Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

BUZÁS MIKLÓS-VASS ERIKA: A homoródalmási építészeti kutatások eredményei

14. kép. Kőfal részlete (214. sz.) (VASS Erika felvétele, 2007) ró mésszel oltott falazás volt: a soronként elhelyezett, egymáshoz támaszkodó kövek közét apró kődarabokkal töltötték ki, majd forró (frissen oltott) mésszel (szuvottal) 15. kép. Téglapárkány kialakítása (683. sz.) (BÚZÁS Miklós felvétele, 2008) készült habarccsal terítést készítettek. Erre kezdték el fölrakni a következő réteget. Ez a folyamat annyira gyors volt, hogy 60-70 cm kőfal megrakása után várni kellett a habarcs megszilárdulására (általában egy-másfél hetet), és csak ennek bekövetkezte után kezdték el a következő, hasonló magas falszakasz építését. Érdekes szokás volt, hogy a kőfalak rejtettebb helyein cserépedényt falaztak be oly módon, hogy a száját vész esetén betapasztották, és rejtekhelyként használták. A 214. számú épületnél a padlás hátsó oromfalának belső oldalán találtuk meg ezt a rejteket (16-17. kép), másutt a hátsó szobában, illetve a pincében volt rá példa. Kutatási tapasztalataink alapján az ajtók borítatlan ácstokját és az ablakok tokszerkezetét a falazaton belül hex

:v b - S TÍTW. 4 V T S fmMtmM 16. kép. A 214. sz. ház hátsó oromfalában található rejtekhely (VASS Erika felvétele, 2008) 29