Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 24. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
DÉNES GYÖRGY: Jósvafő temploma
A kerítőfal kapuján belépve a templom 7x21 m-es alapterületű, 3 6 fehérre meszelt épületének déli falára látunk, amelyen három ablak és meglepő módon két kapu is nyílik, mindkettő elé - nyilván utólag - kis fedett előtér épült (126. kép). Az épület falának nyugati végén egyszárnyú kapu vezet a templomhajóba. Az ajtó zárját hatalmas, érdekes tollú kulcs nyitja. A régi kovácsoltvas zár csak annak engedelmeskedik, aki a nyitás fortélyát ismeri. 3 7 A másik kapu a fal középtájától kicsit keletebbre kétszárnyú, zár nincs rajta, még kilincs sem, csak belülről nyitható és zárható egy farúddal. Igy az istentisztelet előtt az egyházfinak a nagy kulccsal ki kell nyitnia az egyszárnyú kaput, hogy aztán belülről, a záró farúd kiemelése után, kinyithassa a kétszárnyú kaput. Egy szerény falusi templomnak ugyanazon oldalán nyilvánvalóan nem építenek egyszerre két kaput is, ráadásul ilyen bonyolult nyitási-zárási megoldással. Ez is arról árulkodik, amit már a kerítőfal is sejtetett, hogy a mai templomépület nem egyszerre épülhetett, hanem minden bizonnyal a nyugati része az egyszárnyú kapuval középkori építmény, amelyet az újkorban a reformátussá lett lakosság a szentély elbontása után keleti irányba bővített meg, és ezzel annak befogadó képességét mintegy kétszeresére növelve, ma 200 ülőhely van benne. 38 Nyilván ez tette szükségessé, hogy az istentiszteletek vagy éppen esküvők után egyszerre kitódulni törekvő hívek számára a tágasabb, kétszárnyú kaput kiépítsék. Körüljárva a templomot, látjuk, hogy annak nyugati fala díszítetlen és ablaktalan, az épület nyugati sarkai szögletesek. Az északi falon sincs egyetlen ablak sem, ez is az épület középkori eredetére utal. Középtájon egy láthatóan utólag hozzáépített támpillér erősíti a fal állékonyságát, nyilván a bővítés helyén látszott utóbb szükségesnek ez a megtámasztás. A fal keleti végén az épület sarka lekerekített és mindkét oldalán a fal síkjából alig kiemelkedő, oszlop-, illetve pillérszerű, késő barokk hangulatú, függőleges vakolatsáv, szaknyelven lizéna díszíti. Ez már a templombővítés építésének korát idézi. A keleti fal kö127. kép. Kazetta a nyugati mezőből 36. VÁRADY József 1989. 138. 37. DÉNES György 1957. 211.; 1961. 305.; 1975. 384. 38. VÁRADY József 1989. 138. 39. DÉNES György 201 1.5-6. 126. kép. A templom déli homlokzata a két bejárati kapuval zepén ablak nyílik, a fal mindkét sarka lekerekített, és a sarkok két oldalát a már említett, függőleges, késő barokk lizénák ékesítik (122. kép). A fal tetején, a tető pereme alatt szalagszerű díszítő sáv fut végig. Ennek aljához, középen, az ablak fölött, keretezett táblácska jellegű vakolatsáv tapad, amelyen a bővítés évszáma „ANNO 1793" a fal tövéből felnézve, ha nehezen is, de olvasható volt még néhány évtizeddel ezelőtt, az 1950-es években e sorok írója is megfigyelte, mára a vakolat-felújítások vagy a többszöri meszelés folytán a felirat már nem látható. 3 9 A tető pereme alatt végigfutó szalagdísz mind az északi, mind a déli falon is követhető, de csak egy-egy rövid szakaszon (133. kép). Ha most a déli falon szemünk követi a tetőperem alatti falszakaszt, a déli fal közepétől nyugatra „meglepő módon" a tetőszerkezet födémgerendáinak a vakolatból kinyúló végei tűnnek szemünkbe (132. kép). Ilyen gerendavégeknek az épület keleti részén nyomuk sem volt. Ez is egyértelműen arra utal, hogy az épület nyugati és keleti fele nem egy időben épült. Erre utal az is, hogy a templom két kapujának szárnyait díszítő 128. kép. Kazetta a keleti mezőből 85
