Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)

BERECZKI IBOLYA: A lakáskultúra változásai Homoródalmáson

Figyelmet érdemel, hogy Homoródalmásról nagyon sok fiatal lány ment a két világháború között Brassóba cselédnek. Férjhezmenetelük előtt a munkabérük jelentős részét a stafírungjuk, és ezen belül a szobabútoruk megvásárlására vagy megcsináltatására fordították. Számos történetet hallottunk arról is, hogy a férjhez menő, és a faluba visszatérő leány jutalma a brassói jobb módú családok részéről egy-egy még hiányzó bútordarab volt. Általánosan elmondható, hogy a második világháború előtti években az önálló háztartást teremtő fiatal családok még többnyire vásárban vették meg az e/só ház bútorait, vagy udvarhelyi asztalosoktól rendelték meg azt. Nem volt ritka, hogy - főként a szegényebb családok esetében - helyi, az asztalos munkához értő férfiak készítették el az egyszerűbb bútordarabokat. A második világháborút követő időszakot még szintén jellemezte a döntően házilag, vagy közeli települések mesterei által készített, vagy javított bútorok túlsúlya a lakásbelsőkben, ugyanakkor az idősebb generáció a korábbi évtizedek festett bútorait egyáltalán nem cserélte le, azok mindennapi használatban maradtak végleges tönkremenésükig. Az 1960-as, méginkább a 70-es évek változásai a teljes lakásbelsőre hatással voltak, az anyagi erő növekedése, a városi munkavállalás, az ottani minták hatása eredményezte a gyári bútorok megjelenését. Ezek a folyamatok azonban napjainkban is csak a közép- és legfiatalabb generációnál figyelhetők meg, ott viszont egyre gyorsuló tendenciát mutatnak. 14. kép. Falikút mosogatómedencével a lakószinten. Homoródalmás, 237. sz. (BERECZKI Ibolya felvétele, 2007) 15. kép. Beke Józsefné hozományba kapott szobai bútora, készült 1940-ben (BERECZKI Ibolya felvétele, 2007) 142