Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
KEMECSI LAJOS: Gyöngyösi hagyatékleltárak elemzésének tapasztalatai
A Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos kutatási és állandó kiállítások rendezésére vonatkozó tervének korán része lett a középhegységi felföldi mezővárosi kultúra bemutatása. 1 0 Az építészetileg jól körülhatárolható vidék egyben sajátos gazdálkodási móddal rendelkező ökológiai zónát is jelent, melyet a kiválasztott és bemutatott építmények és berendezéseik is tükröznek. A régió átfogó kultúrtörténeti és történeti néprajzi szemléletű bemutatására elsőként a Szabadtéri Néprajzi Múzeum vállalkozott. A jellegzetes épületekben látható állandó kiállítások igazolják a régió településein élők polgári öntudatát és igényességét, valamint a falusitól eltérő tárgyi felszereltségét. Miután a hagyatéki leltárak kiválóan alkalmasak az életmód jellemzésére, az egyes életvilágok vizsgálatára is, bevonásuk az állandó kiállítások előkészítésébe kézenfekvő volt." Az inventáriumok az összetett és mélyreható elemzés háttereként működhetnek, különösen más leíró forrásokkal és szerencsés esetben a néprajzi terepmunkán gyűjtött adatokkal kombinálva. A múzeumi bemutatást alakító folyamatokkal párhuzamosan, a kutatók igyekeztek újabb módszereket, szempontokat alkalmazni, a negatív jelenségek kivédése érdekében. Miután a Szabadtéri Néprajzi Múzeum a népi építészet bemutatása mellett egyenrangúan fontos feladatként fogalmazza meg az életmód, a településmód bemutatását, ezeken a területeken is számon kérhetőek a hitelesség szempontjai. 1 2 Az életmód hiteles megjelenítése elsősorban a berendezéssel történik. A hitelesség fokmérői pedig a megelőző terepkutatások, bontási megfigyelések és dokumentációk mellett a néprajzi, levéltári kutatások. A tematikus elemzések elsősorban a lakáskultúra területére vonatkozó kutatásokat tartalmazzák. 1 3 A társadalmi csoportokhoz köthető lakásberendezés típusoknak a vizsgálata is kutatható az inventáriumok segítségével. Ez magyarázza, hogy a tájegység gyöngyösi épületeinek tudományos előkészítésében miért lehetett kiemelten fontos szerepe az inventáriumok alkalmazásának. A gyöngyösi hagyatéki leltárak elemzése (Esettanulmány) Gyöngyös mezőváros jellemzői A Felföldi mezőváros tájegységben két gyöngyösi épület is szerepel. Mindkét ház bontott épület, amelyet a klasszikus szabadtéri múzeumi módszerrel építettünk újjá. Az épületek az építési idejüknél évtizedekkel későbbi berendezéssel szerepelnek a kiállításban. 1 4 Az egyik épület - a gyöngyösi iparosház berendezése egyértelműen kötődik az egykori mezővárosi iparosok életmódját dokumentáló helyi inventáriumok forrásaihoz. Annak ellenére így van ez, hogy a kiállítási időpontnál korábbiak az általunk jelenleg ismert gyöngyösi hagyatéki leltárak. Azonban ismerve az egyes háztartások tárgyi világának módosulási sebességét, illetve irányait, számos esetben a meglévő kronológiai eltérés ellenére is hiteles forrásként alkalmazhatóak a vonatkozó levéltári források. 1 5 A Mátraalji bortermelő mezővárosok népességét formáló külső és belső tényezők jól követhetők Gyöngyös esetében is. A török kiűzésekor a lélekszám a pusztító háborúk után (1696-ban) 2800-3000 fő volt. Az első országos népszámlálás, melyet II. József uralkodása idején tartottak, már 9837 főt regisztrált a városban. Nyilvánvaló, hogy a növekvő természetes szaporodás mellett az intenzív bevándorlás is jelentős volt. Annak ellenére történt ez a gyors gyarapodás, hogy Gyöngyösön nem zajlott szervezett telepítési akció. A betelepülők a sűrűn lakott felföldi vármegyékből érkeztek. A szlovákok olvadtak be és asszimilálódnak leggyorsabban a magyar többségbe. Az 1640-es években a Felvidékről nagyobb számban telepedtek be protestáns vallású, szláv nyelvű csoportok, közkeletű nevükön tótok. Gyöngyös város elöljárósága a kapun kívüli, a hosszú évszázadokig gabonaraktárnak használt, majd helyreállított Szent Erzsébet templomot adta nekik, ahol ferences barátok prédikáltak számukra, visszatérítve őket a katolikus hitre. Ez a népcsoport az évszázadok folyamán lassan beolvadt a magyar lakosságba, átvéve annak nem csak nyelvét, de szokásait, életmódját is. A tótok a templom környékén telepedtek meg, így itt egy új városrész, a Kishóstya alakult ki. A német iparosok asszimilációja lényegesen lassabb volt. A cigányok városokba költözését, kóborlását a határban rendszabályokkal akadályozták. így például Gyöngyösön 1733-ban a város szélén élő cigány, ha a városban érték, 50 pálcaütést kapott. A kereskedési lehetőség - az egyébként más jövedelemtől, gazdálkodási lehetőségtől megfosztott - zsidóság számára is vonzó célként jelölte meg a települést. Gyöngyösre a reformkorban telepszik be sok zsidó kereskedő, lélekszámuk eléri 1835 után az 500 főt is. Ez az az időszak Gyöngyösön, mikor a kontinuus (folyamatosan ott élő) magyar többség mellett görög, szlovák és összefoglaló néven görögnek nevezett, ám valójában szerb, örmény és macedón lakosok is megjelennek a városban. A gyöngyösi görög kereskedők már 1711 -tői saját kereskedő társulatot hoztak létre „Arnót Compania" néven. Ennek a csak ún. török áruval kereskedő társulatnak 1750-ben már közel 300 tagja volt. 1809-ben az ortodox görögök templomot emeltek a vá10. Lásd CSERI Miklós-KEMECSI Lajos 2004. 623-624. 11. KEMECSI Lajos 2002.; 2004. 12. FÜZES Endre 1998. I 3. Például BENDA Gyula 1989.; D. ASKERCZ Éva 1976. 14. A kiállítások részletes bemutatása nem része a tanulmánynak, elemző értékelésük korábbi publikációkban már megtörtént. A berendezés kialakításakor, annak felelőse BIRO Friderika, kiemelten támaszkodott adatközlőinek információira, ezeket mintegy kiegészítendő alkalmazta a gyűjtött levéltári forrásokat (hangsúlyosan inventáriumokat), illetve a gyöngyösi múzeum munkatársának B. GÁL Editnek a kutatásait. Különösen hasznosak voltak a Mátra Múzeum által az 1990-es évek elején végzett kérdőíves kutatás vonatkozó anyagai. Vö. B. GÁL Edit 2007.; BÍRÓ Friderika 2007a; 2007b; KEMECSI Lajos 2005a; 2005b; 2006.; 2007a; 2007c; 2007d; 2008a; 2008b; 2009b; 2009d; 2010a. 15. A gyöngyösi hagyatéki leltárak alkalmazhatóságáról lásd KEMECSI Lajos 2009d. Itt egy teljes helyi leltár is szerepel, érzékeltetendő a forrástípus jellemzőit. Az elemzés alapját a Heves Megyei Levéltárban őrzött 22 darab leltár, illetve a Néprajzi Múzeum Inventárium gyűjteményéből származó I I darab gyöngyösi leltár nyújtotta. A legkorábbi leltár 1814-ben, míg a legkésőbbi 1861 -ben készült. 146
