Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

BUZÁS MIKLÓS-VASS ERIKA: A homoródalmási építészeti kutatások eredményei

40. kép. Az 1864-es datálású gerenda megtalálása (BÚZÁS Miklós felvétele, 2007) kenyérsütő kemence téglával kirakott fenékszintjének és a fölötte a falba mélyedő boltozatnak a helyét találtuk meg. A kemence egykori feneke a földtől 65 cm magasságban helyezkedett el. A kőfalon a fenéken túl megtaláltuk a boltozat indulásánál 2-3 sorból álló téglatöredékeket, amely azt jelzi, hogy a kemence falon kívüli boltozatát téglából építették. Valószínűleg ez a kemencehely viszonylag sokáig fennállt, mert a fölötte lévő födém több lépésben padlásolódott le. Erre utal erősen bolygatott volta. A kis kamra ajtótokja élszedéses, kialakítása igen hasonló a szobai födém élszedéséhez, illetve a pinceajtó és a pincefödém élszedéséhez is. Ugyanebben a stílusban alakították ki az ablakok vakolat-élszedését is. Mint már előbb is említettem, a kis kamra és a kemencetér közötti falat elbontották, a lenyomatokból 15-20 cm vastag kőfal nyomait találtuk meg. Ennek a kőfalnak első sora a párnafák fölött a padlónál megmaradt. A kis kamra födémé két darab másodlagos elhelyezésű födémgerendán nyugszik, végei a hátsó kőfalra, eleje az 1864-es datált gerendára (40. kép) támaszkodik. A födém alatt három darab rúd szolgált a húsfüstölésre. Lejjebb a kamra mindkét oldalán egy-egy gerendát helyeztek a kőfalba, ezekbe 25 cm-enként fa fogakat helyeztek el, melyek közül két darabot sikerült megtalálni. A kamra padlója valószínűleg mindig földes volt. A kamra végében a hátsó oromfalon kissé ferdén elhúzott szellőzőluk található, melyet a kamrafal elhelyezése miatt a kamra építésekor le kellett szűkíteni. A kemencetér elől nyitott volt, melyet rekesztőgerendaként egy datált, 1864-es évszámmal ellátott szemöldök választott el az eresz többi részétől. A felirat csak a mészrétegek eltávolítása után vált láthatóvá. Ez a gerenda az udvari főfalra támaszkodott, a fészek kialakítása során megfigyelhető volt, hogy a gerenda alatt kövek helyezkedtek el, az épület egyéb részeitől eltérően nem használtak deszkaalátétet. A gerenda másik vége a hátsó szoba felőli falba nyúlt, itt azonban deszkára helyezett kialakítással, fölötte pedig szabályosan mészhabarcsba rakott, viszonylag keskeny téglákból készülő felfalazást találtunk. Az alkalmazott téglák több helyről származnak, számos másodlagos helyzetű, füstös tégla is található közöttük. A fal bal oldalán, a kis kamra födémé fölött is ez a téglafal folytatódik, de a kis kamra deszkázatáig kőből készült. Erre a kis kőfal darabra az alsó mészrétegek is ráfordultak, míg a téglázott részek alatt a meszelés átfutott. Ez azt jelenti, hogy bizonyos időszakban a kamra felett nyitott volt a fal, amit az előbb említett téglafal alatt átfutó meszelés is igazol. A kemencetér födémé a számozás során 224-es számot kapott gerendáig kormos, de a 224-es gerenda és az imént említett falazat közötti szakaszon a födém deszkázata füstmentes volt, mint ahogy az ide helyezett födémgerenda csonk is. A kemencetér padlóján végigfut a párnafa, vagyis a kemence testét valószínűleg a már kialakított padozaton helyezték el. A kemencetér oldalfalai tapasztottak, füstösek, kormosak voltak, ez a füstös felület az 1864-es gerenda síkján is túlfutott, ami a tartós használatot igazolja, és azt mutatja, hogy a füst időnként a rekesztőgerendán túlra is eljutott. Az előtér felett hágatott deszkafödém volt, mely némiképp kormos, ami arra utal, hogy a kemencetérből kis mennyiségű füst átszivárgott az előtérbe. Az 1864-es gerenda feletti falra támaszkodó födémgerendák fal feletti végei is kormosak voltak, ami tovább erősíti a téglafal utólagosságát. A padlásfeljáró jelenleg középen van, környéke erősen bolygatott, korábban, amíg nem volt az eresz teljesen lepadlásolva, a feljárás a födém nélküli részen történt. Az előtér padlója építéskorinak látszott, megfontolandó, hogy a deszkázat egykor, mint jelenleg is, csak a kis kamra vonaláig tartott. A padló párnafái mind a kamra fala, mind a kemence feneke alá befutottak. Hátsó szoba (kisház) A hátsó szoba bejárattal szemközti sarka erősen füstös, kormos. Lehet, hogy egykor ebben a sarokban főztek, vagy egy korábbi füstölőszekrény itt helyezkedhetett el. Ezen a részen igen egyenetlen tapasztás figyelhető meg. A szoba két ablaka közül a hátsó oromfali ablak építéskorinak határozható meg, ugyanakkor a hátsó oldalhatárra néző ablak egyértelműen utólagos elhelyezésű, a falnyílást utólag vágták bele a kőfalba, majd tégla kifalazással szűkítették a megfelelő méretűre. Az oromfali tékának (41. kép) (fülkemérete 32/80 cm) csak a falba épített, egyszerű deszka része maradt meg, a korábban meglévő takaródeszka méreteit, illetve lenyomatát a meszelésrétegben érzékeltük. A vakolat elbontása után egyértelművé vált, hogy ez a téka is másodlagos, és egy korábbi nagyobb falnyílást szűkítettek le vele. A födém két szélső gerendája eltérő díszítésű, kialakításában és profilozásában az eresz födémgerendáihoz hasonlít, míg a középső gerendák az első szoba élszedését idézik. Az első szoba felőli gerenda bizonyosan másodlagos elhelyezésű, a korom alá futott, míg a falban az újabb aláékelés füstmentes volt. Berendezési nyomokra is akadtunk: az udvar felőli második és harmadik gerendán egy szegezett polc lenyomata látszott, míg a kamra felőli falban két darab nagyméretű (valószínűleg ruha tárolására szolgáló) faszög maradt meg. 41