Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
BUZÁS MIKLÓS-VASS ERIKA: A homoródalmási építészeti kutatások eredményei
Az ablakokat az építés során a falazással párhuzamosan helyezték el, a tok befalazó fülei a kőfalba nyúltak, a tok kibontása után a fa lenyomata látszott a kőfalon. Az egyik kibontott ablak falban lévő részén mintamaradványokat találtunk, az ablak készítője itt próbálta ki a fonott szalag motívumot, és ezek alapján készítette a tokosztók végleges mintázatát. Az ablakszárnyakat utólag, az épület elkészülte után szerelték a tokokra. Az első szoba és az eresz ajtaja kettős vak tokkal készült (50. kép), kialakításuk alapján egy mester keze által. A két tok között létrás összekötést alakítottak ki. A kibontás után a béllet deszka lenyomata látszott a kőfalon, így a fali tékákhoz hasonlóan a fal építésével egy időben helyezték el a már borított vak tokot. Az eresz és a hátsó szoba közötti ajtó két vak tokját már nem kötötték össze. Ez az ajtó későbbi típus lehet, a borító deszka profilozása az újabb födémgerendákkal azonos. Az épület bontása a korábbi falkutatáson megfigyelt tényeket lényegében megerősítette, illetve finoman rejtett részletekkel is igazolta. Ezek rögzítésével hozzájárul a múzeumi tervezés és megvalósítás hitelességének fokozósához. Építéstörténet falkutatás és a bontás alapján Az 1846-ban épített lakóépület építéskori állapotáról mindenképpen elmondható, hogy alápincézett első szobája és a mögötte alacsonyabb padlóval elhelyezkedő, a bontáskor hátsó szobára és ereszre oszló helyiség külső falai egy időben készültek, vagyis az épület külső tömegét befolyásoló változásra nem került sor, nem egy korábbi egyhelyiséges, alápincézett vagy nyitott ereszes épület átalakításával jött létre a ház. Ekkor a nagyházat cserepessel fűthették, 4 0 melynek füstjét már az építés során a falban elhelyezett csonka kürtőbe vezették, mert a födémdeszkázaton utólagos csere nyomát nem találtuk. A hátsó helyiségeket elválasztó közfalról biztosan állíthatjuk, hogy az 1864-es datálású átalakítás során került az épületbe. Valószínűleg ekkor alakították ki a kis kamra helyiséget is, illetve helyezték el a kemencét az eresz hátsó végében, a korábbi deszkapadlózatra. Ekkor a hátsó szoba még valószínűleg fűtetlen volt és raktározás céljára használták. Feltételezéseink szerint ez az állapot a 19-20. század fordulójáig állhatott fenn, amikor a kemencét az épület mögé helyezték át, megoldották a padlás füstmentesítését. A későbbiek során a szobai tüzelőt csikótűzhely váltotta fel, és a hátsó szobában is ilyet helyeztek el. Talán ekkor alakították ki a hátsó fal új ablakát is. A 2007-es falkutatás időpontjára elbontották a bejárati előtornácot, és kibontották a kamra vékony kőfalát. Az előtornácot a volt tulajdonosok elmondása, illetve még meglévő helyi analógiák (523. sz.) alapján a múzeumi újraépítés során rekonstruáljuk. A múzeumi bemutatás A múzeumi bemutatás célja a 19. századi homoródalmási bútorfestő központ termékeinek megismertetése a látogatókkal, ennek megfelelően az épületet az 1864től a 20. század elejéig tartó időszakában szeretnénk újjáépíteni a Múzeum erdélyi épületegyüttesében. A homoródalmási bútorfestő család kiemelkedő tevékenységét MALONYAY Dezső is méltatta. 4 1 Az 1805-ben Abásfalván született BALÁZS Pál 1833-ban telepedett le Homoródalmáson. lestvére, Mózes vándorló bútorfestőként a környéket járta. Fia, Pál (1837-1897) az asztalosmesterséget apja műhelyében tanulta. Műhelyt nem tartott fenn, mert minden esetben a megrendelő házában dolgozott. A munkában felesége segített, aki csak segédmunkát végzett. Gyermeke nem született. A BALÁZSOK kb. 300 új házat bútoroztak be, de 1976-ban már csak 3 teljes garnitúra volt meg, illetve több helyen a garnitúra egy-egy darabja. 4 2 A megvásárolt házban élt család történetéről csak annyit, hogy az építtető SÁNDOR Mózes leszármazottja, az 1859. július 26-án született SÁNDOR Mária már mint özvegy ment feleségül 1886. június 10-én a cselédjükhöz, BENCZE Józsefhez, aki 1864. január 16-án született Homoródalmáson. Gyermekük nem született, s ezért 1927ben BENCZE Józsefék ifjabb ZOLTÁN Józsefnek és feleségének, BEKE Juliannának adták el a házat (BENCZE József BEKE Julianna rokona volt) azzal a kikötéssel, hogy a fiatalok gondjukat viselik, állják a temetés költségét. 4 3 A berendezéshez VASS Erika eddig 282 darab tárgyat tudott megvásárolni a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. Ezek között kvalitásos festett darabok is vannak (például tékák, asztalok), ám sajnálatos módon egységes berendezés megvásárlása már lehetetlen, hiszen napjainkra ilyen nem maradt meg. Szerencsére a homoródalmási kultúrházban gyűjtöttek össze egyedi ritkaságokat, melyekből a helyieknek lenne lehetőségük tájház berendezésére. Ezek és a Néprajzi Múzeum tárgyai szolgálnak majd alapul azon hiányzó tárgyak hiteles másolatként történő elkészítéséhez, melyeket már nem sikerült helyben vásárolnom (például székek). A tárgygyűjtés során először almási házakat és azok padlásait térképeztem fel, majd ezt követően kereskedőkkel is felvettem a kapcsolatot. A szabadtéri muzeológia jellemzője, hogy nem csak a művészetileg értékes festett bútorokra koncentráltam a gyűjtés során, hanem egyszerű használati tárgyakra is, hiszen a ház berendezéséhez ezekre is szükség van. Épp ezért örültem meg annak a zsák textíliának is, melyet egy csűrben egérfészekként találtam, mert textil restaurátor munkatársam, PAPP Erzsébet még több 19. századi darabot tudott megmenteni belőlük. Szerencsére a megvásárolt ház egykori tulajdonosai is számos használati tárgyat őriztek meg egy másik falubeli házukban, melyek közül sokat eladtak a Múzeumnak. Külön köszönöm TO39. Szobában lévő zöld virágos, illetve fehér mázú cserepesekről (kályhákról) tudósít az 1827. évi egyházi összeírás. Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltára. Protocollum Visitationis Generális Tractus Udvarhelyensis Unitarii Anno 1827. 8. 40. MALONYAY Dezső 1909. 189. 41. KARDALUS János 1976. 36-37. 42. A családtörténetről bővebben: VASS Erika 2007. 561 -564. 47
