Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)
BATÁRI ZSUZSANNA: Az észak-magyarországi falu tájegység története
A tájegység településformája Az Észak-magyarországi falu épületegyüttes egy félutcás, patakmenti völgyi úti 8 7 falu, a domboldalra felfutó keskeny szalagtelkekkel, a telkek végén keresztcsűrökkel. 8 8 A portákon az épületek a táj és a kor lenyomatát képezve soros elrendezésűek. A település elején található a majorsági épületegyüttes magtárral, cselédházzal és üvegházzal, összekötve a Felföldi Mezőváros és az Észak-magyarországi falu kiállítási egységeket egy nagybirtokot reprezentáló kisebb csoportként. A csűrök telepítésével kapcsolatban több lehetőség állt fenn. Az egyik a telkekre épített változat, az utcával párhuzamosan, a másik pedig a csűröskerti elrendezésben történő megvalósítás. Ez az 1870-1890es időszakot, az észak-magyarországi területet alapul véve hiteles megoldásnak tekinthető, mert a szemnyerés módja indokolta a különálló csűröskertek létét. A csűröskertet a mikófalvi és szögligeti kerítés- és kapuformákkal kell ellátni, a szögligeti csűrnek a berendezését is javasolta KECSKÉS Péter. 8 9 A csűröskert hasznosításával kapcsolatban még csak tervek léteznek - mivel a tájegység bemutatási ideje későbbi, mint a 19. század második fele, vége, megfelelő megoldás a csűröskert csűrjeinek más módon való hasznosítása: így a pajtaszínház és a mezőgazdasági gépek kiállításának megvalósítása az eredetileg tervezett berendezések helyett. A múzeumi falu szélén, a majorság alatti rézsűben barlanglakások sora húzódik meg. Ezeket patakok teraszaiban, domboldalakon alakították ki 9 0 csoportosan, ezt mutatja be a tájegység is. A több család vérségi kapcsolatán alapuló együttélést a közös nemzetségi portán a palóc hadas telek reprezentálja. A szalagtelkek mellett, a nemesradnóti és a perkupái épületek között dűlőút visz ki a csűröskertbe, ahol két csűr áll egymás mellett. A tájegységet egy perkupái kőhíd másolatán lehet megközelíteni a Múzeum Igazgatási épülete felől. A főút barlanglakásokkal ellentétes, S-alakú vége egy halmazos településrészbe torkollik, ahol a filkeházi, szabálytalan alakú telek zárja le az épületek sorát. A településrész közelében kapott helyet a szőlőhegy, ahol egy lyukpince (Magyarnándor) és két présházas pince (Ernőd, Diósjenő) áll egymás mellett. Ez az elrendezés általános, 9 1 hiszen a szőlőfeldolgozásra és bortárolásra szolgáló építmények lehetnek a szőlők között vagy mellett, illetve a falu belterületén, elszórtan vagy utcába rendezve is. A lyukpincéket - és a kettős utca kialakítását részben műszaki okokból (vizes talaj a patak oldalában), a településkép megjelenése a Felföldi Mezőváros tájegységben - elhagytuk, illetve a présházas lyukpincék mellé helyeztünk el belőlük egy darabot. Igy változott a présházas pincék koncepciója: a megmaradó emődi pince mellé egy kisebb méretű présházas lyukpince került (Diósjenő), és ezt kiegészítettük még egy egyszerű, présház nélküli lyukpincével is (Magyarnándor). Igy egyszerűsödött a pincék bemutatása, és egy helyre koncentrálódott, a szőlőhegyre - ez azért is jó megoldás, mert a szőlőhegy, csakúgy, mint a majorság, összekötő kapocsként funkcionál a Felföldi Mezőváros tájegység és az Észak-magyarországi falu tájegység között. A nagyrédei pincéről a múzeumi adattárban lévő anyag rendkívül kevés volt. A pincék átcsoportosításával a kiválasztandó pincéket nem BorsodAbaúj-Zemplén megyében, hanem Heves és Nógrád megyékben kerestük. Datálás nélküli dokumentum 9 2 határozott meg településképi analógiákat az V kiállítási egységhez: füzérradványi példa alapján felmerült az a megoldás, hogy a pincék az utca mellett helyezkedjenek el, felettük újabb utcával, rajta pedig lakóházakkal, ez később a Felföldi Mezőváros esetében valósult meg. A következő analógia egy nyíri példa volt, ahol a csűrök a kertek végén, egy vonalban helyezkednek el - ez a településkép a perkupái és az erdőhorváti, Hatház úti épületet figyelembe véve megvalósult. A harmadik analógia Füzér, ahol a szintkülönbség miatt a gazdasági épületeket teraszosan helyezték el. Ez utóbbi településképi jellegzetesség főként a terepadottságok miatt nem valósult meg. A településképekre analógiát korábban gyűjtőutak alkalmával több helyen is kerestek, ezt fotóanyag is alátámasztja: Pusztafalu, Füzér, Nyíri, Komlóska, Perkupa községekből. 9 3 Mindezen tulajdonságokat figyelembe véve elmondható, hogy az Északmagyarországi falu tájegység településképe részletesen kidolgozott, és minden jellegzetességében a területre általános. Változtak a kerítések is: a hadas telek mellé tervezett szögligeti kerítés a perkupái telek egyik oldalára került, a hadas teleknek csak Novaj felől van kerítése: oldalt kő, majd kukoricaszár. A kisnemesi telek kerítése sövény, élőiről pedig rekonstrukcióban készülő palánkkerítés deszkakapuval. A perkupái telekre az eredetileg dokumentált sövény- és kőkerítés, oldalra pedig a szögligeti kerítés került. A második telken helyet kapó erdőhorváti, Hatház úti épület léckerítéses, csakúgy, mint a mellette lévő Egres úti épület, amelynek oldalsó, múzeumi kerítéshez közel eső kerítése élősövény. A filkeházi épület kerítése az eredeti, felméréskori fotók alapján készülő léckerítés. A tájegységfelelősi feladatokat ellátó muzeológusok 1968-ban, három tájegységi rész összevonásakor a tájegység felelőse SZOLNOKY Lajos főigazgató-helyettes lett. 1969 januárjában az egri Dobó István Vármúzeumból érkező KECSKÉS Péter és a balassagyarmati Palóc Múzeumból jövő FLÓRIÁN Mária lettek a Szabadtéri 87. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1979. 24.; BÁRTH János 1997. 42-43. 88. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1979. 18. 89. SZNM MNÉA 337/5/164-165. 90. BAKÓ Ferenc 1977. 39-40. 91. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1979. 28.; ERDÉLYI Zoltán 1979.; NÓVÁK László 1977a. 219-240.; KECSKÉS Péter 1997. 208-209. 92. SZNM MNÉA 337/3/24 93. SZNM MNÉA 337/5/189., 190., 191., 195., 197., 198., 199., 200., 201., 202., 203., 204., 206., 207., 208., 212. 20
