Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)

KOVÁCS ZSUZSANNA: A típusbútorok használata Zala megyében a 20. században - Egy terepmunka tapasztalatai - ARANYOS SÁNDOR: „Ha kigyúlnak a színes fények". Modernizáció és lakáskultúra a Tiszazugban

9. kép. Sparhelt egy martfűi háztartás konyhájában 8. kép. A Martfűn felépült FAGI lakóházak alaprajza és a Tisza Cipőgyár az agglomerációból kívánta kielégíteni. A különböző propaganda tevékenységek hatására igen nagyszámú agrárnépesség 3 8 érkezett a községbe. De nem erőszak hatására hagyták el lakóhelyüket, hanem saját el­határozásuk alapján. A jobb élet reményében a helységbe érkező családoknak az ipari vállalatok, és az állami gazda­ságok fix jövedelmet biztosítottak, mely által anyagi hely­zetük stabilizálódott. Az innovációkra fogékony mentali­tás rajzolódik ki annak ellenére is, hogy az Ofaluban megkérdezett személyek a Martfűt övező tanyavilágról költöztek be, tehát kisbirtokosok voltak. A villamoshálózat kiépítése 1952-ben kezdődött. Ek­kor a már említett lakótelepi részbe vezették be az ára­mot, majd a hálózat fokozatos bővítésével a tárgyalt tele­pülésrész villamos rendszerét az 1950-es évek közepétől kezdték kialakítani. Az Ofalu, három utcával 1950-ben nyílt meg, létrehozását a Téglagyár és a Tisza Cipőgyár szorgalmazta a munkásaik letelepítése érdekében. A he­lyi tanács 143 házhelyet alakított ki. 3 9 Az 1950-es években felépített lakások teljes körű villamosítása tapasztalható. Az állami támogatással épülő FAGI házak mind higiénia­ilag - hidegburkolatú konyha, fapadlózatú szoba - mind a helyiségek beosztásából adódóan, jelentősen elkülönültek a soros elrendezésű, háromosztatú épületektől. „Tartal­ma: tornác, - bejárati ajtó, télen elfüggönyözhető szélfogóval, - konyha, kényelmes étkező és munkahellyel, ­elfüggönyözhető mosófülke, fürdés, mosdás, ruhamosás, mosogatás és moslékfőzés számára üsttel, - kamra, ­szoba, három fekvőhellyel, - kenyérsütésre is alkalmas búboskemencével. Az épület később még egy szobával bővíthető'" 1 0 (8. kép). Az új lakóhelyre való letele­pedésüket követően a férfiak termelőtevékenysége - az állami gazdaságok vagy a termelőszövetkezeten belül ­folyamatos maradt, az asszonyok a cipőgyárban helyez­kedtek el. A férfiak mobilitása az 1960-as években válik meghatározóvá. A családi élet és a munkavégzés időszerkezete átalakult a fix munkaidővel. Anyagi helyze­tük az állandó bérezéssel, illetve a háztáji gazdaságok korszak végére történő megerősödésével stabilizálódott. A konyha a mindennapi életvezetési stratégiák szem­pontjából domináns maradt, 4 1 a szoba szintén a mindennapi alvási szükségletek kielégítésére szolgált a család minden tag­ja számára. A biográfiai elbeszélésekben sokkal élesebben je­lenik meg a párhuzamos elrendezés, hiszen a lakásbelsők eszközkészletét az előző ingatlanból elhozott tárgyak hatá­rozták meg. Ezeket a helyi körülményekre adaptálták, és a korábbi lakás alapján rendezték be a lakótereket. Az utcafrontra eső szobában a feleség stafírungjának részét képező bútorok foglaltak helyet, de nem olyan releváns a garnitúra bútor, mint a másik két településnél. 4 2 A többi helyiségben található tároló bútorokra több­nyire öröklés útján tettek szert, de a kisipari termékek ­konyhabútor - megjelenése is már tapasztalható. A lakó­terekhez tartozó textilek szintén a stafírung részét képezték. A konyhából fűthető búbos kemence a legtöbb háztartásban megmaradt, majd az 1950-es évek közepétől tűnt el fokozatosan minden lakásból, és vált a sparhelt alapvető tüzelővé (9. kép). A FAGI lakások nyúj­totta urbanizáltabb feltételek ellenére a mosdófülkét a kamrával egybenyitották, és egy, a konyhából nyíló tága­sabb helyiséget alakítottak ki az élelmiszerek tárolására. Ugyanakkor előrelátóan kalkulálva a háztartásban élők számának gyarapodásával, a ház udvari homlokzatán a tor­nác síkját a ház teljes szélességében meghosszabbították és lakóhelyiségeket hoztak létre (10. kép, I I. kép). Utób­bi alapján körvonalazódni látszik egy individualizáltabb csa­ládszerkezet igénye, hiszen az azonnali bővítést, a terve­zett vagy a már megszületett utódokkal magyarázták. 38. A Szolnoktól Kunszentmártonig terjedő területről. Mesterszállás, Mezőhék, Öcsöd, Csépa, Szelevény, Kunszentmárton, Tiszakürt, Rákóczifalva településekről és a környező tanyavilágról, Prajzik telep, Monthagh, Somsics érkezett Martfű lakossága. Szóbeli közlés alapján. Martfű, 2010. október. 39. Martfű településfejlesztése (1949-1986) TFMA. 558-88. 40. Tájékoztató a falusi lakóházak anyagszükségletéről. Martfűi beszélgetőpartnerem tulajdona. 41. „Nem tudom, akkor már mi vettünk izét, néprádiónak nevezték akkor, ilyen fa dobozban volt benne, és így hallgattuk. [...] Konyhában. Hát ott volt a, ott zaj­lott az élet. Ott zajlott az élet, ott főtt a kaja, ott ettünk..." Szóbeli közlés alapján. Martfű, 2010. október. 42. „Hát, egy ágy. két ágy, hát akkor is ágy volt, csak nem ez a fazon. Hanem ilyen magos. Ilyen nagy magos ágyvégek vótak. Meg magosabb vót ez az elülső része is, mint most. Hogy megtetszett, azt mondta, hogy anyja, vegyed nyugodtan. [...] Nem, akkor nem így volt berendezve. Hanem itt vót egy ágy, azelőtt, meg amott vót egy ágy, a közepin egy asztal, négy székkel. Igy vót berendezve. Mer abban az időben, nem hetvenkedtünk. Örültünk hogy vót." Szóbeli közlés alapján. Martfű, 2010. október. 94

Next

/
Oldalképek
Tartalom