Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)
BATÁRI ZSUZSANNA: Az észak-magyarországi falu tájegység története
zsindelykészítő kunyhó és végül egy mátramindszenti üveghuta. Az erdei építményeken kívül szerepel még egy épületcsoport a tájegység mellett: ez pedig a határbeli állattartó építmények csoportja. Az elemei a következők: egy váraszói/szentdomokosi juhtartó szállás, egy karámmal, egy juhakollal és végül egy pásztorkunyhó. 2 4 A meglévő dokumentumok között dátumozás nélkül szerepel egy épületlista, ahol az eddigiekhez képest annyi különbség van, hogy a novaji teleknél egy nagyfügedi kapu szerepel, a csűröskertnél két kapu és egy kerítés, ezen kívül pedig a demjéni dézsmaház, az egerszalóki kereszt, és egy nagyfügedi falukapu. 2 5 Az 1987-ben megjelentetett Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Magyarországon című kötetben külön szerepel mind az „északkelet-magyarországi", mind az „észak-magyarországi" tájegység. Építészeti szempontból az északmagyarországi terület egészét figyelembe véve nincsenek lényeges különbségek: az Ipoly, a Garam vonalától Ungig háromhelyiséges a lakóház, borona- vagy vázas sövényfallal, lepadlásolatlan szobájában belülfűtős kemencével. Ettől a Sajótól keletre tért el a fejlődés, mert a I 7. század folyamán füsttelenítették a szobát, és néhol istállóval bővítették az alaprajzot. A füsttelenítést a ferde füstelvezetés, a kabola megjelenése oldotta meg: ez kiváltotta a szoba lepadlásolását és a szabadkéményt is. Bár ez fejlődés, a későbbi, 18. századra bekövetkező hanyatlás miatt ezek a szerkezetek néhol megmaradtak. A falvak egy része elnéptelenedett, nemzetiségek betelepítésére került sor. A nemzetiségek lakóházai azonban nem különböztek a magyarság építményeitől, ezért külön nemzetiség bemutatását nem tartották szükségesnek, a kárpátukrán Filkeházáról pedig szerepelt egy épület a tájegységben. Ekkor még a tájegység településképében megjelennek az előzetesen tervezett elemek: így egy sor (hat darab) lyukpince áll az egyik utcán, e felett találhatók a szalagtelkeken álló házak. 2 6 4. kép. A domaházi lakóház az eredeti helyszínen (KECSKÉS Péter felvétele, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum tulajdona, MNÉA-F: 286.) 24. SZNM MNÉA-337/1/52-53. 25. SZNM MNÉA-337/1/56. 26. KURUCZ Albert-BALASSA M. Iván-KECSKÉS Péter 1987. 85-86. 27. KURUCZ Albert-BALASSA M. iván-KECSKÉS Péter 1987. 89-97. 28. BALASSA M. Iván Az adatok 1986. június I -i állapotnak felelnek meg. 29. SZNM MNÉA-337/I/2I. Az észak-magyarországi tájegység ebben a kiadványban megfogalmazott koncepciója az Ipoly és a Hernád közötti, 18-19. századi paraszti kultúra bemutatását tűzte ki célul. A Nógrád, Heves, Borsod megyéket felölelő középhegységi területen kevés volt a szántóföld, így a hegyoldali irtványokon szőlőtermelés, az erdőkben gyűjtögetés, állattartás, különböző kisipari tevékenységek biztosították az önellátó, a nagytáj területén a zömében katolikus lakosság megélhetését. A félutcás településrészlet szalagtelkein az épületek sorosan állnak egymás mögött. A koncepció leírásához csatolt helyszínrajz más adatokat tartalmaz, mint a szöveg. A rajzon az első a kéthelyiséges parádóhutai lakóház, szintén erről a településről származó istállóval. Ezzel szemben az írott változatban az első építmény a somoskői, egyhelyiséges objektum. A parádóhutai telket követi a hadas telek, előtte a debercsényi haranglábbal. A harmadik telket tekintve nincsen változás, a negyedik telken áll a bükkaranyosi lakóház, a tornaszentandrási gabonással és a csobádi olajütővel kiegészítve. A településrészt kiegészíti a csűröskert, illetve egy juhtartó szállás, váraszói és szentdomonkosi felmérések alapján: ez a nagycsalád birkaállományának nyári legeltető helye. Az építményekhez tartozik egy karám, egy juhakol és egy kunyhó. Még mindig megtalálható a koncepcióban az erdei építmények csoportja: mészégető kemence és kunyhók, a zsindelykészítő kunyhó, a háromkemencés üveghuta és a faszénégető boksa. Az utolsó épületcsoport a nagyrédei és emődi pincék csoportja. 2 7 Az északkelet-magyarországi és észak-magyarországi részeket összevonták, így alakult ki az észak-magyarországi falu, amely közigazgatásilag Nógrád, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megyéket foglalja magába. A belső használatra kiadott, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Épületjegyzéke 1986 2 8 című füzetben már az összevont tájegység szerepel. Az l-es tájegységi rész telektörténetei A hadas telek építményei körében viszonylag kevés változtatás történt. A BARABÁS-SZOLNOKY-féle leírásban az archaizálás erősen érzékelhető, hiszen négy lakóházban két belülfűtős kemencét írt elő, illetve egy kéthelyiséges épületet. 1970-ben már hadas telekként állt össze az épületegyüttes. 2 9 Három lakóháza közül a márianosztrai boronafalú, zsúpfedéses, szoba-konyha-kamraistálló alaprajzú; a domaházi zsúppal fedett favázas, zsilipéit falkitöltésű és szoba-konyha-kamra-ól-szín beosztású, illetve a poltári cseréppel fedett karancskeszi lakóház favázas szerkezetű, zsilipéit deszka és vályog falkitöltéssel, első ház-pitvar-füstöskonyha-hátsó házistálló alaprajzzal. A hadas telket melléképületek sora egészíti ki, melyeknek többségét 1970 és 1975 között már kiválasztot9
