Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)
BERECZKI IBOLYA: A lakáskultúra változásai Homoródalmáson
20. kép. Kinti kemence Pálfi Panna udvarán (BERECZKI Ibolya felvétele, 2007) A Homoródalmáson folytatott építészeti felmérések a kis cseréptetővel ellátott, gömbölyű testű udvari sütőkemencék közül többet dokumentáltak. Közöttük több, már évtizedek óta használaton kívülre került, néhányat a néprajzi gyűjtés során működés közben is megfigyelhettük. Igy a 80 évnél idősebb Pálffi Panna egykori főzőasszony udvarán is áll ilyen. A külső kemence másik típusát Gotthard llonáéknál figyelhettük meg. A külön bejáratú nyári konyha melletti szín a háztartáshoz kapcsolódó legtöbb munka helyszíne. Nagyméretű asztalon hétköznapi családi étkezések színtere, este és reggel itt szűrik a frissen fejt tehéntejet, itt főzik a lekvárt, itt zajlik a befőzés. A kemence szája a szín hátsó, rövid falán van: használaton kívül, a nyílást függöny takarja. Gotthard Ilona konyhája kenyérsütéskor a legtöbb munkafolyamat helyszíne - a kovácsolástól a lisztszitáláson át, a dagasztásig, majd a kelesztésig, míg a sütésre télen is a kinti kemencében kerül sor. A megkelt kenyértésztát a dagasztóteknőből teszik a vetőlapátra, s így vetik a kemencébe. Míg sül a kenyér, ugyancsak a színben mosogatja el a dagasztóteknőt, majd a megsült kenyereket - égett héjuk leverése után - ugyancsak ide rakja kihűlni. A kemence maradék hőjét is hasznosítják: ott jártamkor az előző évben főzött, nagy, ötliteres üvegekben eltett szilvaízt adagolták kisebb befőttes üvegekbe. Lezárásuk után fém tepsiben berakják a kemencébe, másnapig ott hagyják. Előfordul, hogy a már kenyeret nem sütő szomszédasszony lekvárját is itt tartósítják tovább. Takaréktűzhely, gáztűzhely, rezsó A szobai tüzelőberendezések változási folyamataiban az ún. cserepes - nyitott tüzelő - 20. század eleji eltűnését figyelhettük meg, helyüket csak kisebb részben töltötték be a belülfűtős rendszerű, négyszögletes cserépkályhák. Az egykori cserepek alkatrészeit töredékeiben, padlásokon találtuk meg. A modernizáció fő irányát ezen a területen az ércfűtők széleskörű elterjedése jelentette a 20. század első harmadában. E folyamat 21. kép. A káposztalapis cipó bevetése a kinti kemencébe (BERECZKI Ibolya felvétele, 2007) 22. kép. Zománcozott takaréktűzhely a lakókonyhában (BERECZKI Ibolya felvétele, 2007) elemzését Erdélyre vonatkozóan SABJAN Tibor végezte el. A divat abból is adódott, hogy a közelben, Szentkeresztbányán is folyt kályhakészítés, tehát viszonylag könynyen lehetett e kályhákhoz hozzájutni. A környékbeli erdők biztosította fa lehetővé tette e fűtési mód hosszú távú fennmaradását. A folyamat fontos tényezője, hogy a vezetékes gáz a 20. század végéig nem vált fűtési tényezővé. A konyhai sütő-főző és egyben fűtőberendezések között napjainkig meghatározó az öntött vaslappal ellátott, lemez takaréktűzhely. Az erdélyi, más kutatópontokon végzett kutatásaink is megerősítik azt a tényt, hogy az 1980-as évek második fele óta a legtöbb háztartásban egy időben, egymás mellett találjuk a négy rózsás gáztűzhellyel, amelyen palackos gázzal, itteni kifejezéssel aragázzal főznek. Számos helyen - energiatakarékossági okokból a háziasszonyok ezt az együttest kiegészítik a két főzőrózsás gázrezsóval. Rendszerint nyáron, olyankor alkalmazzák, amikor reggel teát, kávét, puliszkát főznek, vagy egyszerűbb, hétköznapi ételt készítenek, legfeljebb néhány személynek szánt mennyiségben. 145
