Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)
BATÁRI ZSUZSANNA: Az észak-magyarországi falu tájegység története
13. kép A másolatban felépített cselédház a múzeumi tájegységben (DEIM Péter felvétele, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum tulajdona, 2010) gyarországi, mind külföldi szabadtéri múzeumokban nagy népszerűségnek örvendenek (például Tatabánya, Arnhem, St. Fagans: National History Museum) munkáslakásokat tekintve, de a korai szabadtéri múzeumokban is megjelennek period room néven, vagyis külön korszakokat bemutatva szobánként, nem feltétlenül munkáslakásban (ezt az időbeli változatosságot sajnos az épület külső megjelenésében nem mindig követi 5 9). Mivel a cselédház sem tartozik a népi építészet körébe, így a berendezés, illetve a cselédek életmódja került a kutatás fókuszpontjába, ezzel is alátámasztva az építészetiből életmód-múzeummá válás folyamatát, a hangsúlyeltolódást az életmód-bemutatás felé. Cselédházat a telepítési koncepcióra válaszként megszülető szakértői vélemény 1970-ben a Mezőföld kiállítási egységnél javasolt: „4 lakásos, közöskonyhás" formát. Ezen kívül a cselédház bemutatásának más nyoma nincs a korai dokumentumokban. 6 0 A javaslatot a cselédház bemutatására a 2006 októberében tartott Tudományos Tanácsülés elfogadta, a feladatot KISS Kitti néprajzos muzeológus kapta. A cselédház 6 1 végül egy téglafalú, cserépfedésű, szabadkéményes épület lett, amely a 19. század végén Sárospatak közelében, egy Windischgráetz uradalomhoz tartozó tanyán, Halászhomokon épült, és a Múzeumban másolatként építettük fel. Barlanglakások A majorság alatt sorakoznak a jellegzetes településképet adó barlanglakások, a múzeumi falu szélén. A múzeumi reprezentáció oka a barlanglakások elterjedtsége az észak-magyarországi régióban: a két világháború között I 7 településen 1000 barlanglakásban csaknem 5000 ember élt. 6 2 E mellett célunk volt a barlanglakásokban jellemző életmód párhuzamba állítása az ugyanebben az időben meglévő, ún. „fennálló" házakban dokumentálható életmóddal, és célul tűztük ki a bükkaljai kőépítkezés egyik válfajának, vagyis a vájt építményeknek a bemutatását is. A barlanglakások reprezentációjának további hozadéka a bükkaljai summásság életkörülményeinek, munkamigrációjának bemutatása, a tájegység által prezentált társadalmi rétegek további gazdagítása volt. Bár a barlanglakások bemutatásának igénye már a BARABÁS-SZOLNOKY-féle tudományos tervvázlatban is szerepelt 6 3 (arra vonatkozóan, hogy a gyakorlatban hogyan valósítandó meg az építés, nincsenek adatok), az építmény sosem került bele a tájegység tudományos koncepciójába. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Tudományos Tanácsa 2006 októberében BATÁRI Zsuzsanna és ROMÁN Árpád javaslatára határozott az építés mellett, elfogadva azt, hogy az életmód és lakáskultúra reprezentációja fontosabb, mint az építmény kivitelezésének autentikus technológiája, amitől ebben az esetben eltekinthettünk. A tufába 6 4 vájt barlanglakások nem áttelepíthető objektumok, kialakításukkor a hagyományostól eltérő műszaki megoldásokhoz kellett fordulni, ez az ún. tolkrétolás. 6 5 Célunk volt egyhelyiséges és a fennálló házakat alaprajzában utánzó barlanglakás kiválasztása is. Az előző Noszvajon volt még fellelhető, az ún. gádoros pinceházak között. A felmért építmény az utolsó volt, amely előtt még állt a kőfalú, fűrészelt lécvázas bejárati építmény, vagyis gádor. A legtöbb pinceház a korábbi kutatások alapján 6 6 Szomolyán volt megtalálható, és mivel ez napjainkban is igaz, itt tudtuk kiválasztani azt a barlanglakást, amely alaprajzában a fennálló házakat utánozza, szoba-konyhakamra-pince alaprajzával. Olyat azonban nem sikerült a településen találni, ahol felmérhető lett volna az eredeti udvar és a tufába vájt ólak sora is, ezért a Múzeumban felépített szomolyai pinceház és az előtte lévő udvar két különböző helyszín felmérése alapján épült meg. A pinceházak felépítésével egyedi dolog valósult meg: az in situ megőrzött, tájházként üzemelő pinceházak mellett (Szomolya, Cserépváralja) múzeumi környezetben először mutatunk be tufába vájt, berendezett lakásokat, amelyeket speciális technikával építettünk meg. Az erdei építmények mindegyikét az előzőekben áthelyezett szénégető és mészégető mellé tervezzük. Célunk volt, hogy megjelenítsük egy teknővájó cigány földből, fából és gallyakból épített kunyhóját, erdei környezetben. Ennek a tájegység megnyitására egy csűrben bemutatható változatát valósítottuk meg VAJDA Sándor munkájaként. 59. ROEDE, Lars 2001. 183. 60. MAJOR Máté-TÁLASI István-VARGHA László 1970. 82. 61. KISS Kitti 2010a. 25-34.: KISS Kitti 2010b. 62. BAKÓ Ferenc 1992. 6. 63. BARABÁS Jenő-SZOLNOKY Lajos. é.n. 331. 64. A miocénban folyó heves vulkáni tevékenység eredményeképpen kialakultak a területet felépítő riolitos, dácitos kőzetek, a könnyen megmunkálható tufák. Az erdőirtás és a legeltetés következtében gyors volt a talajpusztulás, és a riolittufa talaj- és növénytakaró nélkül a felszínre bukkant, és megkezdődött a kőzetfelszín pusztulása. SZÖGEDI Zsuzsanna 2005. Ez a riolittufa teszi lehetővé a barlanglakások megépítését, és adja falazatát. 65. A falakra cement kötésű, helyi kőporból készült vastag vakolatot hordtunk fel, majd a felületet még képlékeny állapotban visszavéstük. 66. BAKÓ Ferenc 1977. 18-19. 16
