Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

GAZDA ENIKŐ: Az udvarház árnyékában. A futásfalvi Hamar család

jelzik, hogy a faluközösség belső korpuszában olyan bizal­mi tőkét sikerült kiépíteniük, amely a család hosszú távú karrierépítése szempontjából fontos alap lehetett. Hamar Simon testvérét, Hamar Józsefet „tiszteletes Szent Ferencz Szerzetiben lévő"-ként nevezik meg 1745-ben. 1 8 Ekkortájt ferences szerzetesek a közeli kézdiszéki Esztelneken és a neves kegyhelyen, Csíksomlyón tevékenykedtek, a nyuj­tódi letelepedésről csak feltételezésekkel tud szolgálni a szakirodalom. 1 9 Sajnos, adatok hiányában nem tudjuk biz­tosan megállapítani, melyik ferences szerzetben tevékeny­kedett Hamar József. Viszont az a tény, hogy egy család­ból két testvér játszott az egyház életében fontos tisztsé­get, jelzi, hogy a Hamar családban a 18. század derekán a katolikus lelkiségnek fontos szerepe lehetett. Ugyanakkor az említett esetekből az is kiolvasható, hogy a bizonytalan vagyoni helyzet még nem ígért semmilyen stabilabb társa­dalmi megállopodásí lehetőséget, így a Hamarok a falusi (felekezeti adminisztrációs szerepek révén is próbáltak társadalmi) közösségi ismertségre, megbecsültségre szert tenni. Az egyházi számadások elvégzése, könyvelése a matematikai műveletek elvégzését, valamint írni-olvasni tudást feltételezett. Ezek a megbízatások az értelmiségi pályák felé egyengették az utakat, olyan kitörési lehetősé­gek felé, amelyeknek a későbbiek folyamán még nagy sze­repet szántak a futásfalvi család tagjai. 2 0 Amint egy I 747-es osztálylevél is bizonyítja (I. sz. melléklet), Hamar Simonnak három fia (Mihály, Ferenc és Antal), valamint egy hajadon leánya volt. Az osztálylevél azt mutatja, hogy már a 18. század derekán sem élt e csa­ládban a nagycsaládi rendszer Észak-Magyarországon oly nagyon elterjedt változata. Vagyis az apa még jóval halála előtt megosztotta a birokait. Mivel Futásfalvának a 18. század derekáról nem maradtak fenn anyakönyvei, nem tudjuk pontosan megállapítani, hogy Hamar Ferenc a leg­nagyobb fiú volt-e, vagy csupán legkorábban kötött há­zasságot. Mindenesetre az osztálylevél azt a kiváltságot ígérte neki, hogy az egész család neki segít új házat építe­ni. Mihály és Antal számára ezzel szemben az apa az „ős Lakhely "-ben biztosította az osztály után jutott 1/3 részt. A székely jogrendben a nemessé válás egyik segítő feltétele az volt, amennyiben jobbágyot sikerült valakinek szerződtetnie. Gyaníthatóan a jobbágy szegődtetés lehe­tett az ifjabbik Hamar II. Ferenc (Simon fia) számára is az a státus, amely családja fölé emelte az 1770-es évek vé­gén. 1777-ben ugyanis már „nemes személy "-nek jelezték Hamar Ferencet. 2 1 A jobbágyokon kívül szolgálókat is tar­tottak, ugyanis évekkel később egy tanúvallatásban Mol­nár András így vall, „a tőrők háború előtt viszont az őreg Hamar Ferentz uram szolgája voltam". 2 2 Az, hogy a nemes személy megnevezés nem a kollektív nemesség kiemelé­séről szól, egy néhány évvel későbbi jószágcsere írásos dokumentumából is kitűnik, ebben ugyanis Hamar Fe­renc Uramat továbbra is „Nemes Személy "-nek, Hamar Bálintot és Mihályt ugyanakkor „Lovas részen lévő Kato­nákénak nevezik. 