Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)
KÖZLEMÉNYEK - JAKAB JUDIT: Etnobotanikai gyűjtőút, Erdély - Háromszék
A gyümölcsösben van jonathán, sárga bellefleur (citromalma), batul, őszi kisasszonyalma (sárgás-piros cirmos), korán érő fehér alma. Körtéből vizikörte (sárga), pápakörte (tyúktojás alakú, édes, augusztusban érő fajta), fenyőkörte. Szilva: berbencei, gombolyag (édes, nem magvaváló). Mindkét fajtából készítettek pálinkát, lekvárt. A lekvár készítése rézüstben történt, először lefőzték a kotyót, majd átpasszírozták a rostán, és a sűrűjét tovább vastagították. Volt diófa, sőt néhány sárgabarack fájuk is, de a fajtáját nem ismerték. A kertben ribizli, egres és málnatövek is voltak. Ok is készítettek dzsemet és bort ezekből a gyümölcsökből. A környéken Tarján Apor báró lánya foglalkozott facsemete neveléssel, tőle kapták azokat a helyi fajtákat, amelyeket csak oltással lehetett szaporítani. Az erdőben és a határban szedtek vad körtét, áfonyát, de gyűjtöttek gyógynövényeket is: cickafarok (Achillea millefolium), kakukkfű (Thymus serphyllum), orbáncfű (Hypericum perforatum), ezerjófű (Centaureum erythraea), ezt a prosztata megbetegedéseire és gyulladásokra használták, szagos müge (Galium odoratum), körömvirág (Calendula officinalis) gyomorfekélyre, mogyorós lednek (Lathyrus tuberosus, helyi neve borsóviola), ennek a gyökerén lévő gumókat a gyerekek fogyasztották. A szagos müge valószínűleg tévedés, mert más néven vadcsomborként említette az adatközlő, és lila virágúnak mondja, de a mügének fehér a virága, a vadcsombornak (Thymus serpyllum) viszont lila, ez kakukkfű néven már szerepel. A domboldalakon sok szurokfüvet (Origanum vulgaris) láttam, ami lila virágú, és nagyon régen használják gyógy- és fűszernövényként, tehát valószínűleg, erre gondolt. Az ókori Egyiptomban köhögéscsillapítóként volt közismert, az ókori Görögországban pedig sérüléseket gyógyítottak vele. A középkorban az ételeket a szurokfű olajával óvták meg a mikrobás fertőzésektől. Sajátságos íze van, mely a majorannára és a kakukkfűre is emlékeztet. Hazánkban is gyakori, a száraz gyepek, hegyoldalak és erdőszélek növénye. Leginkább a meszes talajokat kedveli. Erdélyben a gyapjút festették vele pirosra, rozsdabarnára. A népi hiedelemvilágban a szurokfű távol tartotta a gonosz szellemeket és elűzte a démonokat. Megdörzsölve kellemes fűszeres illatú. Mai használatában a szurokfű köptető, emésztésserkentő, enyhe nyugtató és menstruációt serkentő hatással rendelkezik. A szurokfüvet a természet antibiotikumának tartják, a növény levelét megszárítják, és nyugtató hatású teát főznek belőle. Teája (forrázata) étvágygerjesztő, idegnyugtató, baktériumölő, köhögéscsillapító hatású. A virágoskertben csak futórózsára (piros, fehér), rózsaszínű, csokros ecetrózsára (Rosa sp), kardvirágra (Gladiolus sp), őszirózsára (Callistephus chinensis), krizantémra (Dendranthema sp), violára (Matthiola incana), és a rézvirágra (Zinnia elegáns, helyi neve papkalap) emlékszik. Futásfalván Kerekes Andrásné Finta Etelkával is találkoztam, akiben egy igazi reneszánsz embert ismertem meg. Eredeti szakmája óvónő, de foglalkozik asztalosI 3. kép. Futásfalva, útszéli kereszt (JAKAB Judit felvétele, 2009) munkákkal, kertészettel, helytörténettel, fotózással, irodalommal és egyikkel sem alapfokon. Bár testileg egy gyermekkori baleset következtében sérült, lelkileg rendkívül erős, sok ember példát vehetne az életéről. Nemcsak én gondolom ezt így, sokan keresik fel, fotóit a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeum őrzi, sőt egy regény is készült életéről. 1 4 Etelka 1935-ben Kézdivásárhelyen született református családban. Szülei elváltak, apja újra nősült, egy futásfalvi asszonyt vett el feleségül. A kitelepítés következtében öt évig Szilágysomlyón éltek, majd 1955-ben már önálló állattenyésztési technikusként dolgozott a Néptanácsnál Kézdivásárhelyen. Futásfalván 16 holdon gazdálkodott, többnyire saját erőből. A ház körül mindig nagy virágoskert volt, majd a gazdasági udvar következett és hátul a gyümölcsöskert. A zöldséges a gyümölcsös házhoz közelebb eső végében volt. A mezőn gabonaféléket (búza, árpa, rozs), lencsét, kukoricát, burgonyát, lent, kendert (saját feldolgozásra) termelt. A vadalanyt az erdőről hozták és úgy szemezték be. Méhészettel is foglalkozott, 100 család méhük volt, egy kaptárban 4 család, az első pergetés az akác (Robinia pseudo-acacia) és a hárs (Tilia cordata) elvirágzása után volt, a második ősszel. Termeltek cukorrépát is, ezt megfőzték, besűrítették, amíg lehetett, és úgy használták. A virágoskertben volt rózsa, alacsony és magas törzsű egyaránt (140 tő! - Rosa sp), tulipán (Tulipa sp.) piros és sárga, szimpla virágú, nárcisz (Narcissus poeticus), liliom 14. SZABÓ Gyula (Homoródalmás, 1930-2004.) romániai magyar iró, 1968-ban Bukarestben az Irodalmi Könyvkiadónál adták ki Húgom Zsuzsika című művét. 258
