Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

KISS NIMRÓD LÁSZLÓ: A burgonyatermesztés Hétfaluban

Gazdaságok száma Szántóföld Kert Rét Legelő Erdő Nem termő terület Össze sen Bácsfalu 535 249 66 256 1118 4508 89 6286 Csernátfalu 890 495 83 1216 1766 5915 299 9774 Hosszúfalu 1817 1835 256 3585 5273 17962 969 29882 Pürkerec 478 286 68 862 699 137 152 2205 Tatrang 809 346 105 844 594 1626 140 3656 Türkös 1200 700 84 884 595 1885 154 4302 Zajzon 1282 166 31 4093 2915 10788 248 1824 Összesen 7011 4077 693 11740 12960 42821 2051 74346 I. számú táblázat. Hétfalu területi megoszlása 1895-ben a művelési ágak szerint

4

6 A földműveléstől való eltávolodás ellenére, akik maradtak a mezőgazdaságban, azoknak ez volt a legfontosabb megélhetési forrásuk. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a Kárpát-medencében itt épültek a legnagyobb csűrök már a 19. század közepén. Az egyéb jövedelmekből visszaforgatott pénz látványos formában éledt újjá. Érdekes tény, a legelők aránya sokszor többszöröse volt a szántónak, melynek oka a hatalmas hegyi legelők megléte. A földművelés szorosan kapcsolódott az erdőgazdálkodáshoz, mivel: „[...] kevés volt a szántott terület, szükség volt a kaszálókra, mert rengeteg volt az állat és a ló meg így tovább." (M.J.) A sok szénát, kisebb részben a gabonát tárolni is kellett valahol, s erre a célra a hétfalusiak egy kifejezetten nagy csűrt építettek hatalmas belső térrel és ajtókkal. Földművelés Hétfaluban A fóld értéke, helye a határban A fenti cím helyett akár az alábbi ORBÁN Balázs idézetet is választhattam volna: „A mívelhető talajnak ily nagy becse, a földnek a népesség arányához mért kevés voltából is származik..."

3

8 A földnek a nagy értéke onnan eredt, hogy az öröklésben a szétöröklés volt a megszokott, illetve, hogy a szászok kisajátították az értékesebb földterületeket: „a szászok földjei felmásznak a hétfalusiak hátára."

3

9 A földeken nem volt megszabva, hogy mit termeljenek, mint például a Homoród mentén.

4

0 A kötött, vagy ún. nyomáskényszeres (váltó) gazdálkodással ellentétben Hétfaluban a szabad gazdálkodás a jellemző a kollektív gazdálkodás előtt.

4

1 A gazdák a belátásuk szerint ültettek, termesztettek, amit akartak.

4

2 A termelőszövetkezetek idején pedig állami vetéstervek alapján művelték a határt. A Magyar Néprajzi Atlasz adatai alapján Türkösön 1900 körül az ugarhagyás tetszőleges volt,

4

3 ami azt jelentette, hogy ez sem volt kötelező, tehát, aki akart, az hagyott, aki nem akart, az nem hagyott ugart földjén. Hétfaluban a földet hektárban és árban számolták, egy hektár (ha) egyenlő 10 000 m

2 -el, míg egy ár 100 m

2-nek felel meg. A földek elhelyezkedése is figyelmet érdemel, az öröklési rend szerint a szétöröklés volt a jellemző.

4

4 A kollektív gazdálkodásidején aztán tagosították a földeket. Az 1895-ös mezőgazdasági statisztika Hétfalura vonatkoztatva a következő adatokat adja meg:

4

5 A népességszám ekkor 20 000 fő körül mozgott, az összes földterület pedig erdők és nem termő terület nélkül 29 470 katasztrális holdat tett ki. Az egy főre jutó földterület 0,678 katasztrális hold volt. Ha egy családot, gazdaságot öt-hat fővel számolunk, még akkor is csak négy katasztrális holdat kapunk. A szántók aránya pedig még ennél is sokkal kisebb: 0,2 katasztrális hold személyenként. Az 1900-as években pedig tovább emelkedett a népesség, ráadásul az öröklési rend szerint a birtokot felosztották egymás között az örökösök. Természetesen tudnunk kell azt is, hogy a románság nagyrészt pásztorkodott, legeltetett; a földműveléssel főként a magyarok foglalkoztak. Négyfaluban (Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszúfalu) és Háromfaluban (Tatrang, Zazjon, Pürkerec) szinte mindenkinek volt kisebb-nagyobb művelhető birtoka. A megkérdezettek 3 és 13 hektár közötti nagyságú földterületen gazdálkodtak-gazdálkodnak. A már említett Kis Jakab Jánosnak 3 hektár 60 ár volt, és még meg is van.

4

7 Minden esetben a szántóföld mellé számolták a külön elterülő kaszálókat. A kaszáló többé-kevésbé az erdőn helyezkedett el. 38. ORBÁN Balázs 1873. 132. 39. ORBÁN Balázs 1873. 133. 40. A Homoród mentén, például Homoródalmáson a gazdák az ún. hármas-határon gazdálkodtak, ami a határ hármas felosztását jelentette, és kötelezően meg volt szabva, hogy hol mit termelhetnek. A határ magyarán három, körülbelül egyenlő részre volt felosztva, s minden gazdának szétszórtan voltak parcellái a különböző földdarabokon. Hétfaluban ennek nem találtam nyomát. 41. A szabad gazdálkodás Magyarországon csak 1848, a jobbágyfelszabadítás után kapott lábra, noha előzményei jóval korábbiak. (PALÁDI-KOVÁCS Attila 2001. 197.) 42. „Mindenkinek a saját földje volt". (K.Z.) Legtalálóbban Bálint Sára, tatrangi lakos fogalmazta meg a választ: „Mindenki már annyira ismerték a termőföldeket, hogy mindenki tudta, hogy mit lehet oda tenni. S mi terem meg jobban." 43. BARABÁS Jenő 1987. 7. térkép. 44. Az idős, 1914-ben született Kis Jakab János így adta közre: „De teccik tudni, a földek úgy el voltak darabolva, ahogy örökölték. Volt 3 gyermeke, elosztotta a földit ugye 3 felé. S már akkor a... ha volt neki. Tegyünk fel, itt egy hektár földje há', volt itt közéli, most is van. Há' mán' itt egy fertályka föld, itten egy nagyobb darab, ott egy még nagyobb darab. De elég sok volt olyan, hogy egy fertály, egy hektárnak negyede voltak olyan táblák." 45. Az adatok katasztrális holdban értendők. I kh = 5755 m

2 46. M.SZ.K.O.M.S. 1895. 598. 47. „Külön van 75 ár mingyár itt az épületünknél a mezőn, ilyen kaszálóféle. Kaszáljuk. Akkor, az erdő. Az erdőn is 3 helyt van, összesen 3 hektár kaszáló, de béerdősödött." 182