Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 24. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

ZSANDA ZSOLT: Az épített örökség védelmének helyzete Jósvafőn

Ugyanakkor egyre több, a népi kultúrát értékelő városi ember vásárolt házat a faluban, hogy annak sorsát tulajdonosi jogánál fogva kézbe vegye. Szaporodtak a házak hagyományos értékeit megőrző nyaralók. A faluban működő civil szervezetek és falusi turizmusra alapozó vállalkozások érezhetően erősödtek. A Jósvafői Tájház fejlődött. 1999 után, a rendelet lévén létrejött szakhatósági jogkör gyakorlásával - lehetőség nyílt az átalakításra kerülő, és új építésű házak terveinek véleményezésére, - műemléki értéket képviselő épület bontásához, csak a helyére tervezett épület ismeretében járult hozzá a műemlékvédelmi hatóság, a régi épület értékeinek lehetőség szerinti átmentését előírva (ez alól kivételt jelentettek a maguktól összedőlő épületek), - ha nem is mindig sikerrel, de lehetőség nyílt a pajták bontásának megakadályozására, - a közműfejlesztések, így a csatornarendszer kiépítés, és gázbekötések faluképet zavaró elemeinek korlátozására is mód nyílt, - a rendezési terv műemlékvédelmi szempontú konzultációja hárította el a falu központjában a buszforduló prioritásának és a városias előképek mintájára tervezett sokszínű utcaburkolat kialakítás tervének megvalósítását, I 10. kép. Új építésű lakóház a Rákóczi u. 17-ben - a hatósági munka a reklámtáblák megjelenésének néhány esetben határt szabva, valószínűleg egy egyébként gyorsan terjedő folyamatnak vehette elejét. Az MJT létrejöttét követő első hét évben új, a faluképet jelentősen zavaró épület nem épült. Építési engedélyhez nem kötött, zavaró hatású átalakítások, homlokzat színezések azonban néhány helyen létrejöttek. Ezzel szemben több jó példája valósult meg meglévő épületek felújításának, illetve hagyományos építészeti formákon alapuló korszerű igényeket kielégítő lakóházak építésének. A hagyományos falukép csak úgy tartható fenn, ha megőrzése konkrét előnyökkel jár az itt élők számára is, mind esztétikai, erkölcsi, és anyagi vonatkozásában. Ha az elődök tisztelete és az idetartozás büszkesége helyett az elmaradottság szimbólumaként élik meg, - ha az urbánus fejlődés globális mintái vonzóbbak számukra a hagyományos népművészeti elemek esztétikájánál, - ha a korszerű, komfortos és energiatakarékos lakóhely fogalma nem egyeztethető össze a hagyományos építési formákkal és anyagokkal, - ha a megélhetésnek, gazdálkodásnak akadályát jelentik a régi gazdálkodási funkciókhoz épített gazdasági épületek, - ha a turizmus előnyeit csak külső vállalkozók élvezik, és az idegenek itt léte csak zavaró tényezőként jelentkezik számukra, akkor nem remélhető közreműködésük az épített örökség fenntartásában. III. kép. Új lakóház a Táncsics M. u. 9-ben 73