Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
BUZÁS MIKLÓS-VASS ERIKA: A homoródalmási építészeti kutatások eredményei
Abban az időben ez volt a legnagyobb lakóház a faluban, s a mód ebben volt a legnagyobb. E ház építésétől számított következő tíz esztendőben minden új ház erre a mintára épült Középszegen." 1 6 A házakat kalákában építették: a rokonokat, barátokat hívták el segíteni az építkezéshez, majd amikor nekik volt szükségük munkás kezekre, akkor visszasegítették. Az ebédet az építtető felesége készítette el. Alaprajz A szerkezeti váltás ellenére a lakóház alaprajzi bővülése csak fokozatosan indult el. Még a 19. század közepén is a meghatározó alaprajzi típus a nagyház (első szoba), kisház, eresz volt. Igaz ez a kőházakra is, melyek ugyanolyan beosztással épültek, mint a faházak. Az eresz egyes esetekben még nyitott maradt; példákat főleg faépületeknél találtunk (41., 477. és 74. sz.), de a 237. számú kőháznál is ezt a megoldást alkalmazták. Egykor itt, az eresz végében helyezkedett el a kenyérsütő kemence. Ez a zárt ereszes kőépületek esetében is így volt, amint azt az általunk kutatott ház, illetve több kőházban fotózott falnyom tanúsítja. Az ereszben elhelyezkedő sütőkemence füstje az eresz alatt szabadon távozott a padlástér irányába. Erre a korai, valószínűleg az 1880-as évekig jellemző megoldásra ma már nem találtunk példát. A 20. század elejétől több korábbi épületet bővítettek azonos tető alatt egy hátsó nagyobb szobával (523. és 682. sz.), de a külön tetős megoldásra is van példa (49. sz.) (6. kép). A 19. századi kőházak alaprajza megegyezik a faházak alaprajzi struktúrájával, mely eltér a környék szász településein általánosan használt alaprajzi elrendezéstől, ahol az ereszt nem használták. 1 7 A szász vidéken az épület tömegének növekedése az utcai háromablakos kialakítás felé indult el, megjelent a másfél traktusos bővített alaprajz, mely struktúrát csak Háromszék kúria alaprajzainál érezzük visszatükröződni. A székelyek lakta területek kőfalazási technikája, kivitelezésmódja, gyakran még a vakolatdíszítések formavilága is jelentős hasonlóságot mutat a közeli szász vidékeken alkalmazott megoldásokkal. A lakótér bővítése együtt járt az eresz füstmentesítésével, így ezt a helyiséget is lepadlásolták, és a kenyérsütő kemence kikerült a lakóépületből. Több megmaradt példa szerint a lakóépület végéhez, általában kis féltetővel védve építették meg az új kemencét (49. és 237. sz.). A főzési funkció nyáron kiszorult a lakóépületből, és vagy a ház mögött, annak folytatásaként vagy a házzal szemben megjelent a kisebb tömegű, egyhelyiséges nyári konyha, és a továbbra is féltetővel védett, szabadtérben elhelyezkedő kemencét általában már ehhez az építményhez toldották. A lakóház egy része alatt gyakran pince helyezkedik el, a szintkülönbségből adódóan ez nemcsak a kő-, hanem a faszerkezetű házaknál is kőből falazottan készült. Jellemzően ezek a pincék részben földbe mélyesztettek, de 60-70 cm mély falszakaszuk a talajszint fölé nyúlik. A pinJe& 7. kép. Pince szellőzőnyílása díszes vasalattal (BÚZÁS Miklós felvétele, 2008) cékre jellemző, hogy belmagasságuk igen kicsi, amelyet a nagyméretű - általában csertölgy földszinti födémet tartó gerendák tovább szűkítenek. Ezen, csak tárolásra szolgáló pincék utcai oldalán általában két keskeny szellőzőt (7. kép) alakítottak ki, melyek közepén díszesen megmunkált vaspálcát helyeztek el. Ahol a terepadottság lehetővé tette, a falakat jobban kiemelték a terepszintből, és más funkciókat is elhelyeztek ebben a helyiségben. Jól bizonyítja ezt, hogy ha mód volt rá, akkor általában az utcai oldalon deszkalappal zárható (korábban szellőzőrácsos 1 8), közel négyzetes ablakpár került a pince utcai homlokzatára, és ez a helyiség is fokozatosan lakótérré alakult. A 477. sz. ház pincéjénél találkoztunk egy különleges megoldással: a pinceajtó zárását (8. kép) a födém fölötti szobából a födémen átvezetett lánccal biztosították, mely segítségével egy mozgatható rudat leengedve akadályozták meg az ajtó kinyitását. Nyitáshoz a láncot a rúddal együtt fölhúzták, ezzel biztosítva az ajtó szabad nyitását. A felmérés idején a lánc rögzítését a lyukban elhelyezett fadugóval oldották meg. Ezt az épületet 2009-ben elbontották. Az 523. sz. épület bejáratánál még ma is áll az a lépcsőt védő építmény (9. kép), mely régebben több házra is jellemző volt viszonylag kis szintkülönbség esetén. A lépcső két oldalán a megérkezési szint fölött 30-40 cmrel egy-egy ülőfülke helyezkedett el, és az ezek fölött levő nyílás áthidalása az ereszablakok szemöldökmagassá16. SZABÓ Gyula 2004. 20. 17. FOERK Ernő 2002. 38-40; HOINÁRESCU, Cálin 1989. 61-62. ábra, 3. sz. melléklet. 18. MALONYAY Dezső 1909. 120. 26
