Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

GAZDA KLÁRA: Egy háromszéki földbirtokos család és kapcsolatrendszere

Székelyföldön kívüli birtokadományokban, ami vagyonukat jelentős mértékben gyarapította. Az adományozott birtokok telepesei révén kialakult a jobbágyok rendje, amelyet a fejekötött jobbágyok gyarapítottak: ezek a szabadok közül, leginkább a katonáskodás és adózás elől menekülve szegődtek jobbágyul. A folyamat nyomán mind jobban elmélyültek a társadalmi különbségek. Az 1562-es segesvári országgyűlésen János Zsigmond fejedelem felszámolta a székelység kiváltságait, a kollektív nemességet és a belső autonómiát. A nemesi cím már csak a primoroknak és a lófőknek járt ki. Majd Bethlen Gábor korában már csak a legtekintélyesebb régi családoknak, a felemelkedett katonai vezetőknek, akik személyesen kapott adományaik, okleveleik birtokában, nemesi öntudattal határolódtak el a székely közösségtől. Ennek megfelelően, az 1614-es háromszéki lustrák 140 primőrt és 47 nobilist neveznek meg, külön rovatban felsorolva a jobbágytartókat is. Míg a kis létszámú (1-5) jobbágyot tartók rangja gyakran nincs tisztázva, a 15^40 közti családot tartóké igen: ezek egy kivételével (Dónáth Ferenc) nobilisak voltak (így Barolthi Gáspár, Béldi Kelemen, Daczó László, Kálnoky János, Mátyus János, Kun István, Mikó Miklós).

6 Az erdélyi fejedelmek később visszaállították a székelyek önkormányzati jogát, de korlátozták az adómentességüket. A harci buzgalom fokozására a nemesítésnek új formáját vezették be: a hadi érdemeket birtokadomány és adómentesség nélküli ármálissal (címeres kutyabőr) jutalmazták. Az 1703-as adóügyi összeírás az armalistákat félnemeseknek nevezi.

7 Más adótabellákon egytelkes vagy egyházas nemes néven jelennek meg: nem volt 2-3 jobbágyuk, csak egy, vagy még inkább egyetlenegy sem.

8 De mint nemesek, részt vehettek az ország és megye politikai életében, kisebb tisztségekhez jutottak, szavazati joguk volt. Gazdasági erejük nagyobb volt a szabadokénál, de jórészt paraszti életformát éltek. A 18-19 század során ez a réteg képezte a gazdatiszti, tanári, ügyvédi, papi, orvosi pályák egyik utánpótló csatornáját.

9 A Habsburg uralom, félve, hogy a nemzeti ügy szolgálatába álló székely fegyveresek szembefordulnak vele, felszámolta kötelezettségeik és jogaik rendszerét, fokozatosan megadóztatta őket, majd az általa kinevezett katonai vezetők alatt, erőszakot alkalmazva, megszervezte és fenntartotta a székely határőrezredeket. Bevetette azokat a francia háborúkba, és megpróbálta megnyerni e célra a nemeseket is. Az 1809-es lustra feltételei - ki milyen felszereléssel jelenjék meg a hadban hozzávetőlegesen jelzik a székely társadalmi rétegek (főemberek, címeres nemesek (armalisták), lófők, illetve puskások, pixidáriusok rangját és változékony vagyoni állapotát: a legutóbbiakat kivéve, bármelyik rétegbelinek, aki 5-10 telekkel rendelkezett, lóval kellett jelentkeznie. Mindannyian lehettek szegényebbek, (i-2 telkesek vagy nincstelenek), és ez esetben gyalogként tartoztak fölkelni.

1

0 B. E. felmenő családjai közt háromszéki nobilisként mindössze a Gazdák szerepelnek: Rétyen Gazda Imre, Angyaloson Gazda István és fiai, József, Gábor és Lukács, valamint Gazda Ferenc." Háromszéken 1686-1815 között főrendi rangot szerzett gróf Béldy (I 770), báró Dániel (1737), alsócsernátoni br. Domonkos, (I 767), sepsiszentiványi br. Henter, osdolai gr. Kuun (1762) zabolai gr. Mikes (1696), hídvégi gr. Mikó (1755, I 772), hídvégi gr. Nemes (1755) családja.

1

2 A főnemesek: grófok, bárók nagy vagyonnal rendelkeztek, kastélyban laktak, magas tisztséget viseltek, támogatták a művelődést, politikai kapcsolatokkal rendelkeztek. 1847-ben Erdélyben mintegy 50 család tartozott a körükbe.

1

3 A kiváltságosok rétegei - a mágnások, arisztokraták, primorok, a szerényebben élő középnemesek, az „úrdolgás" paraszt fölött rendelkező földesurak, valamint a birtoktalan vagy szegény kisbirtokosok, illetve a csak címereslevelet bíró kisnemesek, akik közt igen határozott válaszfalak húzódtak, 1829-ben Erdélyben az összlakosság 3,70%-át tették ki. A székely székekbeli adózó családoknak 9,69%-a volt egytelkes nemes, 50%-a szabad paraszt, 86%-a jobbágy vagy zsellér. Az összlélekszámból az egytelkes nemesek 6,30%-ot tettek ki.

1

4 A 19. század elején a mintegy kétszáz ütközetben résztvevő, nagy vérveszteséget szenvedő székelység 1841-43-ban kérvényezte a székely határőrizeti rendszer felszámolását, melyet az erdélyi országgyűlés 1848-ban eltörölt, majd az Erdélyi Császári főhadnagy-parancsnokság kezdeményezésére, az agyagfalvi Székely Nemzeti Gyűlés közreműködésével honvédséggé alakított át. A szabadságharc idején a székely honvédek jelentős hányada Bem csatáiban harcolt. Az abszolutizmus korában az ország osztrák katonai megszállása alatt nemzeti hadseregre nem volt szükség. A kiegyezést követően ismét létrehozták a Magyar Királyi Honvédséget, és bevezették a sorkatonai kötelezettséget. A szervezés a hivatásos katonatisztek hatáskörébe esett. A monarchia a határőrizetet zsandárok, pénzügyőrök, majd a csendőrök hatáskörébe utalta.

1

5 Az 1848-as forradalom megszüntette a régi társadalomszerkezet jogi kereteit, a földtulajdon nemesi monopóliumát, és a társadalmi tagozódás fő tényezőjévé a tulajdonviszonyok váltak.

1

6 1857-ben a különböző földtulajdonosok tették ki a társadalom 49,6%-át, köztük olyan korábbi jobbágyok is, akik az örökváltság révén telkük birtokosaivá válhattak. A nemesség felső rétege földesúri 6. BALOGH Judit 2005. 149-165. 7. IMREH Miklós 1979. 10. 8. PÁLMÁNY Béla 1997.168.; CSETRI Elek-IMREH István 1990. 389. 9. armális neme

s címszó: Magyar Katolikus Lexikon 10. SZÁDECZKY KARDOSS Lajos 1927.333-359. I I. Vegyes összeírások (Erdély) XVI. század) 1809 Magyar Országos levéltár, E 49. 1711. tekercs 892-894. A továbbiakban röviden: MOL 12. ÓDOR Imre-PÁLMÁNY Béla-TAKÁCS Péter 1997. 91. 13. CSETRI Elek-IMREH István 1990.388. 14. Uo. 384-385. 15. SZABÓ József János é.n. http://bunker.gportal.hu/gindex.

php?pg=7

8 I 1074 16. A polgári korszak első időszakának jellemzéséhez NAGY Áron (1990) tanulmányának főbb megállapításait használjuk fel. Kk. 419., 423. 96