2 3 Hamar II. Ferenc vagyonának gyarapodásához az oj­tozi vámnál való szolgálattétel is hozzájárult. Akárcsak őse, aki a törcsvári harmincadosi tisztséget viselte, Hamar II. Ferenc is a határőrzés fontos pozícióját töltötte be. Ezt onnan tudjuk, hogy ő maga egy földjéről kiemelte, hogy azt „negy esztendeig való Comissariusi fizetésemből aquirál­tam volt." 2 4 A katolikus egyházzal való kapcsolat a Simon fia Ferenc esetében is kimutatható. 1783-ban Hamar Fe­renc a futásfalvi római katolikus egyház fő megyebírája volt. Az egyház számára összeállított számadásából kitet­szik, hogy az ő feladata volt az, hogy húsvétra, pünkösd­re, lamentációkra gyertyákat készíttetett, emiatt renge­teg viasz vásárlásáról történt feljegyzés e számadásban. 25 Bizonyára az egyház is ojtozi szálai miatt fűzte szorosabb­ra vele a kapcsolatot, mivel társadalmi és gazdasági kap­csolatrendszere messze túlmutatott a falu határain. II. Ferenc nagy hangsúlyt fektetett a gyermekei tisztes­séges nevelésére is. Fiát, Hamar Ignácot egy helyen „Iscolába tanolo Ifiu"-ként említik, aki iskoláztatása után értelmiségi pályát választott magának. Mint Hamar Ferenc „Nemes személy" leszármazottja, maga Ignác is nemes lányt, a kovásznai értelmiségi családból származó Bogdán Klárát vette feleségül. Bogdán Klára fiúleány volt, aki e székely kiváltságnak köszönhetően a csupán fiúágon örö­kíthető birtokokat is az új családjába áthozhatta. A prae­fecta lányokkal való házasságkötések így a székelyföldi csa­ládok gazdasági megerősödését hozták magukkal. Míg a kisebb földbirtokkal férjhez menő lányoknak férjük házá­hoz, tehát a nagyobb birtokrészbe kellett költözniük, ad­dig a nagyobb földhozományú fiúleányok már elvárták, hogy jövendőbeli férjük „vőnek jöjjön", vagyis apósa birto­kaira költözzön. Talán ezzel a szokással magyarázható, hogy Ignác felesége jószágára költözött, az 1790-es évek­től „Kovásznán resideáló futásfalvi Hamar lgnác"-ként em­lítik forrásaink. 2 6 Mint többrétű állami hivatalt viselő em­ber, stabil jövedelmekkel rendelkezett. Maga vallomása szerint „Procurátorságotis feles Esztendőkig folytattam, és Assessori Hivataltis," 2 7 mindkét tevékenysége jelzi, hogy korának megbecsült értelmiségi hivatalnoka lehetett. Ha­mar Ignác a felesége fiúleányságának köszönhetően jelen­tős kovásznai birtokokat adminisztrált, amelyeket hosszú élete folyamán még számos földdel egészített ki. Kovász ­na vajnafalvi részében fűrészmalomban is részes volt, 2 8 18. SÁLvt Fond 65 / 5,1. Csomag, 40. levéltári egység, I. old. 19. BOROS Fortunát 1929. 89. 20. A futásfalvi példáink alátámasztják Fallenbüchl Zoltán azon megállapítását, hogy az értelmiség elsősorban a kedvesőbb körülmények közt élő nemesség­ből vagy polgárságból került ki. FALLENBÜCHL Zoltán 2004. 298. 21. SÁLvt. Fond 65 / 5, I. Csomag, 106. levéltári egység, I. old. 22. SÁLvt, Fond 65 / 5, I. Csomag, 180. levéltári egység, I. old. 23. SÁLvt. Fond 65 / 5, I. Csomag, I 18. levéltári egység, I. old. 24. SÁLvt, Fond 65 / 5, I. Csomag, 163. levéltári egység, I. old. 25. SÁLvt. Fond 65 / 5, I. Csomag. 125. levéltári egység. 26. SÁLvt, Fond 65 / 5, I. csomag 27. SÁLvt, Fond 65/5, II. Csomag, 371. levéltári egység, I verso. 28. A fűrészmalomban való részességnek Háromszéken különleges rendje volt. Nem az őrlés során szerzett lisztet vagy pénzt osztották szét, hanem meg­határozták, hogy a hét melyik napján kié az őrlési jog. 56

Next

/
Oldalképek
Tartalom