Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

SZABÓ LÁSZLÓ: Visszaemlékezés a Népi Építészeti Tudományos Diákkör történetére

Szabó László Visszaemlékezés a / Népi Építészeti Tudományos Diákkör történetére A Ház és Ember, múzeumunk évkönyve tudományos periodika, amely elsősorban a népi építészet, falusi életmód és gazdálkodás, valamint a szabadtéri muzeológia tárgykörében készült tanulmányokat ad közre. Az alább közölt írás ugyan eltér kiadványunk profiljától, mégis fontosnak tartottuk közreadását. A cikkben a Népi Építészeti Tudományos Diákkör - röviden NTDK történetének egy speciális, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum életéhez szorosan kapcsolódó szakaszát idézi fel az építész és pedagógus szerző, Szabó László. Úgy véljük, az építész képzés és a Skanzen történetének szoros összekapcsolódása jelen írás révén is ismertebbé válik. A szerkesztők Kis történet A gyakorlati ismeret fontossága A fent elhangzott kérdés megválaszolását egy kis történettel kezdem: 1996-ban Szentendrén, a Skanzenben járt az NTDK. Ez a nyári építész-tábor két okból is kiemelten fontos volt számomra. Egyrészt: többéves tervezgetés, készülődés után végül is ebben az évben Szentendrén az SZNMben dolgozhattak a „csillogó szemű szakmai szivacsok", az NTDK-sok. Másrészt: ez a nyári tábor eldöntötte, hogy gégerákműtétem után is folytatom a felmérési-kutatási munkát szeretve szeretett hallgatóimmal. Nem szívesen, de az érthetőség kedvéért személyes jellegű kiegészítésként megjegyezném, hogy 1995 nyarán még végigénekeltem Kászonaltízben a nyári építész-tábort, ősszel azonban már beszélni sem tudtam, mert sürgősen meg kellett műteni gégerákkal, ami azt jelentette, hogy ki kellett venni a hangszalagjaimat, gégémet és a környező rákos sejteket. Nem adtam fel, és megtanultam a „nyelőcsőbeszédet", visszaküzdöttem magam az YBLre, 1996 őszén már ismét tanítottam tovább. Ez így rendben is lett volna, de az NTDK munkájának további vezetése már erősen kérdőjelessé vált számomra. Nos, ez a kérdés is megoldódott, természetesen megint hallgatóim segítségével, ugyanis 1996 áprilisában, úgy, ahogy ők szokták „ajtóstól-tokostól berobbantak" tanszéki szobámba, és a világ legtermészetesebb hangján megkérdezték, hogy „mikor és hova megyünk 1996-ban felmérni"? Majd nyomatékként hozzátették: „már sokan jelentkeztek". Kissé váratlanul ért a kérdés, elgondolkozva elmosolyodtam (mást még úgysem tudtam igazán) és kissé meghatódva, de biztató elszántsággal csak annyit „recsegtem", hogy „akkor ez évben is lesz építész-tábor! A helyszínt és az időpontot egyeztetjük". Ezzel a kérdés eldőlt: 1996-ban - nem kis örömünkre - Szentendre volt a következő helyszínünk! Szentendre, ahol is a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (SZNM) állandó kiállításai tájegységekbe rendezve mutatják be a magyar nyelvterület egy-egy elkülönülő építészeti zónájának jellemző épületeit, illetve a 19-20. században a régiókban élt emberek egykori életvilágait..."

1 Az itt végzett munkánk csúcspontját a hajdúbagosi lakóház rakott falának készítése jelentette. Az átlagosnál nagyobb méretű lakóépület Debrecentől délre kb. 15 km távolságra lévő kis településről került a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumba. Az öt helyiséget (első szobát, konyhát, kamrát, hátsó szobát, tornácot) tartalmazó, 21,70 m x 7,90 m befoglaló méretű, csonkakontyos, nádtetős, szép épület csömöszölt I. kép. NTDK zászló I. Vö. KEMECSI Lajos 2009. 5. 221