház körbefalazott tornáccal Csépán gok termékeit vásárolta fel. 4 6 Csépán az otthoni nyulászat, galambászat, 4 7 Tiszaugon, a kétlaki - Kecskemét, Tiszakürt, Budapest, Tiszakécske - munkavállalás járult hozzá a családok anyagi megerősödéséhez. Alapvető változás a foglalkozásszerkezetben nem történt, a mezőgazdaság dominanciája folyamatos maradt. A termelés lassú növekedésével, a községek gazdasági stabilizálódásával, a helyi vezetésben végbement személyi és szervezeti átalakulással, mind a megyei, mind a lokális közigazgatási szervek egyre többet foglalkoztak a települések infrastrukturális fejlesztésének kérdésével. Az innovációs alap felemelése, 4 8 illetve a villamos árammal ellátott lakások számának 2,5-szeres növekedése (3. táblázat) is alátámasztja, hogy megnövekedett affinitás tapasztalható a háztartások motorizációja, a mindennapi munkavégzések megkönnyítése érdekében. Az önellátó háztartások felszámolásával, a korábbi törpe-, kis- és középbirtokosok termelőszövetkezeti bérmunkássá váltak, ezáltal átalakult az egy háztartásban élők jövedelemszerkezete. A termelő üzemek kialakítását megelőzően a bevételek és a kiadások legnagyobb része egy két-három hónapos időszakra koncentrálódott, ezzel szemben a téeszekben a havi egy összegben történő fix jövedelmezésekkel rendszeressé váltak a juttatások. Az asszonyok munkavállalása, a kétkeresős családmodell kialakulása tovább javította az egy lakásban élők pénzügyi helyzetét. A mindennapi életvezetési stratégiák szempontjából, továbbra is a konyha volt a mérvadó, minden munkafolyamat ebben a helyiségben zajlott. Az utcafrontra eső szoba rekreációs tér funkciója nem változik, de a család egyes tagjai már nem egy helyiségben alszanak. A gyerekek számára kisebb átalakításokkal helyiségeket rekesztenek le. A lakások felújítása már az 1960-as évek végén is megfigyelhető, de a renoválások folyamata csak az 1970-es évek közepére teljesedik ki. 13. kép. Háromosztatú, hosszanti elrendezésű ház, körbefalazott tornáccal Tiszaugon A háromosztatú házak esetében a hosszanti irányban végighúzódó tornácot körbefalazták (12. kép, 13. kép). Különböző helyiségeket alakítottak ki, mint nappali, konyha, gyerekszoba. A szoba-konyha-kamra hagyományos elrendezés átalakul, az egyes helyiségek használata megváltozik. A lakóházak fő berendezési tárgyait 1960 és 1972 között a garnitúra bútorok és az egyre nagyobb számban megjelenő heverők alkotják (14. kép). A hálószobákban még mindig a feleség stafírungja volt a domináns, a centrális elrendezés megmaradt (15. kép). A gyerekszobákat már önálló ágyakkal, rekamiékkal rendezik be. Ebben az esetben viszont a központosított elrendezési mód abszolút nincs jelen, a párhuzamossal vagy a sarkossal bizonyos hasonlóságok kimutathatóak. Gondolok itt a fekvőhelyek pozícióinak azonosságára, de nem arra a falfelületre való elhelyezésükre, mint amely a tradicionális berendezési módokban releváns. A gyári készítésű hálószoba-bútoregyüttesek mellett egyre több háztartásban felbukkan a konyhabútor garnitúra, mely egy konyhaszekrényből, étkező asztalból, négy székből és szennyesládából állt (16. kép, 17. kép). Az 1950-es években házasságra lépők esetében, a feleség kelengyéjében már ez a kombináció is előfordulhatott. Folyamatosan teret hódítanak az egyszemélyes, kihúzható díványok, ruhásszekrények, melyek következtében a házastársak életét már több bútor végigkíséri (18. kép). A szülőktől, nagyszülőktől örökölt tárolóeszközök, berendezési tárgyak kiselejtezése esetleges, funkciójukat a házhoz épített helyiségekben - például nyári konyha, barkácsműhely, gazdasági épületek - vagy az alapszerkezet átalakításával létrehozott lakóterekben nyerik el. A háztartások eszközkészletében folyamatos váltás tapasztalható. A korábbi cserép főzőedényeket, tányérokat, fa tálakat fokozatosan kiszorítják a zománcozott fém edények, de előbbiek használata nem tűnik el teljesen, párhuzamos használatuk tapasztalható. 46. Csépa 25 éve, 1945-1970. TFMA. 250-72. 47. A csépai lakosság Martfűn, Kunszentmártonban, Szentesen vállalt munkát. Szóbeli közlés alapján. 2009. november, Csépa. 48. Csépa 25 éve, 1945-1970 TFMA. 250-72. illetve KULCSÁR Istvánné: Tiszaug község 25 éve TFMA. 249-72. A fejlesztési hozzájárulás növelése és a lakosság igényei között párhuzam mutatható ki. Míg Tiszaugon kisebb-nagyobb szóváltások alakultak ki az emelés miatt, melyet végül egyhangúlag mindenki elfogadott, addig Csépán, mindez viták nélkül zajlott. 96
