Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)
SÁRI ZSOLT: Típusbútor. Új bútorok a Kádár-kori falusi lakásokban
gyártását irányozták elő. 5 Ezzel szemben egészen más képet festett le a korszak propagandája, amely szembeállította a „régi Magyarország" és a „népi demokratikus Magyarország" lakberendezési lehetőségeit, lakáskultúráját: „A Bútorértékesítő Nemzeti Vállalat teljesíti azt a feladatot, hogy a tervgazdálkodás során előállított típusbútorokat a dolgozókhoz eljuttassa. Ez a nemzeti vállalat 24 havi részletfizetésre szállítja a dolgozók bútorait és - ami a legfontosabb - a dolgozók keresete ma már lehetővé teszi azt, hogy a részletet fizetni is tudják, s ily módon berendezhessék maguknak azt a lakást, amely valóban otthonnak nevezhető. " 6 A politikai által motivált marketing kommunikáció megjelent az újságokban is. A kommunista politikai elit által elvárt színvonal elérése érdekében a hangsúly a mennyiségi termelésre helyeződött. A tömeges lakásépítési program következtéztében megnőtt az igény a nagyszériás bútor együttesek gyártására. A propaganda ezt már 1948-ban előrevetítette: „Rövidesen megkezdik a típusbútorok gyártását... A konyha hat darabból áll: szekrény, asztal, két konyhaszék, kis ülőke, szemétláda. Modern és praktikus darabok, színük természetesen változó... A hálószobában a szokásos berendezés lesz: két ágy, két szekrény, két éjjeliszekrény, toalettükör."' Jelentősebb technológiai fejlesztést csak 1960-65 között hajtottak végre. Az azonos technikai fejlesztés, a központosított állami irányítás homogénné tette a bútorgyártást. A központosítás eredményeként 195 I -ben nyolc tervezővel alapították meg a Faipari Gyártás- és Gyártmánytervező Irodát, amely később Bútoripari Tervező Iroda néven működött, és évekig meghatározta a magyar bútorfejlesztést. 8 Az 1960-as évekig még érezhető a klasszikusnak számító modellek (az 1930-as, 40-es évek darabjai) hatása. A bútortervezők idősebb generációja (Kovács Zsuzsa, Gábriel Frigyes, Korner József) mellett, a fiatalabb generáció (Bodnár János, Burián Judit, Heczendorfer László, Mózer László) tagjai a tömegtermelés felé fordultak, gyakran európai szintű terveket rajzoltak, és egyedi példányokat mutattak be a különböző kiállításokon. A bemutatott termékek közül viszont csak kevés jutott a gyártósorokra, a kereskedelmi vezetők nem követték a tervezők fejlődését, szemléletváltását. Kereskedelmi forgalomba kevés, konvencionális bútor került be. 9 Komolyabb változás 1968 után történt, amikor bizonyos mértékben decentralizálódott a gazdaság, a bútorgyárak is önállósodtak. A nagyobb gyárak saját gyártmányfejlesztő csapatot (iparművészek - mérnökök - technikusok) hoztak létre. A típusbútorok korszaka is elérkezett, szériában gyártott, nagy pontosságú, konfekcionált bútorelemek jelentek meg a piacon, megszülettek a hetvenes-nyolcvanas évek sláger bútorai. 1 0 A típusbútor A 20. századi magyar, rurális lakáskultúra egyik legjelentősebb átalakulása a típusbútorok megjelenésével zajlott le. A típusbútor olyan bútor, amely összerakható bútorelemekből, tipizált szerkezeti elemekből áll, amelyeket utólag ki lehet egészíteni, hiszen az újonnan vásárolt darabok sem árban, sem minőségben, sem színben és formában nem térnek el a korábban vásároltaktól." A II. világháború után a bútoripar átalakulása lehetőséget adott a tömeggyártás megvalósítására. A típusbútorok megjelenésének és elterjedésének hátterében két folyamat alakulását kell vizsgálnunk. Az egyik a bútortervezés és -gyártás központosítása, és üzemtörténete, a másik a magyar társadalom fogyasztói magatartásának alakulása. 