Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
DANKÓ BOGLÁRKA: Hétfalusi csángó cselédek Bukarestben
Az továbbra is kérdés marad, hogy mekkora részük telepedett le Bukarestben, s hányan tértek haza. Legtöbbjük hivatalosan nem is volt bejelentve a városban, hanem illegális keretek között, szóbeli megegyezés útján dolgozott. Meddig jártak tömegesen a hétfaluiak Bukarestbe? Mindenki, akivel beszélgettem, 1945 előtt hazatért: „Nem volt, hogy mér' menjen[ek]," (S. A.) A II. világháború végével, sőt már az 1940-as évek eleji zsidóüldözésekkel megszakadt az évtizedeken át „megszokott" folyamat. A háború bekövetkeztével a folytonos deportálások miatt a zsidó családoknál szolgálók munka nélkül maradtak, a háború a férfiakat szolgálatra késztette, a nők vagy egyedül maradtak a városban, vagy hazatelepültek. Úgy vélem, a későbbi években, a kommunista hatalomátvétel után a társadalmi viszonyok megváltoztak, és már nem volt szükség cselédekre. Előfordult, hogy a háború alatt az elmenekült vagy deportált zsidók vállalkozásait vitték tovább az ott szolgálók, de az államosítások miatt inkább felhagytak az üzletvezetéssel. 3 3 A Hétfaluhoz közel fekvő, fejlett iparral rendelkező Brassó szippantotta be a munkás réteget. A város egyre gyarapodó gyárait megtöltötték a szomszéd települések szakmunkásai, segédmunkásai. Az államosítást követően, a termelőszövetkezetek megalakulásával pedig újabb munkalehetőségek nyíltak a földművelésben egyébként tapasztalt csángók számára. Hétfalu már a két világháború közötti időszakban a polgárosodás útjára lépett, viseletüket hamar elhagyták, iskolázottságuk magas volt, a villamosáram- több adatközlő állítása szerint - a századelőn hamarabb volt bevezetve a csángó falvakba, mint Brassó egyes részeibe. Aki tehette, szakmát tanult, felsőfokú iskolát végzett. Az 1950-es évektől kezdődően a lakásbelsőből már rég eltűntek a tradicionális „csángó bútorok", a gyárilag készített bútorzat, szobaberendezés, városias öltözet váltotta fel a régit. Ezek a változások minden bizonnyal a nagyváros(ok) gyakorolta hatásnak tekinthetők. Összegzés, következtetések Kutatásom célcsoportja a barcasági Hétfalu, és azon belül annak csángó magyar népe. A hétfalusi csángók életmódjára már a 19. század kezdete óta a fuvarozó-kereskedő életforma volt jellemző, mivel termőföldjeik nem voltak elegendőek létfenntartásukhoz. A csángó férfiak szekerezéseikkel közvetítőként szolgáltak a Kárpátmedence és a Déli-Kárpátokon túl eső területek kereskedelmi kapcsolatában, de legfőképpen a Hétfalu szomszédságában fekvő Brassó ipari termelésében és forgalmazásában. A 19. század második felétől a megélhetési nehézségek miatt egyre többen szegődtek Bukarestbe bérmunkára, ahol ekkor már népes magyar kolónia élt. A csángó férfiak városi teherfuvarozást és kőművesmunkákat látták el, asszonyaik pedig cselédnek szegődtek a gazdag polgárok házaihoz. Családostul is mentek, legtöbben valószínűleg a 20. század első felében, a két világháború között fordultak meg Bukarestben. Kisebb számban Brassóba is elszegődtek, de a román főváros jómódú zsidó és román családjai előszeretettel fogadtak fel szorgos, jó szakácsnő hírében álló magyar lányokat. A bizonyos időszakot átfogó cselédélet a lányokat felkészítette a háztartásvezetésre, a gyermeknevelésre, és komoly pénzösszegre tehettek szert. Feladatkörük a gyermekgondozástól a takarításon és főzésen át a különböző kisegítő munkákig terjedt. A cselédkedés csupán ideiglenes foglalkozás volt számukra, egyesek csak néhány hónapra, egy évre mentek, mások akár 8-10 évet is eltöltöttek a fővárosban. A megszerzett pénzből a legtöbbjük földet vásárolt vagy felépítette otthon a házát. Ali. világháborúval és a zsidóüldözésekkel megszakadt ez az évtizedeken át tartó folyamat. A hétfalusi csángók jelentős része visszatért szülőfalujába, s otthon folytatták életüket. A Négyfalu szomszédságában fekvő, fejlett iparral rendelkező Brassó vette át a munkáltató szerepét. A 20. század első felében ez az átmeneti bérmunkaforma határozta meg a barcasági magyarok életét. ADATKÖZLŐK NÉVSORA Barkó Andrásné, szül. Hegyesi Anna (1927.) B.A. Bekő Ilona (1960.) B.l. Zajzon Fejér (Ni^u) Ilona (1930.) FI. Négyfalu Kajcsa Anna (1928.), K.A. Csernátfalu Lukács Anna (1919.) L.A. Tarang Moldveanu Margaréta M.M. Négyfalu Papp Jánosné, szül. Balázs Klára (1943.) B.K. Csernátfalu Rab Vilma, szül. Gyerkó Vilma (1919.) R.V Pürkerec Serény András S.A. Pürkerec Tóth Kata (1922.) TK. Zajzon 33. Vö. B. TOMOS Hajnal 2002. 200
