Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 24. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

SZABLYÁR PÉTER: Tájhasználat

A tájhasználat meghatározó tényezője volt a településen tartott állatállomány. Ennek összetételét és mennyiségének elmúlt száztizenöt évben végbement változását érzékelteti az alábbi táblázat: Haszonállatok 1895 19.35 1950 1966 1998 2005 2010 szarvasmarha 322 419 184 295 17 na 5 scrtcs 248 259 272 168 50 na 20 ló" 75 124 n.a. 33 3 na 3 juh ... — 74 667 30 na 15 méhcsaládok 74 ... n.a. — 6 0 0 ' az Aggteleki Nemzeti Park hucul ménes állománya ebben nem szerepel I. táblázat. Haszonállatok számának változása A tájhasználat legdrasztikusabb változásai az 1950-es évektől kezdve következtek be részben az akkori agrárpolitika (kuláklisták, beszolgáltatási rendszer, padlássöprés) és a környéken akkor kiteljesedő „szocilista iparosítás" következtében. Az erőltetett és eredménytelen tsz-szervezés, a magántulajdon büntetése és „végképp eltörlése", a családi kapcsolatok széthullása, a vidéki népesség erkölcsi, etikai, morális „ledarálása" drasztikus és ma már láthatóan visszafordíthatatlan változásokat hozott a tájhasználatban is.

4 A családi földeket fokozatosan „leadták" az államnak, a szántókat, legelőket, kaszálókat rendre felhagyták, megindult a vissza-erdősülés, cserjésedés. A jobbára csak gyalog, vagy fogattal megközelíthető Szőlőhegy és a távolabbi gyümölcsösök (Almás-tető) művelésére már csak az idősebb generáció vállalkozott. Ezek a hajdan vi22. kép. A mészégető boksákban végleg kialudt a tűz 4. NADANICSEKNÉ Gereguly Piroska 2006. 12. 5. SZVOBODA László 1998. 333-336. rágzó, majd a filoxéra járvány idején elpusztult, majd direkt-termő fajtákkal újratelepített szőlők termése rendre a vadkár áldozatává vált, egyre jobban kedvét szegve a hagyományaikhoz és hagyományos termelési módjaikhoz ragaszkodó gazdáknak. Egyre több gyümölcsöst és pincét hagytak fel, e különös hangulatú élettér azóta is pusztul. Az erdők államosítását követően az erdőgazdálkodás is gyökeresen megváltozott. A régi erdei tevékenységek (mész- és faszén égetés, cserkéreg-hántás) fokozatosan megszűntek. A terület természetvédelmi célú megőrzése erősen korlátozza az ezekben folytatható munkát, időben és térben egyaránt. 1979-ben jelölték ki az Aggteleki Bioszféra rezervátum 20170 hektáros területét. Ezen belül két magterületet is kijelöltek 244 hektáron a Jósvafőtől északra elterülő Haraglstya, Nagyoldal, Fertős-tető körzetében. Ezeknek a területeknek a látogatása nem lehetséges. A tájhasználat új eleme a Nemzeti Park Igazgatósága által végzett természetvédelmi célú területkezelés, amely az élőhely-fenntartás mellett már élőhely rehabilitációs tevékenységet is jelent (az özönnövények visszaszorításától a hajdani külterjes gyümölcsösök kitisztításán át a magas fennsíki mozaik-gyepek megőrzéséig). Turisztikai látványosságot is jelent a gén-megőrzési céllal fenntartott hucul ménes, amely Jósvafőtől északra, a Gergés-lápa környékén állomásozik, jelentős szerepet vállalva a terület rétjeinek, legelőinek fenntartásában.

5 23. kép. Jellegzetes pince- és présház a Szőlőhegyen 22