Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 24. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

SZABLYÁR PÉTER: Források, kutak, malomárkok, kenderáztatók

43. kép. A Babot-kút forrásfoglalása A környék „legvarázslatosabb" forrása a 425 méter tengerszint feletti magasságban fakadó Lófej-forrás, amelynek periodikus kitörései TOMPA Mihályt is megihlették.

3 A forrás ma fokozottan védett területen fakad, nem látogatható. Környezete hidrológiai jelentőségéhez és múltjához képest méltánytalanul elhanyagolt. „A hegynek oldalán ott a nyílás, A mely máig lófő nevet visel. S déltájban megzúdul mindennap a Víz rejtekéből s zúgva hull alá, És csendesen van ismét más napig. Belőle, mint a monda szól, A sárkány fújja a vizet." A forrásokból fakadó vizek munkára fogásának feltétele volt, hogy azokat malomárkokban - a felszínre lépés szintjén tartva - a malmok vízikerekeihez vezessék. Ilyen malomárkokat találunk a Jósva-forrás és a Tengerszem-tó turbinaháza, a turbinaház és a Középső-malom, valamint a Fúder és az Alsó-malom hajdani működési helye között. Egy rövid malomárok vezet a hajdani köleshántoló helyére a Kecsó'-vö/gyben, de a Tohonya-völgy ben vezető 44. kép. A forrásmedencéhez vezető táró Kuriszlán-tanösvény egy szakasza is a hajdani Kismalom (ma Nagy-Tohonya) forrástól vezet a hajdani Jósvafői Ásóés Kapagyár (Kapahámor) irányába. Érdemes és szükséges lenne ezeknek a műtárgyaknak fokozott védelmet biztosítani a jövőben. A hajdani kenderáztatóknak csak a helyét ismerjük. Legtöbbje a Jósva-, és Kecső völgyek falu-felőli végén,

4 illetve a mai Új sor házhelyein működött, az utóbbi területet akkor Csóténak nevezték, utalva a vizenyős, másra nem alkalmas területre. 3. SZABLYÁR Péter 1996. 24. 4. SZABLYÁR Péter 1994. 16-22. 39