Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 24. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

SZABLYÁR PÉTER: Patakok vájta településszerkezet - szögek, sorok

Szablyár Péter PATAKOK VÁJTA TELEPÜLÉSSZERKEZET - SZÖGEK, SOROK Jósvafő település helyét a fokozatosan hátra vágódó Jósva-völgy és a völgyvégbe torkolló völgyek metszéspontjában kialakult térforma határozta meg és jelölte ki. A nyitott tenyérhez hasonló völgyvéghez ujjszerűen csatlakoznak a betorkolló völgyek: keletről nyugati irányba a Kajta- (a Béke-barlang hajdani forrásvölgye), a Törőfej- (a Jósva-forrás völgye), a Kecső- (a Kecső-forrás és a Babotkút forrásvölgye) és a Tohonya-völgy (Kis- és Nagy-Tohonya, illetve a Lófej-forrás völgye).

1 A hegység fő tömegét a földtörténeti középkorban (triász) képződött üledékes kőzetek (mészkő és dolomit) alkotják, amelyek közül a mészkő igen jól oldódik. A települést 400-600 m magas karsztfennsíkok övezik, ezekben vágódtak hátra a karsztvízszint (erózió bázis) fokozatos süllyedését jelző, előbb felsorolt völgyek, végükben egyegy nagy karsztforrással. Ezek vizét a karsztos felszínen beszivárgó - a kőzettömeg repedéshálózatán gyorsan lejutó - vizek, illetve a nem-karsztos térszínekről érkező, víznyelőkön eltűnő búvópatakok szolgáltatják. A nagyobb hozamú forrásoknak a mélyebb rétegeket is megjárt langyos-vizű összetevője is van. A jól oldódó mészkőben nagy térfogatú barlangrendszerek alakultak ki. Jósvafő területén négy ismert közülük (Baradla,

2 Béke-,

3 Vass Imre-,

4 Kossuth-barlang

5), a huszadik század elejéig azonban egy sem volt ismert közülük (a Baradla Jósva-forrás kapcsolatot már a tizenkilencedik században ismerték, de a 34. kép. A jósvafői pajtasor a Jósvával 35. kép. A Bak-szög 1. IZÁPY Gábor-MAUCHA László 2000. I I -20. 2. SZÉKELY Kinga 2005. 120. 3. JAKUCS László 1953. 94. 4. SZÉKELY Kinga 2003. 54-57. 5. KESSLER Hubert 1957. 168-174. 33