1 2 Ki kell emelni, hogy nem sikerült összekapcsolni a típusterves építkezés volumenét a bútorgyártás kapacitásával, és nem jött létre a háború után a típusbútor gyártás, annak ellenére sem, hogy megvoltak a kezdeti próbálkozások. Ezen próbálkozásoknak az egyik legfontosabb megjelenése az 1948. évi Típusbútor kiállítás volt a Budapesti Nemzetközi Vásáron (Típusbútor - Szép lakás), 5. BÁNÁTI János 1994. 6. A Bútorértékesítő Nemzeti Vállalt szórólapja. MDK-c-T-32/3827. 7. Népszava, 1948. január 13. MDK-c-T-32/3743. 8. BÁNÁTI János 1994. 9. SOMLAI Tibor 2010. 10. A tömeges lakás- és házépítés következtében a hetvenes években egyre nagyobb igény mutatkozott bútorvásárlásra. A fogyasztás élénkülése hatalmas keresletet gerjesztett a lakosság körében. A hiánygazdaság azonban még nem tűnt el teljesen, így egy tipikus „szocialista társasjáték" alakul ki: a mikor, hol és mit lehet megvásárolni, amit pedig nem, azt „fusiban" (persze legtöbbször állami vagyonból) előállítani, vagy külföldről behozni. Az 1950 után államosított kereskedelem nagymértékben befolyásolta a lakáskultúrát, a bútorboltok lettek a beszerzés forrásai. A falusi otthonokat már nem a helyi asztalosok által készített bútorokkal rendezték be, hanem a bútoripari ktsz-ek és a nagy bútorgyárak üzletekben megvásárolható darabjai lettek a vágyott, beszerzendő bútorok. A tömegfogyasztás megjelent a falusi háztartásokban is. Ezt segítették az áruvásárlási kölcsönök is. A II. világháború után 1949-ben alapították meg a Bútorért Vállalatot, amely egy országos bútorbolt hálózat kiépítését kezdte meg 1974-ben a Budapesti DOMUS Áruház és további 16 áruház megnyitásával országszerte. 1982-ben a Belkereskedelmi Minisztérium a Bútorért Vállalat kettéosztásával alapította meg a DOMUS Lakberendezési Áruház Vállalatot. A Domus név választásával és egy új hálózat kiépítésével a céget az ország akkor legnagyobb és egyik legismertebb lakberendezési áruházi láncává tette. 11. BÁNÁTI János 1994. 12. A tradicionális parasztság életmódjának alapját a mezőgazdaság, a hozzá való viszonyulás jelentette. Ali. világháborút követő években még erőteljesen éltek a két világháború közötti kor életmódmintái, majd a kommunista hatalomátvétel után mind az életmód, a fogyasztási minták, mind a viselkedési normák proletarizálódtak, homogenizálódtak, uniformizálódtak ugyan, de a falvakban és a városokban élők szokásai, életformái és életvitele közötti meghatározó különbségek fennmaradtak. A háború utáni földosztással még erősödött a középparaszti réteg, de a hatalom egyre erőszakosabb és ellehetetlenítő intézkedései, fellépései már a paraszti gazdálkodás felszámolására tett kísérletek voltak. Az egyre nagyobb adóterhek, a vezető paraszti rétegek gazdasági, politikai, pszichikai és fizikai megtörése - kuláklisták, kitelepítések -, a kényszerített szövetkezetesítés a paraszti gazdálkodás elhagyására késztette az embereket. Az 1958-61 -es szinte teljes szövetkezetesítés/végső kollektivizálás pedig gyakorlatilag majdnem teljesen megszüntette a paraszti gazdálkodás hagyományos formáját. A második gazdaság létrejötte - a háztáji - bizonyos szinten, különböző formákban konzerválta a paraszti gazdálkodás egyes elemeit. A szövetkezeti gazdálkodás, az új tulajdoni forma azonban nem engedte a korábbi életvitel fenntartását és kulturális változásokat is okozott. Az 1960-as évek első fele a kollektivizálás befejezése után még a bizonytalan várakozás ideje. A falun élők beruházási hajlandóság csak nagyon lassan növekedett. A rendszer megszilárdulása, a termelőszövetkezeti juttatások emelkedése és stabillá válása, a háztáji megerősödése, a családok több lábon állása következtében a korábbi évtizedhez képest magasabb jövedelmekre tettek szert a falusi családok is, így a megszerzett jövedelmet fogyasztásra és az életkörülményeik javítására tudták használni. A témáról részletesen: SÁRI Zsolt 2010.: VALUCH Tibor 2004.; VALUCH Tibor 2008. 52
