Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

KEMECSI LAJOS: Gyöngyösi hagyatékleltárak elemzésének tapasztalatai

8. kép. Részlet a gyöngyösi polgárház konyhájából (DEIM Péter felvétele) 1861 -es összeírásban réz fazekak, pléh tepsi, vas serpenyő szerepel a konyhában.

11

2 A leltárakban a legnagyobb számú tárgyat rendszerint a konyhában írták össze. Ott tartották a mindennapi főzéshez szükséges edényeket, eszközöket. A gyöngyösi háztartásokban használt edények között a hagyományos fazekas termékek mellett fokozatosan egyre nagyobb számban jelennek meg a keménycserép, porcelánedények, illetve a főzésnél használt öntöttvas lábasok, serpenyők.

11

3 A konyhák összeírt tárgyai minden esetben nyílt tűzhely használatára is utalnak - tűzfogó, vasláb, serpenyők, nyársak.

11

4 Konyhai vas eszközként szinte kivétel nélkül mindegyik leltár rögzített fazekat, lábast, serpenyőt és nyársat is. Vagyonosabb mestereknél cin evőeszközök is felbukkannak."

5 Természetesen a legnagyobb számban fazekas termékeket találunk a hagyatéki leltárakban. A gyöngyösi fazekasság jellegzetességeit is kimutathatjuk az edénytípusok elemzésekor. A Gyöngyösön dolgozó tálasok és korsósok a rendelkezésükre álló nyersanyagból nem tudtak tűzálló főző edényeket gyártani. Elsősorban tároló és evő edényeket készítettek. Piackörzetük éppen a vizsgált időszakban, a 18. század második és a 19. század első felében alakult ki. A tűzálló edényeket Gömörből szerezték be elsősorban. A szűkszavú leírások alapján azonban nem minden esetben megállapítható, hogy egy-egy edénytípust a helyi vagy távolabbi fazekasoktól szerezték-e be a mesterek? A gyöngyösi polgárok háztartásaiban általában 10-30 tányér, és több mint egy tucat különböző méretű fazék került összeírásra. Nem csak fazekasok termékeit, hanem a jobb minőségű, drágább, manufaktúrákban készített porcelánokat is megtalálhatjuk a gyöngyösiek leltáraiban."

6 A felföldi mezővárosok lakói számára például tokaji kereskedők bécsi, bécsújhelyi és Stájerországban vásárolt vas konyhaedényeket szállítottak már az I 780-as években. Ezüst és cin evőeszközök is gyakran felbukkantak a mezővárosok lakóinak hagyatékaiban. Ezek használati tárgyak mellett a vagyonok fontos részét is képezték. Az üvegből készült tároló edények és dísztárgyak egyaránt kedveltek voltak. Egyes esetekben a mezővárosi polgárok puszta jelenléte is kiválthatott példakövetési kényszert, felerősítve az öntudatot, a parasztoktól való önmegkülönböztetés igényét."

7 Különösen érzékletes példáját nyújtja ennek a jelenségnek a gyöngyösi iparosházban bérlőként élő helybeli kapáscsalád tárgyainak vizsgálata. Az ő konyhájuk felszerelésében éppen a hagyatéki leltárak által rögzített 112. V-10 l/b/l 27 CXLI/86 - Benei Jánosné hagyatékának felosztása, 1861. 113. Vö. SZABÓ Sarolta 1993. 68.; KEMECSI Lajos 2001. 114. SZABÓ Anita 2003. 14. I 15. 6 kanál, 7 tányér és 2 tál. V-101 /b/17 XXVI/44 Jancsovics Ferenc ingóságai, 1850. I 16. Erre támaszkodva készült az iparosház szobai berendezésének az a része, ahol a fehérmázas, apró kék virágokkal díszített, áttört peremű, keménycserép edények jellegzetes darabjai láthatóak; a miskolci, kassai, körmöcbányai, iglói, s a városlődi manufaktúrák jellemző termékei. A tányérok mellett látunk itt díszként kiállított óntálat is, festett üvegpoharakat, vékonyfalú, öblös likőrös üvegeket. A berendezés egyik darabja egy parádi, feltehetően a 18. század végén készült, pincetokba való palack is, amely a stelázsi egyik polcán áll. I I 7. Vö. SZILÁGYI Miklós 2009. 146. 157