Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)

AZ ERDÉLY TÁJEGYSÉG A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUMBAN

I I. kép. Pajtás csűr, szélén egykor kukoricagóré állt, Magyarpalatka 328. sz. (DEIM Péter felvétele, 201 I) rábban különálló pajták (istállók) és csűrök helyét átvették a csűrrel egybeépített pajták. Visán még felmértünk egy istállóval kiegészült jármos csűrt, de mire itt ez a típus terjedni kezdett volna, új szerkezet váltotta fel a jármost, mely KOS Károly szerint a szomszédos vidékek (Kalotaszeg, Szilágyság, Nyárád mente, Kis-Küküllő vidéke, Aranyosszék) valamelyikének fé/csűrjeivel tart rokonságot.

2

1 A nagyállattartó pajta mellé a korábbihoz képest kisebb méretű, növényi anyagok (gabona, széna) és gazdasági eszközök tárolására szolgáló rész került, a jármok (görbe oszlopok) elmaradtak, helyükre egyenes oszlopok kerültek, sőt gyakran az istálló végéhez egy épületben hozzáépítették a kukoricagórét (törökbúzakast) is, amint azt Magyarpalatkán tapasztaltuk. Az új típusú csűrnek néhány jó állapotban megmaradt példányát sikerült felmérnünk, köztük kisebb méretű, nádfedeles darabot és nagyobb, cseréppel fedettet, melyek küllemükkel jelezték tulajdonosuk gazdasági helyzetét. Bár KOS Károly nem hozta összefüggésbe, de feltételezzük, hogy az épületváltásban közrejátszott az 1918 utáni fajtaváltás, amikor a korábbi, többnyire rideg tartás helyébe az istállózó állattartás került. Ekkor ugyanis az állam és a Gazdasági Egylet által is szorgalmazott, jól tejelő nyugati piros svájcer és a sárga szimentáli, továbbá a szegényparasztság felől terjedő bivaly váltotta fel a korábbi fehér marhát.

2

2 A szárnyasok és disznók számára épített kisebb állattartó épületeknél a kertelt falú, szalmával vagy gazzal fedett típusok voltak jellemzőek. A zsilipéit technológiájú disznóól mint vásári termék jelent meg a fában szegény vidéken. Az építkezéshez szükséges faanyagot a vasutak 1886-tól kezdődő kiépítése előtt vagy gyergyói tutajosok vitték a Maroson, vagy a Gyalui-havasok alján fekvő Bedecs ácsai szállították a falvakba, vagy a Görgényi-havasok ácsai árusították a nagysármási és régeni vásárokban.

2

3 Habár KOS Károly nem tért ki a szamártartásra, tereptapasztalatunk alapján fontos hangsúlyozni, hogy a 2000-es évek elején a kedvezőtlen anyagi helyzet miatt sok helyütt a szamarat használják igavonó állatként. Az általunk felmért épületek a 19. század utolsó negyedétől a 20. század első negyedéig épülhettek. Egyetlen helyen találkoztunk még a korábban a szamosi 3. rajz. Gyeke 21. sz. ház homlokzatai (felmérték: BORS Eszter, GULYÁS Gergely, BÚZÁS Miklós, szerkesztette: BÁLINT János) 21. KÓS Károly 2000 I. 77.; KÓS Károly 2000 II. 74. 22. KÓS Károly 2000 I. 63. 23. KÓS Károly 2000 II. 63. 175