Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)

AZ ERDÉLY TÁJEGYSÉG A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUMBAN - A bemutatandó vidék/néprajzi csoport helye, szerepe Erdély néprajzi képében KISS KITTI-ROMÁN ÁRPÁD: Torockó az Erdély épületegyüttesben -

/ Kiss Kitti-Román Árpád TOROCKÓ AZ ERDÉLY ÉPÜLETEGYÜTTESBEN A bemutatandó vidék/néprajzi csoport helye, szerepe Erdély néprajzi képében A Torockó-patak völgyében elterülő Torockószentgyörgy és Torockö vidéke három másik kistájjal együtt (Torda és környéke, Aranyosszék, Alsó-Aranyosmente) az Aranyosvidék tájegység része. Sebők László tanulmányában

1 kifejti, hogy az Aranyosvidék név használatát elsősorban nem államigazgatási, természet vagy gazdaságföldrajzi tények indokolják, hanem az, hogy az Aranyos és a Maros közti falvakban a szórványmagyarság egy sajátos csoportja él, nagyrészt román többségű közegben. Négy kisebb vidéke egymáshoz szervesen kapcsolódik, de történeti fejlődésük eltérő. Északon és keleten az Aranyos határolja, Torda és Egerbegy a folyó túlpartján fekszik. Déli határa a Maros. Nyugaton természetes határa a Székelykő volna, de "lörockót és Törockószentgyörgyöt magyar lakosságuk története miatt ide sorolják, ezért nyugati határa a lörockói-hegység. Keleti része a Mezőség termékeny dombvidékére esik, nyugati része középhegységi jellegű, só és egyéb nyersanyagkészletekkel. Fontos közlekedési útvonalak szelik át. Az Aranyos menti települések 1876-tól Torda-Aranyos vármegyéhez tartoztak, majd a 20. század közigazgatási változtatásainak hatására a vidék nagy része Kolozs megyéhez került, de Tbrockó, "Torockószentgyörgy, Felvinc, Székelyföldvár és Székelykocsárd Fehér megyéhez tartozik. A tájegység történetét KESZEG Vilmos és SEBŐK László összefoglalása alapján mutatom be, a szűkebben Torockóra vonatkozó adatokat hangsúlyozva.

2 Aranyos-vidék lakossága különböző időszakokban telepedett meg, a rómaiak visszavonulása után szlávok szállták meg. Szláv eredetű többek között Torockó település neve is. A magyar honfoglalás érintette ezt a vidéket is, a torockói völgyben az Ákos nemzetség szerzett birtokokat. A tatárjárás pusztításai után, a lakosság növelése érdekében István, erdélyi herceg, majd magyar király 1264 és 1271 között kézdi székelyeket telepített az Aranyos völgyébe, akiket jogukban III. András király 129l-es oklevele erősített meg. A 14. században a székelység 7 új falut hozott létre, néhány korábbi elpusztult, így 1876-ig 22 település alkotta a hetedik székely széket. Aranyosszék szabad székely lakosságának jogai a 16. századtól kezdtek csorbulni, majd megindult szolgasorba süllyesztésük. 1791 -re Aranyosszék lakosságának fele elveszítette szabadságát. 1. SEBŐK László 1991. 75. 2. KESZEG Vilmos 2010.; SEBŐK László 1991. 3. JAKÓ Zsigmond 1974.; 1975.; SEBŐK László 1991. Az Aranyos mentén található többi település Torda vármegye igazgatása alatt állt, a földek földesúri tulajdonban voltak. Torda város 1291 -ben önkormányzati és vásártartási jogot szerzett, független volt, évszázadokon keresztül Erdély közigazgatási központjának számított. A román lakosság első hulláma a 14-15. század fordulóján érkezett az Aranyos-vidékre, a pásztorkodásra alkalmas nyugati, hegyvidéki területeken telepedtek meg. Torockóra és Törockószentgyörgyre vonatkozóan az első adat 1332-ből származik. Mindkét falu földesúri birtok volt, a tordai várispánság keretei között történt meg benépesítésük, de kisebb mértékben elért ide a székely telepítés hulláma is. Tbrockó lakosságába német bányászréteg olvadt be, majd a 18. században szabadságukért vívott küzdelmeik során német erdetettudat alakult ki lakóiban. A csaknem terméketlen völgybe települt Torockó jelentős vasbányászattal és a német telepesek révén virágzó vaskohászattal rendelkezett, korán a mezővárosi fejlődés útjára lépett. Bányászata és vasművessége a 14. századtól a 19. század végéig termelte Erdély minőségében és mennyiségében kiemelkedően fontos vasát. Lakói állandó harcokat vívtak földesuraikkal, a Thoroczkayakkal. Csak az 1848-as jobbágyfelszabadítás adta meg szabadságukat, de ekkorra az erdőhasználat tiltása és vasbányák kimerülése miatt megkezdődött az elvándorlás. A két település 16. századtól unitárius vallású népe sajátos kultúrát hozott létre, a német telepesek hamar elmagyarosodtak. A szabadságküzdelmeikben fontos szerepet játszó, 1291 -es, III. Andrásnak tulajdonított oklevél, mely szerint Torockót a I 2. század első felében Eisenwurzel településről származó stájer bányászok alapították, 18. századi hamisítványnak bizonyult.

3 Tbrockó a Pallas Lexikon szerint: kisközség Tbrda Aranyos vármegye torockói járásában, 189

1 -ben 1406 magyar lakossal, a járási szolgabírói hivatal széke, posta- és távíróhivatallal és postatakarékpénztárral. A csinos község, melynek lakói korábban vas bányászatot űztek, szép fekvésénél fogva (a Székelykő tövében) gyakran felkeresett hely. Lakói német eredetűek, de teljesen elmagyarosodottak és öltözetük szépségéről messze földön híresek. Torockón ma is kiemelt fontosságú az idegenforgalom, mivel a szép fekvés mellett a Transsylvania Trust Alapítványnak és a Tbrockó Értékvédő Programnak köszönhetően sikerült megőrizni a hagyományos településképet. 213