Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)
AZ ERDÉLY TÁJEGYSÉG A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUMBAN
17. kép. A buzai lakóépület és nyári konyha, Buza 68. sz. (VASS Erika felvétele, 2010) 18. kép. A nyári konyha részlete, Buza 68. sz. (VASS Erika felvétele, 2010) deti lakószobából a tisztaszoba kialakítását, deszkapadló lerakását, ezzel is növelve annak reprezentatív jellegét, hiszen a nyári konyha átvette a pitvarnak azon szerepét, miszerint ott végezték el a kosszal járó házimunkákat (például mosás), és a pitvar lakószobává, illetve a téli időszakban a főzés helyévé alakult. A töltéses ház eredetileg csak széles ereszes lehetett, amit utólag, valószínűleg a cseréptető felrakásakor támasztottak alá tornáccal, mert a cserép okozta súlynövekedést már nem bírta volna el az épület. A padkára rakott, félgömb alakú kemence a nyári konyha háta mögé egy deszkákból készített féleresz (sütőház) alatt áll. A jelenlegi nyári konyhával egy időben épülhetett, de az elődjei is itt állhattak (általában a kemence élettartama 20-25 év). Az asszony Katonából jött ide férjhez. Falujában is akadt udvarlója, de a párválasztásnál szülei azért a leendő férjét ajánlották, mert neki volt háza, így nem kellett a lányuk lakására és a berendezésre költeniük, elég volt a fiúgyermekeket felkészíteni. A sármási vásárban beszerzett, ruhatárolásra is szolgáló kanapé az egyetlen bútordarab, amit az asszony férjhez jövetelekor magával hozott (akinek volt módja, s/font is kapott). Férjéék hárman voltak testvérek, közülük férje maradt a házban a szülőkkel. 184