Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)
BATÁRI ZSUZSANNA: Az észak-magyarországi falu tájegység története
falú kamra és ugyanilyen disznóól. Az egyik épület valamelyik helyiségében hátikosár készítést mutatunk be. A kisnemesi lakóházat bíró házaként rendezzük be. " I 0 1967 novemberében a három tájegységi részt összevonták, és Palócföldként, illetve Abaúj-Zemplén tájegységként nevezték el. „A Bükk-Abaúj egység megszűnik, a bükki része a Nógrád csoporthoz, abaúji része a Zemplén csoporthoz kerül."" Itt kell említést tenni az eredetileg külön tájegységként nem szereplő Felföldi Mezővárosról, amely később vált a múzeumi koncepció részévé. A koncepcióba kerülés okai a mezővárosi kultúra bemutatásának célja, az erősödő történeti-életmód bemutatás igénye és a kialakuló intézményi személyi feltételek és adottságok, hiszen Kecskés Péteren keresztül a régióhoz személyesen és szakmailag is elkötelezett ember kapta meg a feladatot. 1 2 A Felföldi Mezőváros épületcsoportról a következőket írta KECSKÉS Péter muzeológus és KOVÁCS István László építész: „A Szabadtéri Néprajzi Múzeum II. számú épületcsoportja az 1970-es összegző telepítési tervben mint igény és elméleti koncepció szerepelt, az 1971. és 1972. évek során került sor az épületkiválasztó muzeológiai és alapadatokat rögzítő műszaki felmérésekre, valamint a telepítési terv kidolgozására. " I 3 Időrendben tovább haladva, az adattári anyagok vizsgálata segít megérteni a tájegység további változásának, alakulásának történetét. Az alábbiakban az l/a elnevezésű, Palócföldnek is nevezett tájegységi részhez kapcsolódó adattári dokumentumok adatai következnek. l-es tájegység, Palócföld A „Palócföld"-nel< nevezett, 5. számú tájegység épület-kiválasztási és telekelrendezési javaslatát FLÓRIÁN Mária és KECSKÉS Péter 1969. július 26-án fogalmazta meg. Erre az időre megtörtént az összevonás, aminek eredményeképpen a két előző tájegységi részből itt az abaúji telek hiányzik. A fenti, BARABÁS-SZOLNOKY által megfogalmazott tervvázlat alapján kezdődött el a telepítési terv kialakítása és a lakóépületek kiválasztása. Az ekkor végzett munkát hátráltatta, hogy nem készült még el a szentendrei elhelyezési térkép, így a muzeológusok által megfogalmazott tervet még ők maguk sem tekintették véglegesnek. A feladatot három Operatív Bizottsági javaslat határozta meg: az első 1967 szeptemberéből, ahol megvásárlandónak ítéltek meg egy szentdomonkosi, egy parádóhutai, egy márianosztrai és egy tarnaleleszi lakóházat. Még ebben a hónapban újra összeült a Bizottság, és a váraszói lakókamrát és disznóólat javasolta megvételre, de elbontás miatt az épületek nem kerülhettek a koncepcióba. Itt merült fel a mikófalvi csűr és a karancsberényi istálló megvétele is, az előző esetében megtorló. SZNM MNÉA 3935/332. 11. KATONÁIMÉ SZENTENDREY Katalin 2004. 210. 12. KEMECSI Lajos 2008. 55-56. 13. SZNM MNÉA-E337/6/I6. 14. SZNM MNÉA-E/337/1/5. 15. SZNM MNÉA-E/337/1/5. 16. SZNM MNÉA-337/1/4 és 6-7. tént a vásárlás, míg az utóbbi esetén nem, hiszen túl újnak ítélték meg az épületet a muzeológusok. 1968-ban szóba került két bükkaranyosi lakóház, a domaházi ház, egy bekölcei ház és a szögligeti pajta megvétele. A bekölcei házat végül elvetették, a domaházi, mikófalvi, szögligeti építményeket pedig megvásárolták. 1 4 Már ekkor felvetődött a tájegység Palócföldként való aposztrofálásának kérdése: ez ugyanis megnehezítette a koncepció kialakítását. „A palóc név alatt ethnikus sajátságokat keres a közönség, amely sajátságokat jelenlegi tudásunkkal még nem tudunk megfogalmazni és rendszerbe szedni. Ugyanakkor ez az elnevezés óriási területet foglal magában, Hont, Nógrád, Heves, Borsod, Gömör megye területét, illetve szűkebben a régen palócnak nevezett községeket. ... Igy az épületkiválasztás alapelveként földrajzi elterjedést nem vehettük figyelembe. " I S Bár az egri Dobó István Vármúzeum által 1968-ban indított palóc kutatás anyaga sok kérdésre később választ adott, a végleges tájegység Palócföld-elnevezését elvetettük, hiszen a bemutatott épületek egy sokkal nagyobb régiót ölelnek fel. Az épület-kiválasztás gazdasági-társadalmi keresztmetszetre való építését szintén el kellett vetni, mert ez alapján lehetetlen volt egy-egy épület mellett dönteni. Ez vezetett ahhoz, hogy a koncepciót építkezéstörténeti szempontok alapján alakították ki. Az addigi koncepciót - vagyis két telken négy lakóház, illetve az átvett bükki telken egy lakóház - egy negyedik telekkel egészítették ki, ahová egy egyosztatú épület felépítését tervezték. Az épületeket a fentiek alapján építőanyag és alaprajz alapján választották ki (egyosztatú és kétosztatú boronafalú lakóház, három- és négyosztatú zsilipéit falú lakóház, paticsfalú ház és kőház). Ebben az időben még lehetőségként szerepelt a szelemenes ágasfás tető reprezentálása is, a zsúp-, nád- és poltári cserépfedés. Tüzelőberendezések szempontjából a következő típusok szerepeltek az elképzelések között: kürtő nélküli szabad tüzelés, függőleges kürtőjű, belülfűtős szögletes kemence, valamint belülfűtős, ferdekürtős, szabadkéményes, pitvarral kombinált szögletes kemence vagy siska kemence, e helyett szobai csonkagúla alakú, pitvarbeli szabadkémény alól fűtő kemence, kandallós tüzelőberendezés. A szakrális elemek közül ekkor még a templom lehetőségét fontolgatták, mégpedig a bükkszenterzsébeti katolikus templom szabadtéri bemutatását. Mindezt a nógrádi és borsodi lyukpince, a mészégető kemence, a szénégető boksa (szórt egységbe) és a Faluközpont egységben egy kocsma egészítette ki. 1 6 Az utcaképet tekintve meghatározták a kerítéseket, a falukaput, az árokrendszert átjárókkal. Az 1970-ben írt összefoglalójában FLÓRIÁN Mária meghatározza a tájegység földrajzi határait: közigazgatásilag Nógrád, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megye 7