Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
DANKÓ BOGLÁRKA: Hétfalusi csángó cselédek Bukarestben
lót, és hogy a megkeresett pénzzel is támogassák a háztartást: ,Visszamentem, mert itthon nem volt nekünk nagy gazdaság, nem volt hogy mire maradjak, mer' mi voltunk hét testvér. És a fiúk is elmentek, más faluba, például Négyfaluba, úgy mondjuk mostan Négyfalut, ők elmentek oda a nagygazdákhoz." (R. V.) „...mert nagyon jó szakácsnők voltak az itteni magyarok. S a bukaresti román meg a zsidó családoknál szolgáltak. Úgy mondták, hogy megy szolgálni. És a férjek, mert voltak házaspárok is, akik mentek Bukarestbe, mint férj-feleség mentek. És a férfiak azok a kőművességgel foglalkoztak. Építettek házakat. S villákat, ottan. S egy pár évig ott voltak..." (M.M.) Nyilván az évtizedek alatt felfejlődött nagyváros polgárságának életmódja is jelentősen átalakult a 20. század közepére. A korán polgárosuló vidékekre az elszegődés különösen jellemző pénzkeresési lehetőség volt, 2 0 s ez Hétfalut is érintette. Legnagyobb számban valószínűleg a két világháború között fordultak meg a fővárosban. A hétfalusi magyarok körében nagyobb volt az iparosok és a mezőgazdasággal foglalkozók száma. Az értelmiségi szülők gyermekei nem mentek el szolgálni a városba, az iparosok gyermekeinek pedig szintén nem volt szükségük idénymunkát végezni. „Hát a négy vagy a hét osztályt, ez vót nekik, nem. ..nem középiskola, sem a gimnázium, voltak akik gimnáziumot végeztek, de azok nem mentek cselédnek."(M. M.) A székelyeknél másképp volt, náluk szinte minden lányt elküldtek szolgálni, de Hétfaluból kevésbé mentek el a gazdag lányok. Kivétel persze mindig volt. Egy 20 hold földdel rendelkező gazda lányát azért küldték el Bukarestbe hogy tanuljon főzni, viselkedni, rendet csinálni, úri háznál asztalt teríteni. A városon szolgálásnak nemcsak anyagi haszna, hanem társadalmi jelentése is volt a fiatalok körében. Fontos motivációja volt a faluból való kilépésnek, hogy tudás és hozzáértés birtokába kerülhetnek. 2 1 OLÁH Sándor a székelyek migrációs társadalmát vizsgálva a csángókéhoz hasonló jelenségeket konkretizált. A társas kapcsolatok gazdagon szövődő világában szinte észrevétlenül valósult meg egyfajta mintakövetés egy közösségen, településen belül. Valaki azért ment el, olyan célok motiválták, amelyeket otthon nem érhetett el, más pedig, mert más is úgy tett. 2 2 Kilépés a faluból, helykeresés „Hát aztán akkor az iskolát kijártam, csak a hat osztályt, aztán akkor elmentem Bukarestbe szolgálni. Mert akkoriba még a leányok elmentek, akik nehezebb körülmények a családba, szegényebbek voltak, mentünk szolgálni Bukarestbe. 14 éves voltam akkor, s ott szolgáltam, nyolc évet voltam Bukarestbe."(R.V) Az első munkavállalás a lányoknál már igen fiatalon, 14-15 éves korban megtörtént. A helykeresés általában 20. CSOMA Zsigmond 1998. 319. 21. OLÁH Sándor 1996. 26.; OLÁH Sándor 2000. 157. 22. OLÁH Sándor 1996. 53. 23. GYÁNI Gábor 1983. 135. 24. ÁRVAY Zsolt 1998. 98-99. 25. KATONA Imre 2000. 181. 26. GYÁNI Gábor 1986. 98. ismerősökön keresztül, ajánlásokkal ment végbe: „ismeretség által, egyik a másnak ajánlottak, munkát." (R.V.) A rokoni, baráti viszonyokból kiépülő informális kapcsolatháló lehetőségével éltek. 2 3 Érdeklődtem, volt-e cselédpiac, cselédkorzó, de erre nemleges választ kaptam: „Nem, nem a vásárokon, így ismeretség által. Egyik család izent a másiknak, vagy beszélgettek hogy ne, ezt ajánlok neked, na ismerősök által, s úgy volt." (R.V.) Munkaügyi központok, közvetítők akkor is voltak a városban, de ott a szakmával rendelkezőknek tudtak nagyobb segítséget nyújtani. A bukaresti magyar katolikus gyülekezet keretében szervezett Szociális lestvérek Társasága többek között állásközvetítő hivatalt szervezett, hogy a városba érkezőknek eligazítást, segítséget tudjanak nyújtani. A Társaság nővérei naponta mentek ki a Bánságból és Erdélyből bejövő vonatokhoz, hogy az érkező leányokat fogadják, segítsék, esetlegesen szállást is tudtak nekik nyújtani addig, amíg munkát nem találtak a városban. Bukarestben a szolgálólányoknak külön egyesületet működtettek 1932-től, hogy a leánypasztoráció keretein belül a székely lányok szabadidejüket magyar közösségben, kulturált körülmények között töltsék el 2 4(l. kép). Vagyonos román, illetve zsidó családokhoz szegődtek. A gazdag román családok a francia nyelvet használták, ezzel is hangsúlyozva műveltségüket. Volt olyan lány, akit rokona vitt el a városba, az talált neki munkahelyet. Bukarestig vonattal, szekéren, autóbusszal, de akár gyalogszerrel is elmentek. Brassóból vonattal már abban az időben is egyszerű volt eljutni Bukarestbe. Zajzonban az 1930-as években heti rendszerességgel szállította egy helybéli sofőr busszal a Bukarest-Hétfalu között ingázókat. A csángó lányok szolgálata sokszor 8-10 évig is tartott. A férjhezmenetel ideje kitolódott 23-25 éves korukig. Sokan férjhez mentek, de vissza-visszatértek idénymunkára Bukarestbe. Munkakör, lakás, bérezés A fiatal lányoknak az első időszak a tanulásról szólt. Alkalmazkodni kellett az új környezet elvárásaihoz, életvezetéshez, táplálkozási szokásokhoz. A cselédlányok „többsége állandó és közvetlen ellenőrzés, felügyelet alatt dolgozott; sem munkaideje, sem pedig munkaköre nem volt meghatározva, a többség kora reggeltől késő estig mindenesként szolgált. " 2 S A mindenesek maguk vezették az egész háztartást a házicseléd-réteg magvát jelentették -, ők végezték a legsokrétűbb tevékenységeket, a munkaidejük is nekik volt a leghosszabb. 2 6 volt olyan helyt is, hogy mindent. Főztem es, takarítottam es. Máshelyt csak takarítottam." (L.A.) „Hát kellett takarítani, kellett főzni, kellett mosogatni, na... ez volt az én dolgom." (L.A.) 197
