Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)
BATÁRI ZSUZSANNA: Az észak-magyarországi falu tájegység története
nem túl archaikusak-e az épületek? Az alapító atyák legfontosabb igénye a minél régebbi, minél archaikusabb, vagyis minél inkább az eltűnéssel veszélyeztetett épületek megmentése volt. Ehhez társul a régit értéknek feltételező szemlélet. Ez azonban eltereli a figyelmet azokról az épületekről, amelyek szintén joggal kerülhetnének be egy-egy kiállítási koncepcióba, ha egy táj hiteles és jellemző népi építészetét kívánjuk bemutatni természetesen későbbi kiállítási idő kiválasztásával. Ez a jelen felé közelítés a berendezések miatt egyébként is elkerülhetetlen, és ehhez a látogatók kiállításhoz fűződő kapcsolata is hozzájárul, hiszen a korban közelebbi épületek - és kiállítások - erősebb érzelmi kötődést jelentenek. A túl archaikus és esetenként egymást ismétlő szerkezetek kivédésére történt kísérlet az Eszak-magyarországi falu esetében is: így a somoskői, kutathatatlan épület kikerült a koncepcióból, ugyanúgy, mint a nyíri ház, amelynek szerkezeti elemeit más épületek is bemutatják. Az eredetileg tervezett mindkét erdőhorváti épület kőfalú volt, a Kassai úti cseréjével a perkupái épülettel egy újabb mikrorégió, és annak építészeti hagyományai is bekerülhettek a kiállításba. Már a tudományos program 1970-ben szakértők által történt átvizsgálása is rávilágított egyes hibákra - például táji egyenetlenségek, rosszul megválasztott kis- és nagytájak, szociológiai leegyszerűsítés, Id. fent -, de az épületállományra is tettek kritikai észrevételeket a szerzők: dr. MAJOR Máté, dr. TÁLASI István és dr. VARGHA László. E szerint túlreprezentáltak voltak a tudományos tervben a fa alapanyagú, faszerkezetű épületek a föld- és kőfalak rovására. A föld, sár, vályog és tégla alapanyagból való építkezésnek fordított a jelentősége a valóságban. A terv továbbá nélkülözte a történeti stílusok népivé válásának érzékeltetését is. Ezek egy „erősen archaizáló" elgondolást mutattak. 10 0 A hiányosságokat a későbbiekben felülvizsgálták, javították a muzeológusok, így például a történeti stílusok bemutatása kapcsán: Id. a perkupái épület korábbi kiválasztása. Úgy érzem, a ROMÁN Árpáddal hozott döntéseink is ebbe az irányba mutatnak. Összességében elmondható, hogy az Észak-magyarországi falu tájegység az 1960-as évektől formálódó koncepciója egyre színesebbé és egyre autentikusabbá válva reprezentálja a terület népi építészetét és lakáskultúráját. Az épületegyüttesbe több újonnan bekerülő elem számít újdonságnak a szabadtéri muzeológiát tekintve, így például az uradalmi tervek alapján készült magtár és cselédház felépítése, vagy a különleges technikával készülő barlanglakás egység is. Az erdőhorváti, Egres úti épület módszertani kiállításának önreflexív jellege megnyilvánul az épület külső megjelenésében is, hiszen üvegfallal épült fel. Mindezen épületek hiteles településképbe rendezve várják az észak-magyarországi régiót megismerni kívánó látogatóit. A Múzeum életmód-múzeummá válásával 10 1 sokkal komplexebbé vált azoknak a néprajzi jelenségeknek a köre, amiket egy-egy épület, a tájegység és maga a kiállítás bemutat, sőt, bemutathat. Már nem csak a szerkezetek, tüzelőberendezések, enteriőrök fontosak, de a népszokások, egyéni élettörténetek is. Mindez, ha egy nagyobb rendszer eleme - mint például az Észak-magyarországi falu esetében a téli ünnepkör köré való csoportosítás - a feladat komoly kihívást jelent. Az Észak-magyarországi falu tájegység előmunkálatai és felépítésének tapasztalatai remélhetőleg hozzájárulnak ahhoz, hogy a jövőben elkészülő, jelenleg a tervezés fázisában lévő kiállítási egységek elemeit tudatos és önreflexív módon válasszák ki a felelős szakemberek. 17. kép. Az Erdőhorváti, Egres úti lakóház üvegfalas része, interaktív kiállítási elemekkel (DEIM Péter felvétele, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum tulajdona, 2010) 100. MAJOR Máté-TÁLASI István-VARGHA László 1970. 72-75. 101. Külföldön is tapasztalat, hogy a látogatókat az épülettípusok kevésbé érdeklik, így kulturális-társadalmi folyamatokra fókuszál a múzeum. Jiri LANGER 1998. 141.; A látogatót a lakos érdekli. Adriaan DE JONG 1998. 182. 22
